Ma veszi kezdetét a negyvennapos nagyböjt, amely során a keresztény közösségek húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére készülnek. A böjti időszak a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás ideje – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében.
A tájékoztatás szerint a húsételtől való tartózkodás önmagában még nem tekinthető böjti cselekedetnek. Az ókorban és a középkorban a hús ritka, ünnepi ételnek számított, így az arról való lemondás valódi önmegtagadást jelentett. A modern ember számára a „külső böjt” ma inkább annak átgondolását jelenti: mi az az érték vagy szokás az életében, amelyhez ragaszkodik, és amelyről a böjti időszakban – Isten előtti alázat jeléül – le tud mondani.
A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak – hiszen az a feltámadás ünnepe –, a VII. század óta szerdai nappal, hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt. Így a húsvétvasárnapig tartó időszakban a böjti napok száma éppen negyven.
A böjt a XI. századig rendkívül szigorú volt. A hívek késő délutánig nem ettek, és a böjti napokon húst, tejterméket, tojást egyáltalán nem fogyasztottak.
Napjainkra az egyház enyhített a szabályokon, azonban hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt ír elő. A 18 és 60 év közötti hívek ezeken a napokon csak egyszer étkezhetnek teljes értékűen, és még kétszer vehetnek magukhoz kisebb mennyiségű ételt. Magyarországon ez úgy honosodott meg, hogy háromszor lehet étkezni, de csak egyszer szabad jóllakni.
E két napon, valamint a nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb híveket arra kéri az egyház, hogy ne fogyasszanak húst.
A görögkatolikus egyházban a nagyböjti időszak már hamvazószerda előtti hétfőn kezdetét vette.
A nagyböjt így nem csupán étkezési szabályokat jelent, hanem lehetőséget a csendesebb, tudatosabb lelki felkészülésre – a húsvét örömének mélyebb megélésére.