Korábban már készítettem egy interjút egy szabaduló szoba vezetőjével, és az olvasottság meg a szobák iránti érdeklődésem arra késztetett, hogy ismételten megtegyem. Ezúttal a Siklósi úton található Szabadulópark mellett döntöttem, ahol a hely két vezetőjével, Kopjár Gézával és párjával, Kopjár Szandrával beszélgettem, valamint az ő kedves gesztusuk révén az egyik pályát ingyen kipróbáltam 3 barátommal. Az interjút és az élménybeszámolót alább olvashatjátok!

Honnan jött az indíttatás, hogy szabaduló szobákat kezdtek el üzemeltetni Pécsett?

K.G.: Nagyjából két éve jött az ötlet. Korábban nem foglalkoztunk hasonlóval, ugyanakkor Pesten több szabaduló szobában jártunk már ami tetszett. Aztán egyik este csak poénból vetette fel Szandra, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk mi is alapítani egyet. Végülis az ötletet terv követte, és tavaly nyáron sikerült megnyitnunk. Előtte egyébként egy takarítócéget üzemeltettünk, szóval éles volt a váltás.

K.Sz.: Ennél azért bonyolultabb volt a folyamat :). A nyitásig sok feladatunk volt. Már a helyszín keresése kapcsán komoly igényeket támasztottunk, és fontos szempont volt, hogy nem akartunk pincét. Viszont olyan hely kellett, ahol a szobák úgy követik egymást, ahogy az az elképzelésünkben szerepel, ezenkívül legyenek mosdók is, szóval ez a része nem volt egyszerű. Feladatok tekintetében szintén az volt a cél, hogy legyen benne egyediség, kreativitás, ennek kidolgozása szintén időbe telt, valamint azt se szerettük volna, amit sajnos 1-2 szobában tapasztaltunk, hogy a személyzet nagyon közömbös volt a vendégekkel. Ezt semmiképpen nem akartuk, a cél itt az, hogy a vendégek egy olyan lazulós órát töltsenek el, amikor jól érzik magukat, mi pedig ezért dolgozunk.

A feladatok a ti ötleteitek voltak, vagy voltak, akik segítettek?

K.G.: Az ötletek, elképzelések, feladatok a mieink, itt a saját ötleteinket valósítottuk meg. De a szobák létrehozása egy csapatmunka volt, amiben többen részt vettek, asztalos, festő, tervező. Szóval a végeredmény egy nagy közös munka eredménye.

Beszéljünk a 3 pályáról! Mi alapján döntöttetek a 3 tematika mellett?

K.G.: A cél alapvetően az volt, hogy olyan témákat dolgozzunk fel, amit sokan szeretnek, viszont örökzöldek. A Harry Potter szinte magától adódott, azt mindenki szereti, és a gyerekek körében is nagyon közkedvelt. Picit mi is azt érezzük, hogy az a mi szerelemgyerekünk, talán a 3 szoba közül ebbe tettük a legtöbb időt és energiát, főleg arra, hogy egy az egyben átadja a Harry Potter hangulatot. A Fűrész szintén egy örök klasszikus, sokan ismerik és szeretik, az Alcatraz meg egy különlegesebb pálya, ami szintén a szabadulásról szól, viszont összességében jóval nehezebb a többinél, ebből kiszabadulni tényleg komoly kihívás.

Melyik a legnépszerűbb pálya?

K.Sz.: Régebben a Harry Potter volt a legnépszerűbb, mostanában viszont az Alcatrazt kezdték el egyre többen foglalni, amiben az is benne van, hogy a visszatérő vendégeink szeretnék kipróbálni az összes szobát, és a legtöbben a Harry Potterrel kezdték. Annak egyébként nagyon örülünk, hogy sok vendégünk kíváncsi az összes szobánkra, így az első után visszajönnek megnézni a másik kettőre.

Hány fős csapatok jöhetnek hozzátok?

K.G.: Alapvetően 2-4 fős csapatokat várunk. Azért gondoltuk így, mert általában az a tapasztalatunk, hogy egy 6-8 fős csapat már nem tud csapatként együtt dolgozni egy ilyen szobában, és ilyenkor a csapat egy-két tagja már gyakorlatilag nem csinál semmit. Így igazából ezt a létszámot tartjuk reálisnak.

K.Sz.: A Fűrész és az Alcatraz szobában a nagyobb létszám a kezdő feladatok miatt sem kivitelezhető. A Fűrész pályáján lábbilincsben kezdenek a játékosok, amiből 4 van a szobában, így többen nem is tudnak indulni, illetve az Alcatraznál is cellákban kezdenek a játékosok, ahol elég kevés a hely. Szóval ezek a pályák eleve legfeljebb 4 emberre vannak kialakítva.

A weboldalatokon láttam a Fűrész és az Alcatraz pályánál, hogy 17-18 éven felülieknek szánt szobák. Ez kötelező szabály, amit betartotok, vagy inkább csak egy ajánlás?

