Az elmúlt héten ismételten előtérbe került az egyetemek ügye, miután az Európai Bizottságnak nem voltak elegendőek a kormány által felajánlott módosító javaslatok az vagyonkezelő alapítványok kuratóriuma kapcsán. És mialatt ez megtörtént, előjött ismételten a korábban már a Magyar Nemzet által is hangoztatott (látszat)érvsorozat, miszerint más, nyugat-európai egyetemek kuratóriumában is vannak – ott baloldali – politikusok és Brüsszelt ez nem zavarja. Szögezzük le: valóban vannak. Ezt az egy dolgot leszámítva azonban semmilyen hasonlóság nincs az ottani és a magyar példák között. A rengeteg kommentet olvasva úgy döntöttem, klaviatúrát ragadok és leírom hosszabban, hogy mi itt a fő probléma és mik az alapvető különbségek a nyugat-európai gyakorlat és a magyar szabályozás között.

Az egész kormánykommunikáció egy érvelési hibára (vagy inkább manipulációra) épül: az egyik bírált szempontot kiemelik az összes közül és megmagyarázzák, hogy ez máshol is jelen van, anélkül, hogy rendszerszinten vizsgálnák az egészet. Egy egyszerű példával: ez nagyjából olyan, mintha amikor lecsekkolnak ittas járművezetésért, akkor azzal érvelnék, hogy ma a Pista ivott alkoholt, nem büntették meg, Józsi vezetett autót, őt sem, akkor engem miért büntetnek, hiszen csak ugyanezeket csináltam. Hát azért, mert külön-külön egyik magatartás sem bűn, együtt viszont igen. Itt a helyzet ugyanez. Ami külön-külön elfogadható, az egyben már lehet, hogy problémásabb.

A továbbiakban kifejtem, hogy általában milyen szempontokat vizsgál a Bizottság, mik a nyugat-európai tendenciák, és ehhez képest mi van Magyarországon:

Kuratóriumok hatáskörei:

Miért fontos? – Azért nagyon fontos szempont, mert nem mindegy, hogy egy testületnek milyen jogai vannak, milyen kérdésekben dönthet, és, hogy ezeket önállóan vagy más testületekkel együtt hozza-e meg.

Európai gyakorlat: na, itt van az első komolyabb hírmanipuláció a jobboldali médiában. Ugyanis a Kuratórium elnevezés szinte minden országban – sőt van ahol az intézmények között is – mást jelent. A Kuratórium számos külföldi egyetemnél egy tanácsadó szervezet gyakorlatilag érdemi döntéshozatal nélkül, de van, ahol a társadalmi kapcsolatokért felelős szerv (ami pl. gazdasági döntéseket szintén nem hozhat). Ilyen szerveknél majdhogynem mindegy, hogy hány politikus kurátor van bennük.   

Vannak persze olyan egyetemek, ahol a Kuratórium komoly döntéseket hozhat, de ezek általában vagy valamilyen együttdöntési eljárás keretén belül más egyetemi szervekkel közös döntések, vagy úgy vannak megosztva a hatáskörök, hogy a kuratórium mellérendeltségi viszonyban van valamelyik másik szervvel.

Arról meg már nem is szívesen beszélek, hogy pl. a Magyar Nemzet a saját cikkében a kurátorokkal egy kalap alá vette a felügyelő testületek tagjait is, akiknek konkrétan semmilyen döntési hatáskörük nincs, csak kontrollfunkciót töltenek be. Szerintem nem kell magyarázni…

Ugyanez itthon: A kuratóriumoknak, mint vagyonkezelőknek egyértelműen felülreprezentált a szerepe, az indítandó szakokról és szinte minden pénzügyi kérdésben ők döntenek, a Szenátusok kis túlzással csak származtatott jogokat kaptak. Mellérendeltségről szó sincs.

Politikusok aránya a testületben:

Miért fontos? – Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy politikai szereplő egyáltalán ne legyen az egyetemek kuratóriumában. Szerintem, ha az állam érintett, nem ördögtől való dolog, hogy a képviselőjük ott van. Az egyetemi autonómia elve viszont megkívánja, hogy sose kerüljenek többségbe politikai szereplők a többi döntéshozóval szemben.

