Sellye az ország egyik legdélebbi fekvésű tájegységének, az Ormánságnak központja és legnagyobb lélekszámú települése, nevezik az Ormánság fővárosának is, igaz meglehetősen pici főváros: a jelenlegi adatok alapján mintegy 2351 ember él Sellyén, ennek ellenére 1997 óta városi ranggal büszkélkedhet. Történelme viszont sokkal régebbre nyúlik vissza.
Első ma ismert említése 1292-ben Sylle (ejtsd: Sőlle) néven történt. A pápai tizedszedők 1333-1335-ig tartó lajstromában szerepel a sellyei plébánia Dezső nevű papja, aki négy alkalommal szedett tizedet, azaz már önálló katolikus plébánia működött Sellyén. Az 1300-as években épült palánkvárral védték, amelyet 1532-ben az oszmánok felgyújtottak és elfoglaltak, az ellenállás letörése végett. Ekkor ölték meg az utolsó ferences szerzetest is a helyi rendházban, és ettől az évtől egészen 1721-ig nem volt katolikus papja Sellyének.
Később Oszmán megszállás alá került, ami alól csak 1689-ben szabadult fel, az addigra elnéptelenedő település.
Mezővárosi rangot először 1781-ben kapott II. Józseftől, ezt majdnem egy évszázadig, 1872-ig sikerült megőriznie.
Sellye a 18-19. században uradalmi központ volt. A Draskovichok nászajándékként kapták a Batthyányaktól az uradalmat, amikor Draskovich Károly elvette Batthyány-Strattman Erzsébetet. Később Sellye a Monarchia idején fontos vasúti központtá nőtte ki magát, azonban ma már csak Szentlőrincre lehet eljutni vonattal Sellyéről. Érdekesség, hogy 2013. október 31-én átadták a 0,5 MW teljesítményű naperőművet, a város határában. A 460 millió forintból megépült beruházás 250 háztartás áramfogyasztásához képes elegendő energiát biztosítani.
A várost 2007 óta Nagy Attila független polgármester irányítja. A település lakosságának egyébként több, mint 6 százaléka vallja magát horvátnak, ami kifejezetten magas szám, pláne az országos átlaghoz képest.
Fotó: Hegedűs Tünde
