Hónapok óta egymást érik a különböző bejelentések, amelyek arról szólnak, hogy éppen melyik magyarországi településen építenek új akkumulátorgyárat vagy ahhoz kapcsolódó kiszolgáló üzemet. A bejelentések megszaporodásával egyidőben az emberek, főként azok, akiknek a lakóhelye, települése érintett is az ügyben, heves tiltakozásokba kezdtek. A legnagyobb vitákat és tiltakozást a Debrecenbe tervezett kínai CATL gyár bejelentése után lehetett tapasztalni.
Az akkugyárak ellenzői azzal érvelnek, hogy ezeknek az üzemeknek óriási az energia- és vízigénye, komoly környezetterheléssel járnak és értékes termőföldeket kell feláldoznunk a megépítésükért cserébe. Ezzel szemben a kormány és a kormánypárti politikusok – de ide vehetjük akár a magukat újságírónak nevező kormánypárti propagandistákat is – érdemi válaszok helyett azt harsogják, hogy valamennyi akkumulátorgyártással kapcsolatos beruházás csak és kizárólag a lehető legszigorúbb előírások betartásával valósulhat majd meg.
Ezekkel a kormányzati kijelentésekkel csupán egy probléma van, mégpedig az, hogy minimum ferdítés, de sokkal inkább hazugság, amit állítanak. Nézzünk egy egyszerű, a közelmúltban történt esetet példaként. Történt ugyanis, hogy a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) egy szakvéleményben komoly kritikákat fogalmazott meg a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárral kapcsolatban. A szakhatóság többek között a vízigénnyel, ehhez kapcsolódó pontos számadatok hiányával, valamint a kormány által sokat hangoztatott szürkevíz felhasználás megoldatlanságával kapcsolatos probléma felvetéseket írt le. Ahelyett, hogy a kormány megvizsgálta volna vízügyi szakemberek által leírtakat és beépítette volna a meglátásokat a tervezési folyamatokba, egész egyszerűen Pintér Sándor belügyminiszter kirúgta a TIVIZIG vezetőjét, akinek az aláírása szerepelt a szakvéleményen.
Szintén „jó” szemléltető példa a gödi Samsung gyár esete, ahol a gyár területén betemették azokat a monitoring kutakat, amelyekkel az üzemből származó talajvízszennyezést lehetett volna mérni és kimutatni. Erre a problémára pedig végül nem az illetékes hatóságok, hanem a helyi civilek hívták fel a figyelmet, akik az általuk megrendelt független mérések alapján kimutatták, hogy Gödön olyan mérgező szerek is kerültek a talajvízbe, amelyeket a gyártás során használnak.
Talán a legfelháborítóbb példa Szigetszentmiklós és Bátonyterenye esetében látható. Ezen a két településen működik SungEel Hitech Hungary Kft. nevű cég selejtes akkumulátorokat feldolgozó két magyarországi üzeme, ahol főként a már említett gödi gyár hibás akkumulátorai kerülnek szétszerelésre. A szigetszentmiklósi üzem nemrég került be a hírekbe, amikor tűz ütött ki a gyár területén, melynek következtében – ahogy az utólag kiderült – egy munkás meg is halt.
Némi utánajárást követően azonban láthatjuk, hogy a SungEel Hitech neve nem ismeretlen már a hatóságok számára. A bátonyterenyei gyárban olyan komoly, folyamatosan fennálló problémák tapasztalhatóak, hogy számos büntetést róttak már ki a cégre. 2022-ben történt a telephelyen egy úgynevezett „technikai robbanás”, idén márciusban pedig az Átlátszó.hu írta meg, hogy 8,5 millió forintra bírságolták a céget, amiért súlyosan veszélyeztették a dolgozóikat és határértéket meghaladó légszennyezettségnek, rákkeltő anyagok káros hatásainak tették ki őket, valamint megsértették a munkavédelmi előírásokat. Külön „érdekesség”, hogy a kormány a bátonyterenyei üzem esetében úgy valósítótta meg a legszigorúbb előírások betartását, hogy:
nem írták elő a létesítést megelőző környezeti hatásvizsgálat és engedély meglétét feltételként.
Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke, Dr. Keresztes László Lóránt nemrég arról számolt be egy sajtótájékoztatón, hogy hiába terjesztették elő javaslataikat a kötelező monitoring vizsgálatokról, illetve arról, hogy akkumulátorgyár csak úgy épülhessen egy településen, ha azt az ott élők jóváhagyják egy helyi népszavazáson, a kormánypárti többség leszavazta ezeket.
Láthatjuk tehát, hogy míg a kormány a szavak szintjén szigorú előírásokról és azok betartásáról beszél, a gyakorlatban a legtöbbször odáig sem jutnak el, hogy legalább a komoly környezetterheléssel járó akkumulátorgyárak esetében az építkezést megelőzően kötelezően előírják nekik a környezetvédelmi hatásvizsgálatokat és az engedély megszerzését. Arról nem is beszélve, hogy a meglévő gyárakat – pl. a fent említett bátonyterenyei üzem – néhány millió forintra bírságolják, miközben a cégek óriási profitra tesznek szert, amelyet kivisznek az országból és a szabálytalanságok ellenére továbbra is zavartalanul működhetnek.
