„A 2024 februárjában sajtónyilvánosságot kapott kegyelmi határozat (…) legalább egy negatív hatást biztosan fog okozni a következő években: prognosztizálhatóan erősen csökken majd a kegyelemben részesültek aránya…”. Ezeket a sorokat Gál István László, PTE nemzetközileg is elismert egyetemi tanára írta az Ujbkt.hu-n megjelent tanulmányában, nem sokkal a kegyelmi botrány kirobbanására és az azt követően benyújtott törvényjavaslatokra reflektálva. Azóta már tudjuk, hogy ez a jóslat nemcsak, hogy bejött, de „túl jól sikerült”.
Már tavaly is több médium foglalkozott azzal, hogy 2024-ben egyetlen egy köztársasági elnöki kegyelmezésre sem került sor. Novák Katalinnak már nem volt lehetősége egyet sem elbírálni, de Sulyok Tamás is elutasította az összes hozzá intézett kegyelmi kérelmet. Pedig a kérelmek száma nem csökkent (sőt – valószínűleg a Novák-ügy hatására – jelentősen emelkedett), csak az eredményesség.
A következőkben azt fogom megvizsgálni, hogy vajon csupán véletlen egybeesés-e a kegyelmek csökkenése és a tavalyi botrány, vagy ennél többről van szó, továbbá kitérek arra, miért baj az, ha a kegyelmi intézményt teljesen negligálja az aktuális köztársasági elnök.
Milyen gyakran adnak kegyelmet a köztársasági elnökök?
Ha a számokat nézzük, akkor érdekes módon nem Novák Katalin nevéhez kötődik az idei évszázadban az egy éven belüli legtöbb kegyelem száma. Ugyanis 2004-ben az akkori köztársasági elnök, Mádl Ferenc 41 ügyben adott kegyelmet, ez eggyel több, mint Novák Katalin kegyelmeinek a száma 2023-ban. A harmadik helyen szintén Mádl Ferenc áll, 2003-ban 36 kegyelmet adott.
Ha viszont az arányokat nézzük, akkor már egyértelműen Novák Katalin vezet, aki 2023-ban a kegyelmi kérelmet 8.97%-át bírálta el pozitívan. A dobogó második fokára a 2022-es év kerül, ahol Áder János és Novák Katalin együttesen (javarészt már az új elnök) a kérelmek 4.63%-át tartotta kegyelemre alkalmasnak. Harmadik helyen a 2016-os év áll (Áder János), ahol ez a szám 4.44%. Mádl Ferenc elnöki évei ezen a listán már nincsenek az élmezőnyben, mert a viszonylag nagyszámú kegyelmet sokkal több kérelemből ítélte meg, mint amennyi az elmúlt 10 évben érkezett a köztársasági elnökhöz.
Ha a lista alját nézzük, akkor számszerűen eddig a két leginkább negatív év 2014 és 2018, melyekben Áder János összesen 4-4 pozitív kegyelmi döntést hozott. Nem volt sokkal jobb a helyzet 2010-ben sem, amikor Sólyom László és Schmitt Pál összesen 5 kegyelmet adott. Ha az arányokat nézzük, akkor is ez a 3 van a lista alján, eddig ez az a 3 év, amikor a pozitívan elbírált kegyelmek aránya nem haladta meg az 1%-ot. Az viszont eddig példátlan volt, hogy egy évben egyetlen kegyelem se szülessen.
Kiknek adnak kegyelmet?
A legtöbbször a médiában azok a kegyelmi ügyek kaptak eddig nyilvánosságot, amelyek vagy egy ismert emberről szóltak, vagy egy olyan ügyről, amelyben – bűncselekmény ide vagy oda – a közvélemény inkább azt az embert támogatta, aki ellen az eljárás folyt. És úgy kerültek ezek a köztudatba, hogy az elnök „felülbírálta” a bíróságot.
Valójában azonban a kegyelmek többsége nem ilyen alapon születik, nem az a funkciója, hogy felülvizsgáljon bírói döntéseket, sőt, még csak nem is jogi indokok alapján születnek meg ezek a döntések (ettől függetlenül lehetnek ilyenek is).
Hogy milyen ügyben kapnak kegyelmet az elítéltek, arra nehéz válaszolni, mert erre nincsen szabály. Tulajdonképpen bármiben kaphat, kivéve a nyári módosításban szereplő bűncselekményeket elkövetők.
Néhány eset példálózó jelleggel, ami a korábbi gyakorlatban indokként szolgált kegyelemként:
- Kiskorú, vagy időskorú személyről az elítélt egyedül gondoskodik, így az ő létük is veszélybe kerülne (nyilván ez kisebb súlyú bűncselekményeknél szabadságvesztés esetén).
- A végrehajtás során súlyos, gyógyíthatatlan betegség (pl. végstádiumú rákbetegség)
- Olyan családi vagy egészségügyi állapotváltozás, ami az ítélet kihirdetése, de a végrehajtás előtt keletkezett.
- Nagyon elhúzódó eljárás.
