Január 6-a, Vízkereszt vagy háromkirályok, Gáspár, Menyhért, Boldizsár napja, ami egyben a karácsonyi ünnepkör zárónapja, és a farsang kezdőnapja is.
Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak.
Vízkereszt napja tehát három eseményre is emlékeztet:
- a napkeleti bölcsek imádására,
- Jézus megkeresztelkedésére a Jordánban,
- Jézus első csodájára a kánai menyegzőn.
A magyarországi katolikus falvakban január 6-án, országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. Elődeink a szenteltvizet a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Nagy szerepet tulajdonítottak a szenteltvíznek az ember- és állatgyógyításban is. A vízkeresztkor megszentelt vízzel a hívek még aznap beszentelték az állatokat, majd maguk is ittak belőle, és a kútba is öntöttek a szenteltvízből
A vízkeresztkor félretett, és egész évben féltve őrzött szenteltvízzel az esztendő folyamán megszentelték még a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Vízkeresztkor megszentelt vízzel borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. A szenteltvizet egykor hatékonynak tartották többek között az ártó hatalmak, a rossz szellemek, és a vihar elűzésére is A vízkeresztkor megszenteléssel kapott vizet, vagyis a szenteltvizet háromkirályok vizének is nevezték.
Vízkeresztkor történő házszentelés alkalmával, krétával rajzolták fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot az ajtófélfákra. A gondoktól, bajoktól rettegő eleink úgy tartották, hogy ez a felirat megvédi a házukat a villámcsapás, és a boszorkányok rontása ellen. Régi, eredeti szépségében megmaradt házaknál nagyon sok helyen még ma is látható az ajtófélfára felrótt, bevésett G + M + B hármasa.
A Vízkereszt ünnepéhez tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás szokása. Ebben az esetben a háromkirályjárást megjelenítők legfőképpen fiúgyermekek, ritkábban leányok, akik házról házra járva megjelenítették a három királyt: Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt, a három szerecsen királyt, miközben köszöntőt mondtak a háziaknak, amit a háziaknak természetesen pénz vagy egyéb adománnyal illett megköszönni. A szokáshoz hozzátartoztak a jellegzetes viseletdarabok: a díszes süveg, és a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A lejegyzett szokásváltozatok egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt.
Napjainkban többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő háromkirályjárás változatait ismerjük.
A legújabb szokás szerint pedig ezen a napon, vagyis vízkeresztkor bontjuk le a karácsonyfát.
Forrás: Facebook/jpm.hu/Magyar Néprajz VII.