Ünnepek idején a család körül üli az asztalt, és a háziasszony feltálalja a legválogatottabb finomságokat. Így van ez karácsonykor is, hiszen nincs is szebb dolog, mint egy terített asztal körül eldiskurálni a múltról, és a jövőről. De nagyon sokat úgy tartják, hogy az évnek ebben a szakában bizony nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra. Most nézzünk néhány babonát, hogy mit is kell, vagy illik ilyenkor fogyasztanunk.
Azt szerintem mindannyian ismerjük, hogy a babot, és a lencsét azért fogyasszuk, hogy sok pénzt, gazdagságot hozzanak nekünk a házhoz. A babot azért is szükséges ennünk, hogy sok csibénk legyen az újévben.
Őseink karácsonyesti vacsora asztalánál nagyon fontos szerephez jutott még az alma. Az egykori hagyomány szerint az ünnepi asztalnál annyi szeletre kell felvágni az almát, ahányan ülünk az asztal körül, majd közösen fogyasszuk el, hogy ezzel is jelezzük az összetartozásunkat. A lányok természetesen jóslásra is használhatják az almát, úgy hogy az éjféli misére hívó első harangszókor a kútból húzott vízbe almát tesznek, és azzal mosakodtak, hogy ők legyenek a legszebbek a jövőben. Az almát el is viheti magával a misére, de akkor másnap egye meg a ház előtt, hogy megláthassa a jövendőbelijét.
Egyéb varázslásokat is lehet karácsonykor véghez vinni, például dióval. Eleink úgy tartották, hogy a feltört dió megmutatja, hogy egészség, vagy betegség várható az előttünk álló évben. Amennyiben egészséges diót törünk föl, akkor egészség várt rájuk, de ha nekünk csak a férges dió jutott, akkor betegek leszünk jövőre.
A télen fellelhető, és eltartható táplálékok közül előszeretettel fogyasztottak elődeink sült tököt, legfőképpen azért, mert úgy tartották, hogy így tudják megelőzni a torokfájást. Az édességek már nagyon régóta játszanak fontos szerepet a karácsonyi menüben, mert úgy tudták, hogy ha sok édességet esznek, akkor nem lesznek szomorúak az előttük álló évben.
Az ünnepi asztal a bőségről, és a finomságokról szól már nagyon régóta. A karácsonykor fogyasztott süteményeket ma is leggyakrabban dióval és mákkal ízesíthetjük. A Dunántúlon viszont például gyakori a túrós töltelék, mert náluk a túró a gazdagságot, a jólétet jelképezi.
Napjainkra a hagyományok jelentős változásokon estek át, de azért ma is jelentősen befolyásolják az ünnepi étrendünket, a karácsonyi menünket. Az évek során egészen átalakult, megváltozott. Manapság szentestén a magyar ünnepi asztalra hal kerül. Hagyományosnak mondható, hogy a halászlé részévé vált az ünnepi étkezésnek, amit aztán rántott hal követ. Nagyon sok helyen fogyasszák ilyenkor a közkedvelt töltött káposztát, de mindezek mellett az angolszász hagyományok is terjedőben vannak hazánkban, így nagyon sok helyen már pulyka kerül az ünnepi asztalra.
Szentestén közkedvelt édesség a mákos guba, és mára már fogalommá vált a diós, és mákos bejgli. Az osztrákok hozták hozzánk ezt a desszertet, és a dió, és a mák töltelék a bőséget, és az egészséget hivatott szimbolizálni. A halak után közkedvelt édesség még a népszerű és finom zserbó. Nos, a választék óriási a hagyományos, és a modern lehetőségek tárházában.
Reméljük, hogy minden család asztalára kerül bőséges karácsonyi finomság. Kívánjuk, hogy minden családban mégis a legfontosabb az legyen, hogy minden szerettük ott lehet velük az ünnepi asztal körül.
Fotó: pixabay.com