K.G.: Egy ajánlás, de annak azért eléggé megalapozott. Azt persze nehéz megítélni, hogy kinek melyik pálya tetszik, mert a gyerekek nagyon különbözőképpen viselik a bezártságot vagy éppen a sötétséget, és van, aki ezeket a pályákat is kifejezetten élvezi. De általában az a tapasztalatunk, hogy egy 13-14 éves gyerek azért nem szereti, ha a lába egy falhoz van bilincselve, vagy egy cellába van zárva, illetve számukra a lakatok nyitása sem jelent mindig akkora élményt, mint a felnőtteknek. Ez utóbbi persze a Harry Potteres szobában is jelen van, de ott a hangulat és főleg a felvehető öltözetek miatt a gyerekek akkor is jól szokták érezni magukat, ha a feladványok megfejtésében nem vesznek részt.

Vannak-e jövőbeni terveitek?

K.G.: Igen, épp most dolgozunk egy új, minden eddiginél különlegesebb projecten, konkrétan egy harmadik generációs szabaduló szobán (olyan szoba, ahol nincsenek lakatok, és minden ajtó elektronikusan nyitható – a szerk.). Ennek a tematikája szerint a résztvevők a világ legnagyobb gyémántját próbálják elrabolni egy múzeumból. A játék során 3 különböző szobán kell majd végigmenni, és logikai, valamint ügyességi feladatok egyaránt lesznek benne, valamint a múzeumi lézercsíkok megjelennek benne, amihez ha egy játékos hozzáér, annak lesz következménye. A játék egyébként állítható nehézségű lesz, így egy csapat maga döntheti el, hogy milyen szintű kihívások árán szeretné megszerezni a győzelmet. Reményeink szerint ez a szoba Baranya megye, sőt, a környező megyék legszebb, legmodernebb, szobája lesz. Azt gondolom, hogy ezzel a szobával, bármelyik Budapesti szoba mellé be mernénk állni A többi szobánál is cél egyébként, hogy a lakatok számát folyamatosan csökkentsük és inkább más módon lehessen a különböző ajtókat, fiókokat kinyitni.

Köszönöm szépen az interjút!

FIGYELEM! A következő részben (a kép alatt) írok egy rövid élménybeszámolót arról, hogy hogyan éreztem magam a Harry Potteres szobában, valamint, hogy mit láttam a Fűrész szobában, amin körbevezettek. A beszámoló spoilereket fog tartalmazni, nem olyan szinten, hogy az tönkretegye a játék élvezetét, egyetlen rejtvény megoldását sem fogom leírni, de pár információ elhangzik majd a szobákról. Így ha valaki semmit nem akar megtudni a róluk, az inkább hagyja abba a cikk olvasását (a hely elérhetőségeit a galéria alatt meg lehet tekinteni)!

A Harry Potteres szoba tematikája szerint meg kell szereznünk egy utolsó horcruxot, Mardekár Malazár amulettjét. A játék két szobában zajlik, az egyik a Három Seprű, a másik a Griffendél szállásának hangulatát igyekszik átadni, és mindkettő elég komoly sikerrel teszi ezt. Ezt színesíti, hogy az összes zene, ami a játék közben megy, a filmekből van, ez nagyon vidám hangulatot ad az egész játéknak. A játék során nagyrészt logikai, illetve kreativitást igénylő feladatok vannak, de a vége felé azért egy ügyességi kihívás is jön szembe a játékosokkal. Az első szobából kevesebb, mint 10 perc alatt átjutottunk a másikba, és a végén is kb. 10 percünk maradt, viszont egy feladatnál elszórakoztunk közel 20 percet, így ebben benne lehetett volna egy gyorsabb befejezés is. Tehát nem nehéz, akár olyanoknak is merem ajánlani, akiknek ez lesz az első szabaduló szobájuk. Külön tetszett a játék során, hogy a bodzapálca nem csupán a hangulat kedvéért jelent meg, hanem volt funkciója. A végén pedig a beöltözés lehetősége külön tetszett, igaz, esetemben feltételként szabták, hogy a varázslós képem beteszem a cikkbe, és ugyebár az ígéret szép szó, de ha betartják úgy jó:

A Fűrész pálya sokkal darkosabb hangulatot ad. Az alaptörténet szerint John Kramer elrabol minket, és a lábunkkal a falhoz láncolva térünk magunkhoz. Meg kell szöknünk, mielőtt a Kirakós Gyilkos visszaér és végez velünk. Szerencsére itt nem kell levágni a saját lábunkat a kiszabaduláshoz, de a kulcs nincs mindenkitől elérhető távolságban, így páran eleinte a társaikra vannak utalva, és csak szavakkal tudnak neki(k) segíteni. A helyzetet a sötétség sem könnyíti meg. Ha a kezdeti nehézségeken túl van a csapat, akkor kreatív gondolkodós feladatokkal juthat tovább egy másik szobába, onnan meg ki. Az utolsó akadály kifejezetten nehéz, ugyanis egy olyan ügyességi feladatot kell megoldani a csapatnak, ami önmagában sem egyszerű, hát még úgy, hogy az ember látja a folyamatosan fogyó időt és hallja a hátborzongató zenét. Nagyon jó atmoszférája van a szobának, nyilván a horrorisztikus hangulat nem mindenkinek jön be, akit azonban ez nem zavar, az garantáltan imádni fogja. Az Alcatraznak csak a kiindulópontját láttam, az új szobát pedig csak félkész állapotban tudtam megtekinteni (bár azt mondták, én vagyok az első külsős, aki ezt látta, amiért nagyon hálás vagyok), de mindkettő ezek alapján elég ígéretesnek tűnik!