A Fidesz-KDNP 2010-es kormányra kerülése óta számos politikai vita bontakozott már ki Magyarországon, amik valóban nagy port kavartak. Gondolhatunk az internetadóra, a KATA tüntetésekre, a „rabszolgatörvényre”, az egyetemek alapítványokba történő kiszervezésére, amelyet a kormány modellváltásnak nevez vagy eszünkbe juthatnak olyan esetek is, mint a Borkai Zsolt vagy Szájer József nevéhez fűződő botrányok, esetleg a Schadl-Völner korrupciós botrány.
Ezen nagy társadalmi visszhangot és felháborodást keltő ügyek közé pedig most beállt a sorba a kormány azon terve, miszerint „akkumulátorgyártó nagyhatalommá” kívánják tenni Magyarországot, aminek következtében egymást érik a különböző kormányzati bejelentések egy-egy újabb üzem telepítésével kapcsolatban.
Azt, hogy milyen indulatokat is vált ki ez valójában az emberekből, főként a meglévő vagy tervezett üzemeknek otthont adó települések lakosai részéről, jól mutatják a különböző megmozdulások, tiltakozások, petíciók és a több, párhuzamosan benyújtott, a témába vágó népszavazási kérdés beadása is.
Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos legnagyobb problémát nem más, mint Palkovics László, az Orbán-kormány lemondott minisztere fogalmazta meg korábban, amikor azt mondta:
„Az akkumulátorgyártás az minden, de nem környezetbarát és nem energiabarát.”
Ehhez kapcsolódnak a zöldek és a lakosság legnagyobb aggályai is. Ezek közül a leginkább kiemelendők az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzemek óriási víz- és energiaigénye, valamint az értékes termőföld feláldozása az ipari létesítmények telepítése során. Debrecenben a legnagyobb port a bejelentett kínai CATL gyárral kapcsolatban ezek közül a vízigény és a földek kérdése kavarta. Habár egyelőre továbbra sem lehet tudni, hogy pontosan mekkora napi vízigénnyel fog működni a tervezett gyár, az eddig megjelent adatok egyáltalán nem nevezhetők bíztatónak. Napvilágot láttak már olyan hírek és szakértői vélemények is, amelyek alapján az látható, hogy a gyár vízfelhasználása elérné egész Debrecenét. Abban a helyzetben, amikor a klímaváltozás hatására egyre súlyosabb aszályokkal kell szembenéznünk, illetve az ivóvízhálózathoz köthető infrastruktúra sincs – finoman szólva – jó állapotban, talán nem szorul hosszas magyarázatra, hogy ez önmagában miért jelent problémát.
A kormány részéről látható, hogy ugyanazt a módszert próbálják alkalmazni, mint amit a politikailag kínos helyzetekben már jól megszokhattunk, a tiltakozókat hergelőknek, fizetett tüntetőknek kiáltják ki, az aggályokat pedig igyekeznek a szőnyeg alá söpörni, elbagatellizálni. Ennek ékes példája az is, hogy a frissen megjelent információk szerint Pintér Sándor belügyminiszter kirúgja a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, aki korábban komoly kritikákat fogalmazott meg a debreceni CATL gyár vízfelhasználásával kapcsolatban.
De ide vehetjük példaként azt is, hogy a pártok által benyújtott népszavazási kezdeményezéseket egymás után söpörte le az asztalról a Nemzeti Választási Bizottság, legutóbb például az LMP által bejelentett országos népszavazási kezdeményezést utasították el. A Zöldek azt szerették volna elérni a népszavazási kérdésükkel, hogy a jövőben ne épülhessen úgy akkumulátorgyár Magyarországon, ha ahhoz a helyi lakosság nem adja a hozzájárulását.
Eközben az érintett városokban tüntetések szerveződnek, a lakosság, a civilek és a zöldek együtt tiltakoznak minden lehetséges fórumon, a kormány mégsem hajlandó meghallgatni őket, szőnyeg alá söpörnék a tiltakozásokat. Ez pedig egy olyan probléma, mivel a kormány ezzel a magatartásával egy olyan ügyben nem hajlandó széleskörű és valódi párbeszédet folytatni, ahol rengeteg ember ad hangot az elégedetlenségének a fent említett tiltakozási formák valamelyikével.
