Szigorúbb büntetést a hamis hírekért!

Noha egy médiában dolgozó személytől furcsa lehet egy ilyen vélemény, mégis azt gondolom, hogy rendet kell tenni. Még egy éve sincs, hogy aktívan újságíróvá váltam, ám előtte is nagyon sok hírt olvastam, főleg politikai híreket. És számomra már akkor is megdöbbentő volt, hogy egyes – főleg kormányközeli – portálok mit meg nem engednek maguknak a sajtószabadság mögé bújva. És félreértés ne essék, nem a véleménycikkekről beszélek, mert az az újságírás része. Hanem arról, amikor ténybeli hazugságok sorozatát olvasom egy írásban. Ezeknek elvileg megvan a maga jogi következménye, ám az elmúlt évek rávilágítottak arra, hogy ez nagyon kevés.

A mostani Juhász Péter eset világított rá erre leginkább. 2018-ban a TV2 több lejárató hírt közölt Juhász Péterről, részben arról, hogy bántalmazta az élettársát, részben a Portik Tamással fennálló kapcsolatairól. Végül a bíróság jogerősen megállapította a hazugságot, és kötelezte a TV2-t helyreigazításra. 2022 decemberében azonban egy rövidített verziót olvastak fel, amiből Juhász Péter neve is kimaradt, majd mindezt azzal indokolták, hogy „a helyreigazító közlemény olyan terjedelmes volt, hogy annak egy adásban való közzététele meghaladta volna a rendelkezésre álló műsoridőt”. Azóta a bíróság kötelezte a csatornát a teljes helyreigazításra, de az azóta sem történt meg.

De vannak ennél durvább szituációk. Egy egyszerű példával élve: 2018-ban Vona Gáborról számos lejárató cikk jelent meg, hogy fekete autót kapott Simicskától, Soros embere, meg hasonlók. Az egyik helyreigazítás itt található. Igen, az eredeti cikk elejére betűztek néhány mondatot. Nos, vegyük röviden, mi ezzel a problémám:

1. Azzal, hogy az adott cikkbe gyakorlatilag beillesztették a sajtóhelyreigazítást, látszólag korrektül jártak el, valójában elérték, hogy jóformán senki se ismerje meg, aki az eredeti cikket elolvasta és elhitte. Ugyanis amikor április 4-én kitették, akkor ez friss hírként az origo főoldalán sokáig jelen volt. De nem tartom túl valószínűnek, hogy a sajtó-helyreigazítást követően ez ismételten friss hírként jelent volna meg az oldalon. Ha viszont tényleg nem, akkor gyakorlatilag semmi értelme nem volt a sajtó-helyreigazításnak, ugyanis hiába osztották meg az ellenzéki online sajtótermékek tömegével ezt az oldalt, ebből valószínűleg csak az ellenzékkel szimpatizáló állampolgárok ismerték meg annak tartalmát, akik eleve valószínűleg el sem hitték a cikk tartalmát. A helyreigazítás valószínűleg pont azokhoz nem jutott el, akik bevették a benne lévő hazugságokat. Szóval mindenképpen új cikként kellett volna megjeleníteni a helyreigazítást (amit egyébként az origo több másik esetben meg is tett).
2.  Az eredeti cikk napokig szalagcímen volt közvetlenül a választások előtt. A helyreigazítást egy percig nem láttam az origo főoldalán. Persze az is lehet, hogy csak az én figyelmemet kerülte el, de nem tartom valószínűnek. Ez szintén „egy kicsit” befolyásolhatja, hogy hány ember olvassa el.
3. És végül ne feledkezzünk meg arról, hogy az eredeti cikk közvetlenül a választások előtt jelent meg, a helyreigazítás a választást követően. Az én véleményem az, hogy ez a választási alapelvek, azon belül is az egyenlőség elvének és a politikusok jó hírnévhez fűződő jogának egyértelmű megsértése. Az Alkotmánybíróság azonban nem osztja ezt a véleményemet. Már 4 éve is több alkalommal kifejtette a taláros testület, hogy mivel kampányidőszakban a politikusoknak sokkal több lehetőségük van megvédeni magukat a rágalmakkal szemben, mint bárkinek bármikor máskor, ezért az ellenük felhozott, akár alaptalan rágalmak, is beleférnek, kivéve, hogyha azok a politikai tevékenységükhöz nem kapcsolódnak (pl. mint családapát, és nem mint politikust rágalmazzák). Ezzel szemben nekem súlyos aggályaim vannak, ugyanis azt érzem, hogy ezek a megállapítások nagymértékben felelősek azért, hogy Magyarországon a politikai kultúra a morális pöcegödör legaljára került. Viszont ettől függetlenül képzeljünk el egy szituációt: egy 60 éves személy bemegy a választási irodába, és mondja, hogy „Elnézést kérek, de én a választásokon azért szavaztam a FIDESZ-re, mert az origo azt írta, hogy Vonát lefizette Simicska. De most, hogy kiderült, hogy ez hazugság, megváltoztatnám a szavazatom és mégis inkább a Jobbikra szavaznék!” Nyilván teljesen abszurd a kérés, márcsak azért is, mert a választások titkossága miatt nem lehet tudni, hogy ki kire szavazott. De valójában mégsem mondhatjuk azt, hogy a kérés teljesen megalapozatlan lenne. Más, ha valaki egy fizetett politikai hirdetésnek dől be, és megint más, ha egy magát hitelesnek nevező online lap hazugságának.

