A húsvéthétfő a húsvétvasárnapot követő nap, amely a keresztény hagyományban már nem liturgikus jelentőségű ünnep, hanem inkább a népszokásoké és a közösségi eseményeké. Régebben munkaszüneti nap volt, és a fiatalság számára kiemelt alkalmat nyújtott a játékokra, mulatságokra és egymás megajándékozására. – írja a nepszokasok.hu
A húsvéthétfőn a legismertebb magyarországi népszokás a locsolkodás. Vannak vidékek, ahol vízbevető hétfő néven ismerték ezt a napot.
Régebben kölni helyett vidéken a legények a lányokat a kúthoz, itató vályúhoz, patakhoz vitték, és vödörrel locsolták meg, hogy el ne hervadjanak, de az igazi ok a termékenység varázslás volt. A locsolás népszokása nemcsak vidéken, hanem a városokban is él. Ez a szép húsvéthétfői hagyomány az elmúlt évtizedek folyamán állandóan változott. A vödör helyett előtérbe kerültek az illatos, néha igazi pacsuli kölnik és természetesen a szódásüveg is.
A húsvéti hímes tojások festése és díszítése az egyik legszebb és legismertebb húsvéti hagyomány. A tojásokat természetes anyagokkal, például hagymahéjjal, növényi levelekkel vagy viasztechnikával díszítették.
A piros szín különösen kiemelt szerepet kapott, mivel Krisztus vérét szimbolizálta. A tojás mint az élet és a termékenység jelképe a húsvéti szokások központi eleme maradt.
Az eredetére nézve termékenységvarázsló célzatú szokás, ami a víznek a tisztító hatását hivatott elősegíteni, mára egy kedveskedő, incselkedő, tréfálkozó szórakozássá vált. Valamikor régen a fiatal legények a locsolásért piros vagy hímes tojást kapnak a lányoktól. Ennek jelentősége volt, a fiú leginkább azt a kislányt látogatta meg húsvét hétfőjén, akinek udvarolni szeretett volna. Amennyiben behívták a lányos házhoz, és megengedték a locsolást, az bizony egyben azt is jelentette, hogy szívesen fogadják az udvarlását. Mindezt a leány meg is erősítette az általa készített hímes tojással.
forrás: nepszokasok.hu