2018-ban új fejezet nyílt a magyar nemzeti radikalizmus történelmében: zászlót bontott a Mi Hazánk Mozgalom, mely formációról egyre többet hallhatunk a pandémiás időszak során. Ennek a cikknek az apropóját az adja, hogy a legújabb közvélemény-kutatások tanúsága szerint olyannyira feltornázta magát a párt, hogy a 2022-es országgyűlési választások után akár parlamenti frakciót is alakíthat majd. Erről pedig beszélni kell, főleg arra érdemes kitérni, hogy egy három éve még Ásotthalomra és környékére, illetve a Jobbik régivonalas radikális figuráinak holdudvarára szorítkozó kispárt hogyan nőtte ki magát országos méretű, 5-6 százalékos középpárttá.
Beszélni kell arról is, hogy az embereket mennyire tudta radikalizálni és a szélsőséges eszmék felé terelni az az egészségügyi és gazdasági krízis, amelyet a koronavírus-pandémia okozott az elmúlt két évben. Ennek leghitelesebb, legnyilvánvalóbb lenyomata az, hogyha a Mi Hazánk támogatottságának, népszerűségének alakulását szemléljük. Míg a Vona Gábor vezette Jobbik markáns, status quo-ellenes harmadikutasságából a mérsékeltebb centrizmusba forduló, „néppártosodás” jelszava alatt űzött békepolitikája megbukott a legutóbbi országgyűlési választásokon, addig a Mi Hazánk, amely a Jobbik és a MIÉP kilencvenes, kétezres években használt szlogenjeivel operál, felfelé tör, és már nagyon készül arra, hogy az Országházban képviselőcsoportja lesz.
Mi tagadás: úgy tűnik, a huszadik század elején kicsírázó „fajvédő”, sovén-nacionalista toposzok időtállók, és bármilyen kor bármilyen körülményei között „hasznosíthatók”. Így a járványidőszak által teremtett viszonyok között is, amikor is újabb törésvonalak keletkeztek a társadalomban, a politikai életben. Olyan kérdések határozták s határozzák meg a mai napig a közbeszédet, mint az egyéni szabadságjogok vagy kollektív felelősség elsőbbsége; kialakult a „vakcinanacionalizmus” jelensége; emellett bizonyos szélhámos, haszonleső áltudományos téziseket terjesztő orvosok uszító propagandái is intenzíven fűtik a közhangulatot. Az arra hajlamos emberek pedig immáron nem csupán pártszimpátia alapján gyűlölködnek, hanem az oltottság vagy oltatlanság, és a keleti, illetve nyugati vakcinák felé való orientálódás is alapot adhat embertársaik gyalázására. Ilyen kaotikus megosztottságnál pedig aligha lenne bármi alkalmasabb a szélsőséges Mi Hazánk előre törésére.
Persze a Mi Hazánknál nagyon jól tudják, hogy az a fajta eszmeiség, amit ők legbelül képviselnek, egy békés, prosperáló társadalomban csupán minimális támogatottságot élvezne. Így a válsághelyzetet és az abból fakadó konfliktusokat, feszültséget kihasználva arcot váltottak. A magyar politika paletta legetatistább, a liberális értékek ellen leginkább felszólaló pártjából másfél év alatt a legliberálisabb erővé vált: hangosan felszólal a jogkorlátozó karanténintézkedésekkel szemben; a kötelező oltásra irányuló szándékot is elutasítja arra hivatkozva, hogy a polgárok döntési szabadságát és az egyéni felelősségvállalást tekintik prioritásnak; és az oltottak és oltatlanok kényszerű szegregálásával szemben is állást foglalnak.
Persze ne engedjük magunkat megtéveszteni: ezeket az ügyeket csak felszínesen kezeli a párt. Az emberek szabadságáért való felszólalásra árnyat vet, hogy a Mi Hazánk a szavazatmaximalizálás érdekében egyre agresszívabb propagandát folytat, és demagógabbnál demagógabb, oltásellenességet is magába foglaló szövegekkel kelt parasztfelkelés szintű „szabadságharcot” az elitekkel szemben, amely stílszerűen vegyül a szélsőjobboldal háza táján ismert teóriákkal is. A Mi Hazánk vezetőinek megnyilatkozásaiban ott van a „nyugati, globalista finánctőkések” által épített „Új Világrenddel” való riogatás, a „tőrdöfés” elméletét idéző uszítás – melyben a „nyugati, rablókapitalista” multicégeket ostromolják hazánkat, mivel „hasznot húznak” a járványhelyzetből a magyar emberek kárára –, nem beszélve a nemzethalált vizionáló jövőképükről.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Mi Hazánk COVID-politikája egy álságos populista politika része. A népszerűségszerzés érdekében egy olyan párt öltötte magára a szabadság kérlelhetetlen harcosainak álcáját, mely úgy kardoskodik a liberális értékek mellett, hogy egyébként hatalmi pozícióból éppen ezeknek az értékeknek a képviselőit üldöznék és lehetetlenítenék el legelőször. A Mi Hazánk politikusai büszkén nyugtázhatják, hogy sikerült politikai haszonra szert tenni a társadalom végletekig való megosztottságából, az ebben gyökerező feszültségekből, s hogy mindezek nyomán három év leforgása alatt eljutottak odáig, hogy meghatározó párt legyenek a magyar politikai életben. Facebook-hirdetésekben büszkélkednek a legújabb közvélemény-kutatások számukra kedvező eredményeivel, és ezen felbuzdulva megállíthatatlanul sulykolják hogy ők az egyedüli erő, amely valóban a közemberek oldalán áll az elittel szemben. Miközben valójában az elkeseredett, csalódott, apátiába süllyedt választópolgár nem több a szemükben egy potenciális szavazatnál, és az elit ellen is csak azért lépnek fel, hogy majd a saját nomenklatúrájukkal válthassák fel azt.
A szerző publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a BaHír szerkesztőségének álláspontját.
Van véleménye? Küldje el az info@bahir.hu e-mail címre!
