Február 4-én, szombaton, medvelesre várja a látogatókat a Pécsi Állatkert.
A világ számos kultúrájára volt az jellemző, hogy az állatok viselkedéséből próbáltak az időjárás alakulására következtetni. Ezek az állatjóslások szájhagyomány útján terjedtek, valós tapasztalatok alapján. Február másodikához, amely a katolikus naptár szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, és amelyet tavaszkezdő napként is emlegettek, két különböző, állathoz kötődő időjárás-előrejelző népi bölcsesség is kapcsolódik.
Az egyik szerint „Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy süssön a nap”. Ugyanis ha ezen a napon szép, enyhe idő van, akkor még sokáig elhúzódik a tél.
Ugyanezen következtetésre jutottak azok is, akik barna medvékhez kötötték megfigyelésüket. „Ha meglátja árnyékát, azaz süt a nap, akkor visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi, vagy talán tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd.” Ez a hiedelem erdélyi eredetű, de francia hagyománya is van, Magyarországon viszont Jókai Mór Az új földesúr című regényében jelent meg először.
A közvélekedéssel szemben a barna medvék nem alszanak téli álmot, csak rövidebb-hosszabb pihenőt tartanak földbe vájt üregekben, esetleg barlangokban. Ekkor az anyagcseréjük és szívverésük is lelassul. Az állat így olyan mértékűre tudja csökkenteni tápanyagszükségletét, amely a nyáron felhalmozott tartalékok felélésével és a kisszámú, rendelkezésre álló eleséggel – elsősorban állati fehérjével – télire elég. Időnként, általában enyhébb, napsütéses időben kibújnak rejtekükből, így alakulhatott ki a velük kapcsolatos népi időjárás-előrejelzés.
Forrás: mti.hu, pecszoo.hu
