Január 13: Vallásszabadság napja

Január 13-án annak apropóján emlékezünk meg a Vallásszabadság napjáról, hogy ezen a napon, a világon először Erdélyben az 1568-as tordai országgyűlés, a tordai katolikus templomban mondta ki a vallás és lelkiismeret szabadságát.

A vallásszabadság – más szóval szabad vallásgyakorlás – azt az alapvető emberi jogot jelenti, amely szerint az embereknek nemcsak megengedik a hitük szerinti vallásgyakorlást, hanem az emberek ezek hirdetését is szabadon gyakorolhatják (amennyiben azzal mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sértik).

Január 13-át a magyar parlament a 2018. évi I. törvényében nyilvánította a vallásszabadság napjává annak emlékére, hogy Erdélyben az 1568. január 6-13. között tartott tordai országgyűlés a világon először hirdették meg a vallásszabadságot, kimondva ezzel a négy vallás – katolikus, evangélikus, református, unitárius – szabadságát és egyenjogúságát.

A középkori Európában akkor még nem ismerték a vallási türelmet, és a középkorban a római katolikus egyház az általuk hirdetett tanoktól való legkisebb eltérést is már eretnekségnek bélyegezte. Igazi, a mindennapi életben jelentősen érzékelhető változást, és vallási türelmet sem hozott a középkorban már megjelenő reformáció sem, A középkorban ugyanis a katolikus vallás legnagyobb alakjai úgy vélték, hogy a „libertas conscientiae”, vagyis a lelkiismereti szabadság, és a más hiten lévők megtűrésének gondolata ugyanis a véleményük szerint a sátán találmánya, melynek egyedüli célja, hogy az emberekben kételyt ébresszen, meggyöngítve ezzel a hitüket.

Erdély fejedelme, János Zsigmondot (1540-1571) katolikusként nevelkedett, de felnőttként meggyőzték a protestáns tanok. Ennek köszönhetően 1568 januárjában Erdély területén összehívatta az országgyűlést, mely hét napon át ülésezett a tordai római katolikus templomban.

Négyszázötvenhét évvel ezelőtt, ezen a napon, Tordán mondták ki először, hogy: „A prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik. Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”