1456. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed szultán hadai felett.
II. Mehmed 1451-ben lett szultán, két évre rá pedig elfoglalta Konstantinápolyt, azaz a mai Isztambult. Ezzel megnyílt a törökök előtt az Európába vezető út, ami nyilvánvaló pánikot okozott a keresztény uralkodók körében. Ezt tetézte az összefogás totális hiánya, aminek következtében a török seregek optimistán állhattak egy európai hódítás elé. Különösen igaz volt ez a Magyar Királyság esetében, ami 1454-től kezdve az Oszmán Birodalom közvetlen szomszédja lett.
II. Mehmed állítólag azt mondta, hogy a következő háborúja során reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben kívánja majd elfogyasztani. A magyarságon belül sem volt teljes egyetértés, nemzetközi segítségre pedig tulajdonképpen nem számíthatott Hunyadi János. Egyedül Kapisztrán János szerzetes tudott egy 30 ezer fős sereget kiállítani segítségül. Így is többszörös túlerővel kellett szembenéznie Szilágyi Mihály várkapitánynak és sógorának, Hunyadinak.
Az egyértelmű volt, hogy az első csatára Nándorfehérvárnál, a mai Belgrádnál kerül sor. A Duna az utánpótlás biztosítása miatt létfontosságú volt, így aztán II. Mehmed 1456. július 4-én ostrom alá vette a várost. Az ostrom bombázással indult, amit komolyan megsínylettek a vár falai, ráadásul hajózárat is telepítettek a Dunára. Ezt azonban július közepére a magyarok szerb segítséggel sikeresen áttörték, így sikerült erősítést és élelmet vinni a várba.
Július 21-én jelent meg Kapisztrán seregével, ami miatt a szultán döntő rohamra szánta el magát. Ekkor majdnem sikerült elfoglalni a várat, a legendás Dugovics Titusz hősiességével azonban ezt megakadályozta. Az erről készült rengeteg festmény és feldolgozás mind híres, azonban maga Dugovics szinte biztosan nem létezett. Így a zászlót kitűzni vágyó török katonát magával ragadó hős csak a képzelet szüleménye, feltehetőleg egy 19. századi nemes kreált őséről lehet szó.
Az viszont biztos, hogy a hősies várvédők megtörték a török támadást, aminek köszönhetően július 22-re sikerült megtisztítani a várost. Mehmed azonban újabb rohamra szánta el magát. Ekkor viszont Kapisztrán emberei közül néhányan átkeltek a folyón és rátámadtak a törökökre. Erre nem kaptak parancsot, Kapisztrán maga meg akarta akadályozni a támadást, de végül elsöprő siker lett belőle. A meglepett törökök őrizetlenül hagyták állásaikat, a várban lévő Hunyadinak pedig nem is kellett több. Az alkalmat kihasználva elfoglalta a török ágyúkat, azzal lőtte az ellenséget, akiknek így nem sok esélyük maradt a győzelemre.
Mehmed az arcpirító vereséget követően még aznap este döntött a visszavonulásról és a világ akkori legerősebb seregével vesztesként távozott Nándorfehérvár alól. Az 1456. július 22-én kivívott győzelmet egész Európa kitörő lelkesedéssel és megkönnyebbüléssel fogadta, a pápa az örömhír érkezésének napját, augusztus 4-ét főünneppé nyilvánította. A déli harangszó eredetileg azonban nem a győzelmet hivatott ünnepelni, hanem július elejétől a várvédőkért való imádságra buzdított. Azonban a siker miatt a pápa úgy döntött, hogy megtartja a harangszó hagyományát. Hunyadi és Kapisztrán hirtelen bekövetkező halála és az oszmánok még mindig rettegett ereje miatt a török veszély folyamatos maradt. Ennek ellenére a nándorfehérvári diadal történelmünk egyik legfényesebb győzelme lett. Hunyadi nevét rettegve kezdték emlegetni a törökök, a szultánok pedig egészen 1521-ig nem terveztek komoly hadjáratot a Magyar Királyság ellen.
Forrás: Rubicon
Kép: Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása
