A tavalyi év szavazásán olvasóink azt a döntést hozták, hogy a Blöff Bisztró érdemli ki a „Bahír Év Étterme 2022.” címet. Előtte készítettünk velük interjút is, sőt, amikor volt náluk ebéd menü, azt többször ettem is, és nagyon elégedett voltam vele. De az A’la Carte étlapjukról eddig még nem kóstoltam. Tegnap eljött ennek az ideje is, amikor a szüleimmel mentünk el és próbáltunk ki több különlegest fogást. Erről olvashattok egy beszámolót.
Összesen kétféle levest, háromféle főételt és egy desszertet kóstoltunk meg, szüleim levest ettek, de édességet nem, én a levest nem kívántam annyira, de a desszertet igen. Az étlap két részből áll, a hagyományos étlap és a „Séf ajánlatai”, ami gondolom szezonálisabb. Végül mindnyájan a hagyományos étlap mellett döntöttünk, én szemeztem az ajánlatok között szereplő sült kacsával, de úgy voltam vele, hogy egy mediterrán étteremben nem ezt akarom kipróbálni, inkább a délszláv vonalhoz térek vissza.
A levesek közül édesapám vadragu levest kért, édesanyám távolkeleti hallevest kagylóval. Egy nagyon picit belekóstoltam mindkettőbe, és a raguleves nagyon meglepett. Általában nem szeretek éttermekbe sertésragu vagy vadragu levest kérni, mert legtöbbször nagyon tömények és az embernek a főételhez már kevesebb étvágya lesz miatta. Ez viszont – talán a benne lévő sok zöldség miatt – könnyednek érződött, miközben a vadhúsok íze ennek ellenére kiérződött belőle. Bejött. A hallevesről nehéz lenne bármit mondanom, mert nem igazán vagyok oda a távolkelet ízeiért, ami nyilván nem tenne hitelessé semmilyen értékelést a leves kapcsán. Annyit azért, hogy nem egy tésztás levesről beszélünk, hanem szintén sok zöldséggel készül, a benne lévő lazac- és kagylóbetét pedig egyaránt remekül készült.
A főételekből édesapám a sertésszüzes-paradicsomos-feta sajtos papardelle mellett döntött, édesanyám tintahalat evett, én meg csevapot házi lepénnyel. Egy-egy falatot mindkettőből kóstoltam, apa tésztája szerintem rendben volt, harmonikus egyben, oké, édesanyám ételét viszont nagyon kiemelkedőnek éreztem. A tintahal egyébként nagyon kényes alapanyag olyan szempontból, hogy bár nem kell neki sok idő, az időzítés fontos, mert ha keveset készül, nyers marad, ha sokat, gumis. Ez a legjobb állagban volt, és a fűszerezése is kiváló. Édesanyám kért hozzá egy adag édesburgonyát is, de szerintem a mellette lévő saláta és lepény is teljes értékűvé teszi az ételt, ez nem feltétlenül szükséges.
A saját ételemnél sem volt okom a panaszra, a csevapok tökéletesen készültek, a házi lepény is kifejezetten ízletes, ahogyan az ajvár és a kajmak is. De az igazi kedvencem a tányéron a savanyított hagyma volt. Bár mennyiségre nekem egy picit sok volt a többi ételhez képest, ugyanakkor ezzel a savanyítással sikerült elérni, hogy ne a nyers hagyma ízét érezze az ember, hanem egy annál sokkal markánsabb ízt, ami viszont ugyanúgy illik a többi elemhez (sőt, még jobban), mint a legtöbb helyen használt nyers társa. Ez szintén nagyon ízlett.
Végül én még megkóstoltam a hely túrógombócát. Ami tetszett itt is, hogy nem egy nehéz desszertet kaptam, ami egy tartalmas leves után akár főételként is jó lenne, hanem egy könnyed, enyhén savanykás ételt. Az édestejföl nevéhez méltón kicsit az édesebb irányba vitték el az ételt, a kétféle culie és a friss eper meg kicsit a frissebb ízek felé viszik el. Szóval ez is nagyon jó.
Ha a teljes árat nézem, akkor az ételek, italok és kávé, amit fogyasztottunk, együtt olyan 27.000 forintra jött ki, szerintem éttermi szinten ez már nem vészes, ráadásul nagyon különleges ételeket ettünk, jól elkészítve. És még csak az sem volna igaz állítás, hogy ez egy fiataloknak szóló hely, mert szüleim mindketten a hatvanas éveikben járnak és abszolute találtak számukra kedvelhető ételt. Ha meg valaki nagyon nem talál semmit, még mindig ott a Blöff rántott hús :). Na jó, összességében egy ilyen különleges helyen én sem a rántott húst ajánlom, szerintem sokkal izgalmasabb fogások vannak. De a kipróbálást mindenkinek bátran ajánlom, a mai élményem alapján nem a véletlen műve volt a szavazás megnyerése.