- Az egyébként jogszerű ítélet aránytalan kárt okozna az elítéltnek (pl. munkahely elvesztése). Ez utóbbi esetben gyakori, hogy nem is szabadságvesztésre ítélnek valakit, de már önmagában az elítélés kiváltja ezeket a negatív hatásokat.
- Valami olyan méltányossági körülmény, amit a bíróság nem vagy nem kellő súllyal vett figyelembe.
De mint mondtam, ez a felsorolás közel sem teljes, igazából bármi lehet egy kegyelem alapja és a döntést hivatalosan nem is kell megindokolni. Más kérdés, hogyha egy elnök utólag nem tudja megmagyarázni, hogy mi volt a kegyelem oka, akkor történik meg az, amit tavaly is láttunk.
Miért nem volt tavaly kegyelem?
Ez megint egy olyan kérdés, amiben csak találgatni tudunk. Természetesen az is lehetséges, hogy egyszerűen az egyik kérelemnél sem volt olyan körülmény, ami indokolttá tette volna a kegyelmet. Ugyanakkor eléggé nehéz elképzelni, hogy miközben az elmúlt 25 évben minden évben volt legalább 4 ügy, amiben indokolt volt a kegyelem, 2024-ben hirtelen egy se legyen. Ráadásul éppen a botrányos 2024-es évben…
A nyári jogszabály-változás sem lehet indok, hiszen – szigorítás ide vagy oda – az idei évben 680 kegyelmi kérelem érkezett az elnökhöz, ami másfélszer annyi, mint 2023-ban. Azt ugyan tudjuk, hogy az első félévben ebből 9 szexuális bűncselekményekkel volt kapcsolatos – amire már nem adható kegyelem – és vélelmezhetően volt néhány ilyen a második félévben is. De így sem túlzás azt állítani, hogy minimum 650 olyan ügy volt, ahol az elnök mérlegelésén múlott a kegyelem. Ebből lett 0 pozitív elbírálás.
Igazából két „változó” körülmény van a korábbi évekhez képest az egyenletben, ami tényleg érdemben módosíthat az eddigi gyakorlaton. Az egyik, hogy egy teljesen új köztársasági elnök van, aki nem tudjuk még, mennyire szigorú ezekben az ügyekben. A másik pedig, hogy a média felkapta ezt a témát, és politikailag most sokkal nagyobb figyelem van az elnöki kegyelem intézményén, mint a múltban.
Tehát valószínűleg a 0 kegyelem ennek a két körülménynek a kombinációjából van. A nagyobb kérdés, hogy mi ennek a kettőnek az egymáshoz viszonyított aránya? De az a gyanúm, hogy inkább a felkapottság, ami sokat nyom a latba, egész egyszerűen az új tisztségviselők nem merik felvállalni a kegyelmezés politikai felelősségét, még az egyértelmű ügyekben sem.
Miért baj ez?
Nagyon egyszerűen le lehetne persze zárni ezt a kérdést azzal, hogy oké, nem ad kegyelmet, de miért kell? Aki elkövetett valamit, az bűnhődjön! A valóság azonban korántsem ennyire egyértelmű.
Azért ha megnézzük, a korábban adott és nyilvánossá vált kegyelmek esetén azért a közvélemény – vagy legalábbis a többség – valóban az elítélt mellett állt. Ez alól talán Budaházy György volt az első és egyetlen kivétel, de az is Novák Katalin nevéhez fűződik. Tehát a korábbi elnököknél – akik szintén adtak kegyelmet – ilyen botrány sosem robbant ki, és nyilván nem véletlenül.
De Novák Katalin esetén is elmondható, hogy bár kétségkívül az indokoltnál többször használta a kegyelem intézményét, nem mindig vitatható módon tette azt. A korábbi cikkeimben is felhoztam Jancsula Dezső példáját, aki az állását veszíthette volna el, ha az elsőfokú bíróság – egyébként vitatható – ítéletét másodfokon fenntartják, de egy kegyelmi döntés révén ettől már nem kellett tartani. Na, ezzel például ki volt, aki nem értett egyet? Szerintem nem sokan.
És ez a nagy baj. Mert ha egy elnök – akár jelleméből, akár a média és a politikai nyomás hatására – teljesen negligálja a kegyelem intézményét, azzal nem csak a K. Endrék nem kapnak kegyelmet, hanem a Jancsula Dezsők sem. És lehet, hogy ez összességében több kárt okoz, mint hasznot. Mert legyünk őszinték: K. Endre ügye hatalmas politikai botrányt okozott, de mivel pár hónap múlva amúgy is szabadult volna, túl nagy jelentősége nem volt. De egy emberi élet mehet tönkre azon, ha valaki nem kap kegyelmet, amikor indokolt volna.
Éppen ezért lenne fontos, hogy a köztársasági elnök legyen valóban az, ami: egy közjogi méltóság. És lépjen túl minden külső nyomáson akkor, amikor ezeket a döntéseket meghozza! Remélem, egyszer tényleg visszatérünk erre az útra.
