Mint ismert a kormány 2010-től bevezette az egykulcsos adót, amelynek hála a közepes és felső kereseti osztályba tartozók zsebében a korábbiaknál több pénz maradt, jelentősen csökkent a bruttó és nettó bér közötti különbség, az adóék pedig az európai átlag közelébe került. Ennek hatására létrejött egy kvázi középosztály, akik magyar szinten viszonylag jól keresnek (értsd 400-600 ezer forint, ami egy Ausztriában dolgozó bosnyák pincér bérének felel meg egyébként), és rendesen pörgetik is a szolgáltatószektort. Ahogy azt korábbi cikkünkben kifejtettük, részben nekik is köszönheti a Fidesz a kétharmadot, hiszen ez a réteg egyértelműen nyertese volt az adócsökkentés politikájának. Hallani olyan hangokat, hogy az ellenzék visszahozná a kétkulcsos adót, és amikor a Rolex órával parolázó százmilliomos Botka László kiejti a száján, hogy „fizessenek a gazdagok”, akkor azért a bicska minden jó érzésű ember zsebében ki tud nyílni.

A kétkulcsos adó éppen ezt a kitörni próbáló magyar közép és felsőközéposztályt érintené negatívan, a baloldal végtelenül demagóg és populista „fizessenek a gazdagok” szlogenje azokra a szerencsétlenekre vonatkozna, akik teszem azt több diplomát szereztek, vagy éppen versenyképes szakmával rendelkeznek, ügyesen vállalkoztak, jól fektettek be, és most magyar szinten a munkájuknak, tehetségüknek hála tisztességesen keresnek. Mert azért arra aligha lehet számítani, hogy az MSZP fizessenek a gazdagok elve Puch Lászlóra, Gyurcsány Ferencre, Botka Lászlóra, és a többi milliárdos baloldalhoz köthető személyre vonatkozna.

Az pedig mit üzen, ha a jobban kereső embereket a kormány nagyobb mértékben sarcolja, mint a szegényebbeket?

Ne akarj sokat keresni, ne akard képezni magadat, ne akarj versenyképes szakmát, ne akarj jól menő vállalkozást, mert az állam elviszi a hasznod jelentős százalékát. Ez több szempontból is kontraproduktív. Egyrészt ki a fene szavazna olyan pártra, aki pénz venne el tőle? Másrészt ismerve a magyar adózási morált, ha magasabb adó egyértelműen vezetne az ügyeskedéshez, a fekete gazdasághoz és a fizetésekkel való trükközésekhez is. Sajnos.

2010 előtt hiába volt kétkulcsos az adó, sem a szegényeket nem sikerült érdemben támogatni, de legalább a középosztály is az elszegényedés útjára lépett. Az eredményt ismerjük, a baloldal óriásit bukott, a Fidesz pedig köszöni szépen, tizenegyéve vezeti az országot gyakorlatilag teljhatalommal.

De ami a legfontosabb: semmi szükség arra, hogy a jobban kereső emberekre extra terheket rójunk, anélkül is vígan lehetne felzárkóztatni a szegényeket, emelni a közszférában a béreket, emelni a nyugdíjakat, fejleszteni a szociális és ellátó rendszert. És ezt nem csak én mondom, hanem például a jobboldalisággal, neoliberalizmussal mérsékelten vádolható közgazdász, Pogátsa Zoltán. Egy vele készített korábbi interjúnkból idézek:

„Az állami kiadásokat nem szükséges adókból finanszíroznunk. Ez egy közkeletű tévedés. Az államnak nincs szüksége adókra a kiadások finanszírozása. Az államnak van szuverén pénze, saját maga képes azt nyomtatni, és ebből képes fedezni a kiadásait. Adókra más miatt van szükség, alapvetően azért, hogy szabályozási funkciókat teljesítsünk, visszafogjuk a káros termelést, szolgáltatást, és a társadalmi igazságosságot megvalósítsuk. Ahhoz, hogy felemeljük a szegényeket, nincs szükség adókra, ezt az állam képes finanszírozni monetárisan is.”

Arra is mondott példát, hogy miképpen kerülhető így el az infláció:

“Magyarországon az állam monetáris finanszírozásból megfinanszírozza az építőiparnak azt a részét, amelyik mondjuk épületszigetelésekkel foglalkozik, hiszen ebben óriási elmaradásunk van, ráadásul a fenntarthatóvá válásban a szigetelés sokkal nagyobb hozzáadott érték, mint a megújuló energia – persze az is fontos.  Ha ezt megfinanszírozza az állam, de közben megszüntetjük azokat a kapacitásokat, amelyek károsok (például a stadionépítést), akkor nincs infláció. Ugyanakkora mértékű építőipari kibocsátás, csak az épületszigetelés közcélokat valósít meg, nem pedig egy szűk réteg látványsport beruházásait fedezi. Magyarul, a közkiadásoknak nem a deficitcél az érdemi korlátja, hanem az inflációs cél.”

És gondoljunk bele logikusan, nem is kell hozzá gazdasági szakembernek lennünk.

Magyarországon az elmúlt 11 évben alacsonyabbak voltak a munkát terhelő adók, mint korábban, megvalósult az egykulcsos adó ennek hatására lett egy erős középosztály. Azonban ennek ellenére is bőven maradt pénz az államkasszában, gondoljunk arra, hogy csak stadion építésre elköltött az állam 400 milliárd forintot, sportra összesen körülbelül 2,000 milliárdot, Mészáros Lőrincre további 500 milliárdot, de volt itt vadászkiállítás, Tiborcz, határon túli templomok felújítása, közmédiára 100 milliárdok, egyszóval elképesztő mennyiségű pénzt költött el a kormány olyan intézkedésekre, dolgokra, melyek egyébként gazdaságilag soha nem térülnek meg, és a társadalmi hasznossága is megkérdőjelezhető.

Egykulcsos adó ide, vagy oda, abban az országban, ahol van pénz stadionokra, vadászkiállításokra, Mészáros Lőrincekre, ott adóemelés nélkül, a meglévő források értelmes felhasználásával van arra is pénz, hogy az állam segítse a szegényeket, hogy emeljen a nyugdíjakon, hogy fejlessze a kórházakat, hogy kutatás + fejlesztésbe fektessen, hogy a közszférában dolgozók bérét emelje. Teljes egészében szükségtelen a középosztálytól elvenni ezért pénzt, mindez anélkül is mehet.

És végsősoron azt se felejtsük el, hogy Magyarországon még nem nyert választást az a párt vagy pártszövetség, amely adóemelést ígért az állampolgárok számára. Mert lássuk be, egyikünk sem szeret igazán adózni, minél kevesebbet kell, annál jobb.