Olvasónktól kaptunk egy felháborodott levelet, melyet változtatások nélkül közlünk.
„Tegnapi napon egy pécsi pékségbe mentem be reggelit venni, egy külföldi – feltételezem muszlim – hölgy állt előttem a sorban, ránézésre egyetemista lehetett. Kenyeret szeretett volna venni, szeletelve, és bár mindent megtett, hogy ezt valahogy angolul elmagyarázza az eladónak, ő látszólag nem erőltette meg magát, hogy kiszolgálja a vásárlót. A vásárlót, aki miatt egyébként van munkája, és fizetése. Az eladó láthatóan nem szakadt meg, hogy megoldja a helyzetet, csak azt mondogatta, hogy ő biza csak magyarul tud. Segítettem a hölgynek, hogy megkapja azt, amit venni akart, aki ezután megkérdezte tőlem, hogy én honnan származok, mire feleltem, hogy itt élek, magyar vagyok. Nem igazán akarta elhinni, nem szokott hozzá, hogy bárki kedves lenne vele és segítene neki. És bár a végén az eladó megköszönte nekem a segítséget, van a történetnek egy tanulsága.
Pécs pokolian rossz helyzetben van. Alig van munka, ha van is nincsenek túl nagy fizetések, maradjunk annyiban, hogy az itt élő pécsiek vásárló ereje igen alacsony. Olyannyira, hogy ha nem jönnének a városba az egyetemisták, és pláne a külföldi egyetemisták, akkor a szolgáltatószektornak nagyjából vége lenne. A boltok, pékségek, kávézók, éttermek, kocsmák fele élből bezárhatna, ami még több munkanélkülit jelentene, és még rosszabb gazdasági helyzetet. Ördögikör. Aki Pécsett ilyen helyen dolgozik, észre kell vennie, rá kell jönnie, hogy ő van a vásárlóért, és nem fordítva.
Ha pedig itt él – hála az égnek – többezer külföldi egyetemista, akik gyakorlatilag eltartják a várost, akkor talán illene legalább alapfokon megtanulnia angolul azoknak, akik belőlük élnek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán néhány alapvető mondatra, kifejezésre amolyan alapszintre. Az nem lehetetlen, pár hónap alatt bárkinek sikerülhet. Már csak azért is, hogy az itt élő külföldiek amikor hazamennek, akkor jó hírünket vigyék a világba, azt meséljék el mindenkinek, hogy megéri Pécsre jönni, hiszen itt kedvesek az emberek, beszélnek nyelvet, nyelveket, lehet velük kommunikálni, és nem okoz gondot szeletelt kenyeret vásárolni.
És még mielőtt bárki megjegyzi, hogy miért nem az ide érkező külföldiek tanulnak meg magyarul, ezzel kapcsolatban több érvem is van.
1: nagyon sokan közülök megtanulnak, rengeteg külföldi egyetemistával beszélgettem már magyarul, akik tanulmányaik végére egész szép szintre jutnak el. De lássuk be: a világ talán legnehezebb nyelvéről van szó…
2: ha mi elutazunk például a horvát tengerpartra, megtanulunk horvátul? Aligha. Méghozzá azért, mert van egy világnyelv, amit úgy hívnak, hogy angol. Teljesen jogos elvárás, hogy akár tetszik, akár nem, mindenki beszélje valamilyen szinten.
3: mondhatom ismét, hogy akár tetszik, akár nem, mi vagyunk értük és nem ők értünk. Ők hagyják itt a pénzüket, illene legalább minimálisan alkalmazkodni hozzájuk.”