Minden múlthéten szerdán kezdődött, amikor is a Ryanairnél találtam meglehetősen olcsó repülőjegyeket Rigába, pénteki indulással, hétfői hazaérkezéssel, hogy aztán a Trivago felületén hasonlóan jó ár-értékarányú szállásra is bukkanjak. Néhány perc múlva már zsebben is volt a repülőjegy és a lefoglalt szállásról is megérkezett a nyugta, életem eddigi legspontánabb utazása várt rám, kevesebb, mint 48 óra múlva. Egyébként híresen olcsón tudok repülőjegyeket, és szállásokat kifogni: megjártam Velencét és Athént 20 ezerből (szállással, és előbbi esetében kettő, utóbbiban három éjszakányi szállással), de Riga se került túl sokba. Kettőnkre (merthogy barátnőmmel utaztam) a repülőjegy és a szállás három éjszakára a belvároshoz igen közel található hotelben reggelivel nagyjából 40 ezer forintba került. Fejenként egy húszas. Teszem hozzá, belföldi wellness szállodán is gondolkoztam, de ott nagyjából egyetlen éjszaka lett volna ennyi… akkor már inkább a lett főváros, Riga.

Melyről bevallom őszintén, nem sokat tudtam. Valahogy nekünk magyaroknak az egész Baltikum „kiesik” kicsit, Lettországot és Litvániát sokan rendszeresen összekeverik, de az észtekről is maximum annyit tudunk, hogy jól állnak a digitalizációval. Mondhatni az ismeretlenbe csaptunk bele, kis túlzással mire összepakoltunk mindent, indult is a gépünk Budapestről. Ami elég komoly viharban szállt le Rigában, két órával később. De legalább leszállt, biztonságban. Az első benyomásom Rigáról az volt, hogy hideg van. Nagyon. Jeges szél fúj, repkednek a mínuszok, ami nem csoda, jóval északabbra van Pécstől, egészen pontosan 1461 kilométerrel. Aki az év ezen szakaszában indulna el a Baltikum legnagyobb városába, készüljön erre fel, nem árt a duplaréteg, a vastag zokni, sapka, sál, de a síeléshez használt melegítő rudacskák is jól tudnak jönni. A repülőtérről egyébként pofonegyszerű bejutni a városba, a 22-es busz visz be minket, picivel több, mint 1 euróért. Egyébként a Bolt alkalmazáson futó sem vészes, 7-10 euró körül vannak a fuvarok a belvárosba, ha többen indulnának útnak, már jobban megérné, mint a tömegközlekedés.

Miután elfoglaltuk a szállást, csak egy rövid sétára, és vacsorára volt időnk és energiánk, a város felfedezését másnapra hagytuk. Szombaton reggeli után mentünk be a belvárosba, ami meglehetősen kihalt volt, alig pár ember sétálgatott arrafelé. Nem túl nagy Riga belvárosa, ellenben kifejezetten szép, telis-tele gyönyörű már-már mesebeli házakkal, épületekkel.

Ilyen például a Three Brothers, ami három ház egymás mellé építve, mely a város legrégebbi lakóháza, a legenda szerint egy család építette őket, más-más korokban: a fehér a 15. században, a mellette lévő az 1600-as, míg a legkisebb az 1700-as években épült.

Riga főterén található a Feketefejűek Háza, ami a múltban a nőtlen kereskedők helye volt, ma múzeumként üzemel. A nácik egyébként teljes egészében lerombolták, de korhűen újra felépítették azt a háború után. Kívülről érdekes és szép, de őszintén szólva a belső rész kihagyható, nem feltétlenül éri meg rá pénzt költeni. Nem úgy a Szent Péter Bazilika, és a tornyából elénk táruló panoráma. 72 méteres magasságból tekinthetünk le erre az aprócska ékszerdobozra. A belvárosban egyébként tényleg rengeteg szép épület kapott helyet, egy-másfél napot simán el lehet ott tölteni, és nézelődni. Délután még megnéztük a rigai természetrajzi múzeumot, ami némileg csalódás volt, ugyanis rejtélyes okok miatt csak lettül voltak kiírva a dolgok, angolul pedig nem. Este a rigai bárokat fedeztük fel, az egyik helyen kifogtunk egy igen jó fej csapost, aki végig kóstoltatta velünk a helyi alkohol kínálatot (melyeket ajándékba adta, nem számolta fel őket), ami szerintem meglehetősen rossz volt ízre, de legalább utána egy ideig nem fáztunk. Először, és utoljára az ott tartózkodásunk alatt. A lett nemzeti ital a Black/Riga Balzam, amit talán az Unicumhoz lehetne hasonlítani, de nem különösebben győzött meg arról, hogy Rigában lakva válljak alkoholistává…

Másnap a rigai Motor Múzeumot kerestük fel, ezt viszont nem bántuk meg. Egészen gyönyörű régi autók vannak kiállítva, három szinten, korok, korszakok szerint rendezve. Talán jobb, ha a képek beszélnek helyettem.

Ide a belépő diákkal 5 euró, felnőttként 10, szerintem ez az a program, ami mindenképpen megéri az árát. Vasárnap este még sétáltunk kicsit a belvárosba, hogy hétfőn repüljünk is vissza Budapestre. Szerettünk volna kimenni a tengerpartra is, de a hideg idő és a jegesszél eltántorított minket ettől a tervünktől.

Alapvetően Riga nagyon jó hétvégi program lehet, ha vannak olcsón repülőjegyek akkor érdemes megnézni. Nem mondom, hogy a kedvenc városom lett, mert hazudnék ha azt mondanám, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni, pláne ennyiért. Az ottani árak egyébként valamivel magasabbak, mint az itteniek, az éttermeket nehéz 25 euró alatt megúszni, talán egyedül a Lido nevű kifőzde szerű, egyébként kifejezetten minőségi helyet leszámítva. A lett konyha amúgy nem rossz, de nem kiemelkedő. Szinte minden városban ahol jártam, találtam legalább egy-két nagyon jó éttermet, ahová bármikor visszamennék: Krakkóban a Balaton étterem mindenképpen ilyen, Belgrádban a Skadarlija negyedben a Tri sesira is, ahogy Athén Plaka nevű részén szinte bármelyik étterem. Rigában ilyen jellegű helyet nem találtam, de ez simán lehet az én hibám is.

Fontos megemlíteni, hogy EU-s védettségi igazolvány nélkül senki se induljon el jelenleg Lettországba, roppant szigorúak a szabályok, mindenhol, de tényleg mindenhol be kell mutatni a védettségit, anélkül sehova, de szó szerint sehova nem lehet bemenni. Még boltokba, piacra se. Étterembe pedig pláne nem. Egyébként ezt leszámítva nem állt le az élet, a bárok, éttermek estére megtelnek, igaz a jelenlegi szabályzás miatt este 11-kor be kell zárniuk.

Összességében azt tudom elmondani, hogy Riga megér egy hétvégét, a belvárosa szép, rendezett, tiszta, a közbiztonság kifejezetten jónak mondható, a helyiek közül gyakorlatilag mindenki beszél angolul, és bár elsőre kicsit mogorvának tűnnek a lettek, de jobban megismerve őket segítőkész, vendégszerető emberekkel találkozhatunk.