Szombaton ismét a húrokba csapott Pécs, lezajlott a Made in Pécs Fesztivál. Nem is akárhogyan. Akárhol jártunk a városban az érintett helyek környékén, mindig nagy volt a népvándorlás, ahogy a – véleményem szerint – több mint ezer pécsi érdeklődő ment az általuk kinézett koncertre.
Talán látatlanban ki merem mondani, hogy idén voltak a legtöbben a Fesztiválon. Annak ellenére, hogy már 9(+1) helyszín várta az érdeklődőket, nem nagyon találkoztam üres helyekkel. A 10 órás nyitásokra az ismertebb fellépők miatt sokan mentek, de 11 óra és fél egy között is 70-80%-os telítettséget tapasztaltam azokon a helyeken, ahol éppen jártam. Délután 5 és este 10 óra között meg mindenhol telt házakat láttam, csak utána érzékeltem némi csökkenést (de a Kubalibrére például 11 után is megtelt a Pécsi Est).
Amit sajnos nem láttam, hogy fél 1 és fél 3 között mennyi ember volt jelen a koncerteken. Ezt érzem egyébként a legneccesebb időpontnak, mert már távol van a nyitózenekarok produkciójától, de az esti bulikhoz még korai, ráadásul ebédelnek is az emberek, köztük én is. Írjátok meg, hogy mennyien voltak ebben az időszakban! Ahol még picit kevesebb embert láttam, az az utcaszínpad, de ez valószínű a mostoha időjárásnak köszönhető.
A következőkben leírom, hogy én mikor, hol jártam és milyen benyomást tett rám az a csapat, akit hallgattam. továbbra sem vagyok zenei szakember, így ide csak a benyomásaimat tudom írni, amivel persze lehet vitázni, és nem kell tényként tekinteni.
Rudán Joe Band (Backstage, 10.00-10.40)
Na, itt nem volt bennem kétség, hogy nagyon jó buli lesz. És az is volt. Joe szokás szerint profin hozta a produkciót, de az nagyon tetszett, hogy előtte szinte minden vendéget kézfogással üdvözölt, nagyon közvetlen személy. A zenei repertoár is nagyon széles volt, egy picit még a gyermekekre is gondolt :). Soha rosszabb kezdést.
Shibari (Nappali, 10.50-11.10)
Na itt éreztem először, hogy a hangtechnikával valami gond van, eleve a srácok több mint 5 perc késéssel kezdték el, és utána sem éreztem tökéletesnek. Nem tudom, hogy a technikával, vagy az előkészületekkel volt-e gond. Ettől függetlenül a srácok nagyon tisztességesen lenyomták a számaikat, pörgős, de mégis dallamos zenét játszanak, és szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy mivel a délelőtti sávban egy csapat betegség miatt kiesett, nem okozott gondot a csúszás sem.
Siberia (Ti-Ti-Tá, 11.30-11.50)
Ez oszt’ igen! 🙂 Amikor a zenekar belekezdett, már tudtam, hogy jó helyre érkeztem. Eleve ez a stílus, amit ők játszanak, közel áll hozzám, a feldolgozások számomra ismertek voltak, és a zenészek kihozták belőlük, amit lehetett. Ami picit zavart, hogy nekem az énekesük hangja nagyon nem illet az egyik dalhoz, konkrétan egy rockballadához (Itt és most), nem tudom, hogy ennek objektív okai vannak, vagy esetleg ma nem volt 100%-os. De ezt leszámítva nagyon tetszett.
In2ity&NewJane (Made in Pécs, 12.10-12.30)
Ez volt az első olyan produkció, amit előzetesen nem terveztem, de amikor megtudtam, hogy egy „kolléganőm” szerepel benne, akkor egyértelművé vált, hogy meghallgatom. És az igazat megvallva meg is lepett, hogy így tud énekelni. 🙂 A zenekar főleg saját dalokat játszott, egy feldolgozást leszámítva. A dallamok fülbemászóak, a két énekhang pedig nagyon harmonikus volt együtt. Ami nem tetszett annyira, az egy politikai tartalmú kiszólás volt, szerintem egy ilyen fesztiválon ennek nincs helye, de túl tudok rajta lépni.
