Egyre inkább úgy tűnik, hogy folytatódik az a 12 éve fennálló – nem túl dicső – tradíció, hogy nem lesz miniszterelnök-jelölti vita Magyarországon. És úgy tűnik, hogy a hagyomány olyan szempontból is folytatódik, hogy ennek meghiúsulása a jelenlegi kormánypártok magatartása miatt történik. A hivatalos indok az, hogy mivel nem Márki-Zay Péter a valódi főnök, ezért „beosztottakkal nem vitáznak”. Az érvelés, amit a Fideszes politikusok mellett a Megafonos influenszerek is átvettek – és milliós nagyságrendű összegekért hirdették – és a kommentelők hangoztatnak ugyanakkor egész egyszerűen nem releváns, aki ezeket mondja, az vagy nem érti a választási vita lényegét, vagy szándékosan félrevezet. Ezért – és azért, mert 20 évet meghaladó szakmai tapasztalatom van versenyvitákban és közösségi vitákban – bár nem szoktam politikai témákban véleményt nyilvánítani, ezúttal kivételt teszek, és részleteibe menően leírom, mi ezzel a hozzáállással a baj.
Mielőtt erről beszélnék, tegyünk egy kis kitekintést: ma nagyon sok országban van a választások előtt miniszterelnöki vagy elnöki vita. Amerikában például el se lehetne képzelni már választást vita nélkül, de Németországban, Franciaországban, sőt, Romániában és a Visegrádi Négyek összes többi országában hagyományosan van vita a választások előtt.
Egy választási vitának számos előnye és funkciója van. Mindenek előtt a másik iránti tisztelet megadása, a kinyilatkozás, hogy tiszteljük egymást annyira, hogy leülünk a másikkal szemben és megvitatjuk a véleményünk. Ez a szimbolika már önmagában fontos. Aztán fontos eleme egy rövid programismertetés, ami már csak azért is jó, mert kevés ember olvassa el a pártprogramokat teljes egészében, főleg nem az összesét. E mellett lehetőséget ad valódi, egyenlő esélyek mentén működő face to face vitára (a parlamenti kérdések a kevés idő, a szabályozás laza mivolta és a nyilvánvalóan elfogult ülésvezetés miatt erre nem alkalmasak). És persze van lehetőség a másik fél korábbi tevékenységének verbális elszámoltatására is és látjuk miként viselkednek a választások „arcai” téthelyzetben. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a vita nem más, mint a demokrácia velejárója és számos előnye van.
És ezt nem csak én gondolom így. Álljon itt a Fidesz és Deutsch Tamás közleménye még 2006-ból, amikor felvetődött, hogy esetleg Gyurcsány nem áll ki vitára 2006-ban! Gyakorlatilag más szavakkal, de ugyanazokat az érveket hozza fel, amiket én. Így óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a Fidesz demokráciába vetett hite azóta csökkent, vagy már ez a közlemény sem volt más, mint egy hazugság, amit azért mondtak, mert érdekükben állt a vita?
Persze rögtön jöhet az ellenérv, hogy számos olyan ország van Európában, ahol nincs választási vita, mégis van demokrácia. Ez valóban így van, de akad egy alapvető különbség: ezekben az országokban egész egyszerűen nem alakult ki a választási vita kultúrája, ezért nincs igazán rá igény, sem a mindenkori kormányzópárt, sem az ellenzék, sem a lakosság részéről.
Ehhez képest Magyarországon az ellenzék részéről van rá igény (azt nem tudjuk, hogy a két kisebb párt, az MKKP és a Mi Hazánk részéről lenne-e, de szerintem megragadnák a lehetőséget, hogy az országos médiában szerepeljenek, ráadásul Toroczkai szónoki képességei nagyon jók, és neki már volt is egy kissé sajátos kihívása). A Republicon felmérése alapján (erről itt olvashatsz) még a Fideszes szavazók 38%-a is fontosnak tartja a választási vitát, a bizonytalanoknál – akik talán legfontosabbak ebben a kérdésben – ez az arány 66%, az ellenzéki szavazóknál pedig 92%. Ezekből az adatokból egyértelműen az jön ki, hogy a lakosságnak közel a 2/3-a fontosnak tartja, hogy a miniszterelnök-jelöltek leüljenek vitatkozni.