Tehát azt látjuk, hogy nagyon súlyos jogsértésekre nagyon nevetséges szintű korrekciók jutnak. Kb. mintha én kirabolnék egy embert, és miután elvettem tőle 2-300.000 forintnyi ékszert, adnék a végén egy ötezrest és mondanám, hogy sorry.

A pénzbüntetés nem megoldás

Elvileg ha valaki nem teljesít egy sajtóhelyreigazítást, az szankcionálható pénzbírsággal. Valójában ez a lehető legigazságtalanabb rendszer. Ennek az összege ugyanis legfeljebb 500.000 forint lehet. A TV2 éves költségvetése meghaladja az 55 milliárd forintot. Tehát ha teszem, naponta kapnak félmilliós büntetést (márpedig annyit nem fog), akkor is egész éves szinten ez 183.000.000 forint, vagyis nagyjából 3 ezreléke (!) az éves költségvetésnek. A pénzbírságok igazából pont arra jók, hogy a kis halak, zömmel adományokból, hagyományos piaci módon vagy kis költségvetésű szervezetek pénzéből működő portálokat egy ilyen akár tönkre is tehet, addig az oligarchák pénzén (vagy közpénzen) működő portálok ezeket mellényzsebből kifizetik és hazudozhatnak tovább büntetlenül. Ha valami, akkor ez nem jó.

Mit lehetne tenni?

Azt gondolom, hogy a televíziós csatornáknál ezt nagyon egyszerűen meg lehetne oldani: ha valakit helyreigazításra köteleznek, adnak neki egy határidőt erre, ha addig nem olvassa be, bírság, újabb határidő, ha addig sem, akkor mindaddig megszüntetni a műsorsugárzást azon a csatornán (és ha egy csoporthoz tartozik, akkor az adott csoport minden csatornáján), amíg a helyreigazítás nem lesz felolvasva. Biztos vagyok benne, hogy azonnal megoldana minden problémát, és hirtelen nem okozna gondot, hogy fel kell olvasni egy helyreigazítást teljes terjedelmében.

A hírportáloknál nyilván a nemzetközi jelleg és az Internet nyitottsága miatt ez jóval macerásabb, de szintén érdemes lenne változtatni. Azt gondolom, hogy ahogy a tv-ben is meghatározott időpontban kell a sajtó-helyreigazításokat, illetve a műsorszünet-büntetéseket betartani, úgy online lapoknál is ez lenne a minimum. Ha egy hamis cikk a szalagcímen szerepelt, akkor a helyreigazítás legalább ugyanannyi ideig legyen az adott oldal szalagcímén. Sőt, még messzebb elmegyek: én azt mondanám, hogy kb. kétszerannyi ideig kellene a szalagcímen megjelennie a helyreigazításnak, mint ameddig az eredeti kinn volt. Az úgy elvenné az online lapok szerkesztőinek kedvét a hamis cikkektől. Ezenkívül nem határolódnék meg akár az oldal ideiglenes megszüntetésétől sem. Drasztikus, de ennyi minimum kell ahhoz, hogy a hírközlés visszaálljon a megfelelő mederbe.