Ska-B (Pécsi Est, 14.50-15.10)
Mivel társaságban voltam, néhány olyan produkciót is meghallgattam, amit én eredetileg nem terveztem. Ez is közülük való, de nagyon kellemesen meglepett. Bár az eredeti formáció, akiktől a stílust átvették, nem az én világom, de nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen fantasztikus hangulatot teremtettek a srácok a színpadon. Nálam ez a produkció teljesen egyben van, zene, ének, minden. A fellépés végén kicsit vicces volt, amikor a közönség egy része elkezdte dalolni a Ska-P talán legismertebb számát, a Cannabist. Nem tudom, hogy a Ska-B vajon szokta-e játszani ezt a dalt, de ha igen, akkor is értem, hogy innen miért maradt ki. Az éneklők kedvéért.
Anqaa (Amper, 15.30-15.50)
Ez volt az a produkció, ahol én ragaszkodtam ahhoz a csapatunkon belül, hogy márpedig őket meg szeretném hallgatni (szerencsére nem kellett senki győzködni). És nem bántam meg. Ha őszinte akarok lenni, pici izgulást azért én éreztem a lányokon, nem tudom, hogy a technika beállítására való rövid idő volt az oka, vagy még kis rutin kell nekik.
De amikor elkezdtek játszani, engem tényleg semmi nem érdekelt. Olyannyira nem, hogy – először és utoljára az nap során – becsuktam a szemem, nem érdekelt sem a közönség, sem a színpad (pedig sokkal szebb látványt nyújtottak, mind 4-5 izzadó srác a színpadon 🙂 … na jó, abbahagyom az ilyen poénkodást), csak a zenére koncentráltam, és hagytam, hogy vigyen. És vitt. Most éreztem meg talán először, hogy a bemutatójukban szereplő „kis világűr” elnevezés mit jelent, picit tényleg olyan érzés volt, mintha szárnyalnék, amihez az énekes hangja még jobban hozzátett. Egyébként ez az a produkció, amit simán el tudnék képzelni egy olyan háttérképpel/videóval, amit direkt ezekhez a dalokhoz írnak. Remélem, egyszer eljutnak odáig, hogy ennek lesz realitása.
Ennek a produkciónak kapcsán született egy kisebb vitám az egyik ismerősömmel, hogy vajon egy fesztiválon ennek van-e létjogosultsága. De ami engem illet, nekem ilyenkor elég egyszerű a mércém: ha valami hatást tud rám gyakorolni, akkor annak helye van. Ez meg tudott, nem is keveset.
Pixelplants (Amper, 16.10-16.30)
Egy újabb elektronikus zenét játszó formáció és egy olyan, akinél biztosan tudtam, hogy nem lesz gond. Legalábbis ezt gondoltam az elején, aztán viszont picit elkezdtem izgulni, amikor megtudtam, hogy a zenekar egyik tagja betegség miatt nem tudott eljönni.
De nekik ez sem jelentett gondot. Viki felrobbantotta a színpadot hangjával és mozgásával, amit Sada dobjátéka remekül kiegészített. Érdekes volt számomra, hogy itt egymás után két mennyire különböző stílusú elektronikus zenét hallottam, de a maga nemében mindkettő kiváló.
Session Timeout (Made in Pécs, 16.50-17.10)
Mivel itt volt egy kisebb szünetünk a következő tervezett produkcióig, elmentünk a Made in Pécsbe, hogy ott is meghallgassunk egy formációt. A repertoárba közismert dalok feldolgozásai kerültek, volt benne Elvistől kezdve Máté Péterig minden. Alapvetően korrekt zene, de valahogy rám mégsem gyakorolt igazán hatást. Talán az előző 3 produkció nálam túl magasra helyezte a mércét. Vagy lehet inkább az volt a gond, hogy nekem az szokott maradandót adni, aki vagy új dalt mutat (és azt jó minőségben), vagy egy feldolgozásba tud valami olyat adni, ami révén elvonatkoztatok az eredetitől. Itt meg sajnos egyik sem sikerült. Nem rossz a csapat, egy italos beszélgetés közben tök jól el lehet hallgatni őket, de nem az a kategória, akire azonnal rákeresek a google-n, amint hazaérek.
Chili Pappas (Amper, 17.30-17.50)
Ezúttal is egy olyan csapat, akit nem először hallottam. Tulajdonképpen sok újat már nem láttam belőlük, de hozták azt a szintet, amit megszoktam. Jók voltak.
Sidewinders (Ti-Ti-Tá, 18.10-18.30)
Ismét egy ismerősöm csapata, főleg feldolgozásokkal. Ha őszinte akarok lenni, ez a hörgős metál az a zenei stílus, ami tőlem nagyon távol áll, egyáltalán nem a világom. Ugyanakkor a hatalmas tömegből azért azt gondolom, hogy amit csináltak, az a maga műfajában teljesen jó.
