Ahogyan arról beszámoltunk, Hoppál Péter tegnap odament a Széchenyi téren található, ellenzéki sajtóanyagokat ismertető kivetítőhöz, minősíthetetlen hangnemben beszélt az ott tevékenykedő biztonsági őrrel, majd a kordonon átmenve több tápkábelt kihúzott, ezzel átmenetileg működésképtelenné téve a berendezést. Az esetet ő maga saját közösségi oldalán egyfajta hőstettnek próbálja feltüntetni, az Anonymus-akcióhoz hasonló, csak hagyományosabb módszernek, holott valójában ennek más neve van: rongálás és garázdaság.

Legfontosabb, amit le kell szögezni: a kivetítő felállítása teljesen szabályos volt. A Széchenyi tér közterület, használata engedélyhez kötött, az erre vonatkozó engedélyt a kivetítői bérlői megküldték, az engedélyt megkapták, ezért az jogszerűen működhetett ott. A Pécsaktuál ezzel szemben azzal érvel, hogy ez ettől függetlenül zavarja a lakosságot, és a járókelőket, Hoppál pedig elfogadhatatlan kampányeszköznek tartja. Én el tudom fogadni, hogy valakinek ez a véleménye, de ebben az esetben is lehet mit tenni. Leírok néhány lehetséges, jogszerű forgatókönyvet:

  • Panaszt tesznek a helyi Választási Bizottságnál, hogy szerintük az ellenzék nem megengedett kampányeszközt használ.
  • Ha egy lakó úgy gondolja, hogy ez a kivetítő olyan hangos, hogy az már zavarja a normális életvitelét, indíthat a jegyzőnél birtokháborítás kapcsán eljárást.
  • Jogon kívüli eszközként petíciót lehet kezdeményezni ellene.
  • Ha meg kiderül, hogy minden teljesen szabályos, akkor még mindig le lehet foglalni másik közterületet és ugyanezt a kampányeszközt alkalmazni.

Az eszköz önkényes tönkretétele nem megengedett jogi eszköz, ennek alkalmazásával egész egyszerűen jó érzéssel nem lehet egyetérteni.

A helyzetnek a komikuma, hogy éppen Hoppál Péter volt az, aki a múlt héten arról panaszkodott – mindenféle bizonyíték nélkül – hogy a baloldal rongálja a plakátjait. Ezt kicsit nézzük meg. Mi is a plakát? Egy 0-24 órában rendelkezésre álló kampányeszköz. És mi a kivetítő? Egy 0-24 órában rendelkezésre álló kampányeszköz. Akkor mégis mi a különbség? Semmi (önmagában az, hogy az egyik vizuális, a másik audiovizuális eszköz, ilyen téren lényegtelen).

Tehát a következetesség azt diktálja, hogy vagy mind a kettőt elítéljük, vagy egyiket sem. De úgy látszik Hoppál szemléletében, ha valamit ő csinál, az egy hőstett, ha ugyanezt ellene teszik, az megbocsájthatatlan bűn. Ő persze vélekedhet így, de valami biztos: Hoppál Péter ezzel a tettével ugyanarra a szintre süllyedt, mint a plakátrongálók, és innentől ha valakinek, akkor neki aztán semmi erkölcsi alapja nincs arra, hogy a plakátrongálások miatt bárkit elítéljen.

Ez a szemlélet sajnos nem egyedi. Nemrégiben olvastam a facebookon az egyik ismerősömtől, hogy Kővári Jánosnál rákérdezett, hogyha már a plakátrongálások miatt panaszt tett, akkor emiatt is fog-e, hiszen lényegében ugyanaz történt, itt ráadásul az elkövető kiléte is ismert. A válasz a kommentelő hozzászólásának a törlése és letiltás volt. Nem láttam a konkrét eseményt és a bejegyzést, de ha ez valóban így történt, akkor az egy igen hatalmas pofon a szólásszabadságnak azoktól az emberektől, akik már többször reklamáltak amiatt, hogy itt helyben az egyoldalú média miatt komoly hátrányban vannak.