A hét elején Pécsett a Széchenyi téren adták át a Tüke Busz flottájába most bekerülő nyolc darab új, teljesen elektromos meghajtású Mercedes autóbuszt. A korábbi, hasonló járműbeszerzésekkel együtt, ahogy az az átadón is elhangzott, ezzel városunkban a helyi járatos buszok között 20 százalékra nőtt az elektromos járművek aránya. Félretéve az egymással szemben álló politikai tömbök csatározását, valamint az ilyen helyzetekben mindig előkerülő vitákat, miszerint kinek köszönhető valójában egy ilyen fejlesztés, az ellenzéki városvezetésnek, vagy a kormányoldal szereplőinek, állapodjunk meg abban már így a cikk elején, hogy a tömegközlekedés zöldítése alapvetően fontos és támogatandó törekvés, bárki is aratja le az ehhez kapcsolódó babérokat.
Felmerülhet ugyanakkor a témával összefüggésben az a kérdés, hogy milyen döntések meghozatalára vagy adott esetben milyen, alapvető változtatások eszközölésére van szükség ahhoz, hogy egy város – esetünkben Pécs – mitől lehet zöldebb és élhetőbb hely, ahol nem csak mi magunk, de gyermekeink és unokáink is boldog, teljes és ami a legfontosabb, egészséges életet élhetnek majd.
Nem véletlenül kezdtem az írásomat egy tömegközlekedéssel kapcsolatos aktualitással, a zöldebb és élhetőbb város eléréséhez vezető út első és talán legfontosabb lépése ugyanis a közlekedéssel, forgalommal van összefüggésben. Nem hiszem, hogy a pécsiek – vagy a környező településről ide ingázók – számára túlságosan hosszú bemutatást igényelne az, hogy milyen gondokat okoz városunkban az autóforgalom robbanás szerű megnövekedése. A reggeli dugókon és sok esetben reménytelenségbe hajló parkolóhely vadászaton túl a legkomolyabb negatív következménye ennek a helyzetnek a légszennyezettség növekedése vagy ahogy köznapi nyelven hívjuk, a szmog. Egy korábbi cikkünkben már részletesebben foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és azzal, hogy milyen súlyos egészségkárosító hatásai vannak a megemelkedett szállópor koncentrációnak.
De lépjünk egy kicsit tovább és a zöld szempontok mellé hozzuk be az élhetőbb város fogalmát is. Azáltal, hogy a város egy igen jelentős részét autók – ezáltal pedig utak és parkolók – uralják, olyan értékes területeket veszítünk el mi emberek, amelyek esetében az aszfalt vagy a térkő helyén hasznos, zöld felületeket, közösségi tereket alakíthatnánk ki.
Nem véletlen, hogy a legzöldebb és ezáltal leginkább élhető európai nagyvárosok is azt az utat választották, hogy a városon belüli autós közlekedés helyett a településeiket, köztereiket a lehetőségekhez mérten igyekeznek visszaadni a lakosoknak. Koppenhága jó példa, a dán főváros lakosainak fele a mindennapos közlekedéshez már most is a kerékpározást használja, ráadásul Európában náluk az egyik legalacsonyabb a gépjármű tulajdonosok száma. Barcelonának sem kell szégyenkeznie, a spanyol városból szinte teljesen kitiltották a 2006 előtt forgalomba helyezett dízel autókat és a 2000 előtt üzembe helyezett benzineseket. A várt eredmények nem maradtak el, a városvezetők tájékoztatása szerint az intézkedés már a bevezetését követően 15 százalékkal csökkentette nitrogén-dioxid-kibocsátást.
Jelentőségéhez képest sajnos túl kevés szó esik hazánkban az épületek energetikai korszerűsítéséről, vagyis az épületszigetelésről, pedig nincs annál olcsóbb és zöldebb energia, mint amit el sem kell használnunk. Az LMP-Magyarország Zöld Pártja évek óta próbálja érvényre juttatni egy országos épületszigetelési program elindításával kapcsolatos javaslatát, de rendszerint kormányzati ellenállásba ütköznek. Egy ilyen program nem csupán munkahelyeket teremtene, de a megfelelő energetikai korszerűsítés elvégzését követően jelentősen csökkentené például a társasházak, panelházak energiafelhasználásának mértékét, segítené azoknak a megújulókra történő átállítását.
Kiemelt kép: Pexels, Suzy Hazelwood