Pontkom (Szabadkikötő, 18.50-19.10)
Nagyon fiatal zenekar, legalábbis a tagjai biztosan azok. Nekem vegyes érzéseim voltak a produkció kapcsán. Nagyon tetszett, hogy a „tipikus” zenekari hangszerek mellett megjelentek a rézfúvósok is, az is jó, hogy saját számot is játszottak. Picit furcsa számomra, hogy a zenéik felében nem szerepelt az ének, de ehhez hozzá lehet szokni.
Viszont nekem az volt az érzésem, hogy annál a saját dalnál, amiben énekelt az énekesnőjük, a hangja nem tudott megmutatkozni, annyira egyszerű volt az egész. Amikor feldolgozást énekelt, akkor nekem sokkal jobban működött a dolog. Illetve néha azt éreztem, mintha még nem lenne teljes az összhang a zenekar tagjai között. De nem baj, van még idejük ezeken javítani.
Dörnyei Szabi feat. Kölyök (Made in Pécs, 19.50-21.30)
Na, itt taktikáztunk és már az előző produkció végére bementünk, hogy biztos legyen helyünk. Jól tettük, hatalmas volt a tömeg, aki meg akarta nézni a srácokat, van, aki szerintem be sem fért. Idén is először külön-külön zenéltek, aztán összeálltak egy közös fellépésre.
És szokás szerint nem okoztak csalódást. Mindketten virtuóz módon mutatták meg, hogy egy szál gitárral is lehet hangulatot varázsolni a színpadra. Szabi kiváló gitáros, ahogy Kölyök is, ő ráadásul még énekével is színezi a műsort. A saját dalaiban nekem 1-2-nél a szöveg már egy kicsit sok, de ez az én egyéni szociális problémám, és a hangulatból nem vett el semmit! Ide máskor is jövök szívesen!
Avement (Amper, 22.10-22.30)
Újabb zúzósabb banda, ám valamivel dallamosabb zenével. Jó hangulatot teremtettek, és még a régi énekesük is fenn volt a színpadon egy dal erejéig. Ami picit furcsára sikeredett, hogy az utolsó dalukat nem tudták eljátszani, mivel kifutottak az időből és a szervezők szigorúak voltak (helyesen). Ez meglepett azért, azt hittem, ennél jobban kiszámítják a csapatok, hogy mire van idő.
Kubalibre (Pécsi Est, 23.10-23.30)
Ismételten egy sokszor hallott zenekar, a Pixelplants mellett talán a legismertebb a nem 10 órakor kezdő bandák körében. Amivel igazán megleptek a srácok, az az első, Made in Pécsről szóló daluk. Ezt még sosem hallottam, de nagyon tetszett, a szövegét abszolute átérzi, aki részt vesz a Fesztiválon. De ezután is remek hangulatot teremtettek a színpadon, sőt, szerintem picit tovább is játszottak, de mivel ezen a helyszínen ők voltak az utolsó fellépők, a közönség meg imádta őket, bőven belefért.
Funktomas Deluxe (Traffik, 00.00-00.20)
Nekem ez volt a nap zárása, de egy nagyon méltó zárás. Nagyon jó funky zenét kaptunk a csapattól, a basszusgitár kifejezetten erős benne, a három énekesnő meg már külön-külön formációkban bizonyított, itt pedig tökéletes összhangban énekeltek. Nagyon élveztem ezt a produkciót.
Ezzel ért véget az én napom. Azt picit sajnálom, hogy a Várárokba nem jutottam el, de nagyon sok csapat érdekelt minket, és oda kimenni azért egy nagyobb kerülőt jelentett volna. Így ez kimaradt, de azért tudósítónk szerint ott is remek volt a hangulat. Egy képet csatolok onnan is.
Amit még kiemelnék, hogy ezúttal a buszjáratokkal sem volt probléma – azzal legalábbis nem, amivel én mentem haza. Ilyen szempontból talán az is segített, hogy a legtöbb helyszínen most nem egyidőben lett vége a bulinak, a Pécsi Estben például már fél tizenkettőkor befejezte az utolsó zenekar, máshol még 1.30-kor is kezdődött egy koncert, ami kicsit jobban „szétszórta” a hazamenőket is. De ha valaki 11 és éjfél között ment haza, az megírhatja, hogy ő mit tapasztalt a buszokon!