2 évvel ezelőtt a Made in Pécs Fesztivál keretein belül a város ismert énekese, Rudán Joe adott riportot a lapunknak. Idén ismét a rendelkezésünkre állt, ezúttal a közelmúltról és a közeljövőről beszélgettünk.
Több fellépésed volt már a Backstageben. Köt valami esetleg a helyszínhez?
Tüke pécsi vagyok, és ’78 óta próbálkozom a zenekarosdival, azóta rengeteg helyen játszottam különböző formációkban, és nyilván rendszeresen játszunk Pécsett is.
Ennek a helynek a jelenlegi tulajdonosa, Csöme, Kövy Zoltán barátom is törzsvendég volt a legendás Kazinczy Coda koncerteken 35 évvel ezelőtt. Ő nyitotta az Eozint is annak idején, akkoriban minden hónapban játszottunk ott egyet, illetve a N-Eozinban is, ami szerintem az egyik legszebb kerthelység Pécsett. És amikor átvette ezt a helyet, akkor egyből szólt, hogy mindenképpen szeretné, hogyha jönnék, mert nagy tisztelőm. Így evidens volt, hogy itt lett a törzshelyünk. Azóta minden hónap első péntekjén itt tartunk akusztikus koncertet, leszámítva a nyarakat, amikor a szabadtéri koncertek szezonja van.
Az, hogy a mai nap is itt vagytok, miközben tegnap is itt tartottatok koncertet, a te kérésed volt, vagy szervezői döntés?
Ez egy teljesen másik történet, itt a Made in Pécs szervezői döntenek arról, hogy ki hol lép fel. Ezt a Fesztivált tudomásom szerint 10 éve hozta létre Gellai Gergő szervező barátom, és mi az elejétől fogva vele vagyunk, és mindig más helyszíneken játszunk. Mondtam a szervezőknek, hogy péntek este itt játszunk, a tulajdonos a barátom, így szívesen zenélnénk itt, de ha máshova kellett volna mennünk, akkor máshova megyünk, nem gond. Végülis ide kerültünk, poénkodtam is, hogy aludjunk itt, hiszen péntek éjfélkor még itt voltunk.
2 éve és idén is szerepeltél a Csináljuk a Fesztivált c. műsorban. Mi volt ennek az előtörténete?
Két éve a karácsonyi műsorba hívtak meg, ami egy gálaműsor volt. Nagyon szívesen mentem, hiszen mégiscsak egy ünnepi műsor, ráadásul két remek művésszel, Varga Mikivel és Vadkerti Imivel énekelhettem együtt az egyik kedvenc dalomat. Amikor fiatal voltam, akkor jelent meg a Betlehemi Királyok c. karácsonyi albuma a Kormoránnak (1985-ben – szerk.). Kb. 20 éves lehettem akkoriban és el voltam ájulva ettől az albumtól és megtisztelő volt, hogy az egyik szereplőt énekelhettem ebből a dalból, és örömmel vállaltam el.
Az idei megkeresést pedig azért vállaltam, mert régi kedvenc énekesem volt a Komár Laci, még a Sprint együttesből, és nagyon szerettem a „Bárhol jársz” című dalukat, amit gyakran játszunk el most is. Próbáltam rábeszélni a szerkesztőket, hogy ezt a dalt énekelhessem, de ezen a lemezen jelent meg a „Postakocsi” is, ami nagyobb sláger lett, ezért végül az lett a dalom. Ez egyébként annyira nem az én műfajom, inkább bulizene, én meg a rockot szerettem mindig, de a Laci tiszteletére ezt is vállaltam.
Illetve az is benne volt a pakliban, hogy reklámot csináljak a januári Erkel színházas budapesti koncertemnek. De nem is kellett volna, mert mire lement ez a műsor december 14-én, addigra minden jegy elkelt oda is.
Ettől függetlenül mesélnél egy kicsit erről a színházi koncertről?
Az Erkel Színház egy nagy kihívás nekem, 2.000 férőhelyes, Budapesten ekkora önálló koncertem még sosem volt. De a Színházat ismerem, énekeltem még ott az „Attila – Isten kardja” c. rockoperában 1993-ban, úgyhogy jó emlékeim vannak onnan.
A koncerten sok régi klasszikus mellett elhangzik több dal a nyáron megjelent Vasvitéz c. albumról, többek között a címadó dal is. E mellett a produkcióban olyan barátaim is közreműködnek, mint Kalapács Józsi, Vikidál Gyula, Lukács Laci, Varga Miki vagy Paksi Endre. De inkább nem sorolom a neveket, mert nem szeretném megbántani a többi vendégemet, akik kimaradnak, mert több mint harmincan leszünk a színpadon!