Európai gyakorlat: A Magyar Nemzet a Regensburgi egyetemet hozta fel példaként, ahol 4 politikus kurátor is van. Csakhogy ez egy 16 fős testület, aminek a 4 a huszonöt százaléka. A legtöbb németországi kuratórium 7 fős, ahol 1 vagy 2 fő maximum, aki politikailag érintett. Amelyik kuratóriumokat megnéztem, azok között egy olyat se találtam, ahol a politikus kurátorok aránya a 30%-ot meghaladta volna.

Ugyanez itthon: Ha csak a PTE-t nézzük, akkor, még ha jóindulatú is vagyok és Rappai Gáborról azt mondom, hogy nem tartozik a közvetlen Fideszes holdudvarba, akkor is látható, hogy van 4 másik olyan kurátorunk, akik teljesen egyértelműen a Fideszhez kapcsolódnak. Ez akárhogy számolom, 80%. Az előző max. 30%-kal vessük össze…

Megválasztás módja:

Miért fontos? – Kicsit kevésbé releváns, mint az előző két kérdés, de azért a legitimáció szempontjából nem mindegy, hogy kinek van beleszólása abba, hogy kik kerülnek egy vezető döntéshozó szervbe.

Európai gyakorlat: nagyon szerteágazó, fel sem lehetne sorolni az összes esetet. De leggyakrabban az egyetemek szenátusainak – ritkán maguknak az egyetemi polgároknak is – van beleszólása abba, hogy ki kerül egy pozícióba. Előfordul olyan is, amikor nem emberhez, hanem titulushoz kötik a tagságot (pl. a mindenkori helyi polgármester).

Ugyanez itthon: A kormány mindenféle szenátusi vagy más helyi szervezet megkérdezése nélkül határozta meg a kurátorokat. A jövőben ugyan a kieső tagokat a megmaradt tagok választják meg, de mivel mindenhol egy abszolute fideszes kuratóriumot választottak, nem kérdés, hogy az új emberekkel sem fog ez változni.

Megbízatás időtartama:

Miért fontos? – Ezt remélem nem kell magyaráznom! Minden területen fontos a váltógazdaság és az, hogy bizonyos feltételek mellett eltávolítható legyen valaki a pozíciójából. Ha meg nagy hatalma van egy szervezetnek, külön fontos, hogy ne legyenek emberek oda bebetonozva.

Európai gyakorlat: Legtöbbször 2-3 évre választanak kurátorokat, 1-2 újraválasztás lehetőségével, ezáltal hosszú távon senki nem betonozódhat be a pozícióba. Kicsit vitathatóbb az a gyakorlat, amikor tisztséghez kötik a tagságot, de még akkor is a kapcsolódó pozíció szabályai miatt senki nem szerez örökös tagságot.

Ugyanez itthon: Az eredeti terv az élethosszig tartó tagság volt, ami önmagában egy agyrém. Az új elképzelés egy hatéves, egyszer újraválasztható státusz, ugyanakkor ez is problémás az EB számára. Nem véletlenül. A 6 év akár azt is jelentheti, hogy egy teljes 4 éves ciklust még a korábbi vezetés emberei töltenek a kuratóriumokban. Szerintem itt sem kell magyarázni a problémát.

Konklúzió:

Fentiekből teljesen nyilvánvaló, hogy az EB problémája nem kizárólag a politikusok jelenléte a kuratóriumokban. A probléma az, hogy

  • A kurátorok döntő többsége a kormányhoz köthető politikai szereplő ÉS
  • a kuratórium gyakorlatilag a szenátusok fölé van rendelve ÉS
  • a kuratórium tagjait egy az egyben a kormány választotta meg ÉS
  • a kurátorok gyakorlatilag élethosszig tartó státuszt kaptak.

Erre a jobboldali média megpróbál ezekből egyet kiemelni és azt szajkózni, hogy ez máshol is jelen van. Egy egyszerű manipuláció, semmi több.

Szóval ezek után leginkább az volna a kérésem minden Fideszes portálhoz vagy kommentelőhöz, hogy vagy mondjanak nekem egy olyan példát Európából, ahol a fenti négy probléma együttesen fennáll, és az Európai Bizottság nem foglalkozik vele, vagy felejtsük el ezt az érvet, hogy máshol is ugyanez a helyzet! Mert bizony sehol máshol nem ugyanez a helyzet!