Összefoglalva tehát itt arról van szó, hogy az ellenzék részéről lenne igény a vitára, a lakosság részéről lenne igény a vitára, ám a kormány egyoldalúan bojkottálja azt. Na erre már nem tudnék más európai példát mondani.
Mivel racionális érv maga a vita ellen nincs, és ezt a Fidesz-KDNP oldalán is látják, megpróbálják a vitapartner személyének alkalmatlanságával magyarázni a magyarázhatatlant. Ezzel viszont jócskán túlterjeszkednek a hatáskörükön: a vitán a feladat a megjelenés, a felkészüés és az érvek elmondása, nem pedig a másik fél személyének a megítélése. Vajon Biden számára vállalható volt Trump karaktere és politikai múltja? Vajon Trump számára vállalható volt Biden személyisége és ideológiája? Aligha. Mégsem merte egyikük sem meglépni ezt, hogy egy ilyen tradíciót egyoldalúan felbont (pedig Trump azért nem az a hagyományokhoz nagyon ragaszkodó elnök volt). De megfordíthatjuk a kérdést: vajon Márki-Zay számára vállalható Orbán Viktor? Kétlem. De ez nem akadályozza meg abban, hogy részt vegyen egy vitán. Mert ez a demokrácia útja.
Gyakran elhangzó közhely a „sas nem vadászik légyre”, vagyis, hogy Orbánhoz nem méltó Márki-Zay. Csak éppen ez is egy tévedés. Itt két miniszterelnök-jelölt van, akik mindketten teljesítették az ehhez szükséges feltételeket, így jogi értelemben egyenlő esélyekkel indulnak. Nincs olyan, hogy az egyik leminősítse a másikat. A sportban sincs olyan, hogy valakivel, aki a feltételeket teljesítette, nem állok ki, mert „ki ő hozzám képest”. E mögött az állítás mögött megint nincsenek racionális érvek.
Végül sokan felhozzák, hogy Gyurcsány mennyit hazudott a 2006-os vitán. Ez ismételten egy irreleváns kérdés. Egyrészről akármennyire próbálja a Fidesz ezt sulykolni, Gyurcsány és Márki-Zay két külön ember, egyik nem felelős a másik korábbi magatartásáért. Másrészt, ha valaki figyelmesen megnézni a 2006-os vitát, ott voltak a múlttal és a jövővel kapcsolatban is érvek. A múltbéli érvek konkrétan ellenőrizhetőek, ott vannak az adatok, bárki megnézheti. És Orbán köpni-nyelni nem tudott a gyurcsányi érvekkel szemben. Vagy azért nem, mert ez a része igaz volt, vagy azért, mert nem volt elég felkészült, hogy megcáfolja őket. Bármelyik is, ez nem Gyurcsány hibája. A jövőbeli ígéretekkel szemben valóban lehet jogos támadásokat felhozni (bár ilyen szempontból a választáson vesztes félnek mindig könnyebb a dolga, mert az ő ígéretei nem ellenőrizhetők, csak a másiké), de az, hogy 2006-ban voltak Gyurcsánynak hazugságai, nem hozható fel érvként arra, hogy 2022-ben miért nem vitázik Orbán Viktor Márki-Zay Péterrel. Ilyen alapon akkor 20 év múlva meg az lesz az érv, hogy a miniszterelnök-jelölt találkozott valakivel, aki látott már valakit, aki hallott már valakiről, aki már beszélt Gyurcsánnyal? Komolytalan.
Száz szónak is egy a vége, az, hogy Orbán Viktor kiáll-e vitára, nem arra a kérdésre ad választ, hogy Orbán Viktor tiszteli-e Márki-Zay Pétert. Hanem arra, hogy Orbán Viktor tiszteli a szavazóinak azt a közel 40%-os részét, aki szeretné a vitát hallani? Tiszteli-e annyira a bizonytalan és ellenzéki szavazókat, hogy ezen szavazók több mint ¾-ének a kérését teljesítse? És végül, hogy tiszteli-e annyira a demokráciát, hogy az egyik legfontosabb jogintézményt ne bojkottálja?
Ezekre a kérdésekre válaszol igennel vagy nemmel Orbán Viktor akkor, amikor a vitáról dönt.
