Először is egy kis történelem az egyik legrégebbi élelmiszernövényünkről, a szilváról.
Fogyasztásáról már a neolit kortól vannak régészeti bizonyítékaink. Tudatos termesztése pedig már mintegy 2000 évre nyúlik vissza. A ma ismert nemes szilva (Prunus domestica) hosszú idő alatt, emberi közreműködéssel, több vad faj keveredéséből alakult ki. A friss gyümölcs tartósításának már az ókor óta alkalmazott módszere az aszalás. Az aszalt szilvát keleten ma is nagy mennyiségben állítják elő és még mindig jelentős népélelmezési cikknek számít. 1558-ba nyúlik vissza az első magyarországi írásos említése.
A szilva az egyik legjelentősebb Magyarországon termesztett gyümölcsfajok között található, az almát követően. Vannak évek amikor a bőséges szilva terméshozam miatt árutöbblet keletkezik a gyümölcsből. Ezekben az években az értékesítési gondok gazdaságos megoldását jelentette a három évig is eltartható aszalt szilva előállítása, ezért a szilva a gazdaságban, és az élelmezésben is jelentős szerephez jutott.
Az utóbbi évek örvendetes jelensége, hogy egy reprezentatív felmérés szerint, a hazai gyümölcsfogyasztás emelkedésével együtt az aszalt gyümölcsök fogyasztása is emelkedőben van. Az aszalványok között pedig a legkedveltebbnek az aszalt szilva bizonyult. Ezt a folyamatot segíti elő az egyre tudatosabb táplálkozás, és a vegetáriánus életmód terjedése.
A szilva aszalásra alapanyagként elsősorban a magas cukortartalmú, nagyobb gyümölcsű, magvaváló, kék színű, illatos, zamatos, kis magvú szilvafajták a legalkalmasabbak. A beltartalom, a fajta és a végtermék minősége, a várható élettani hatások szoros összefüggésben vannak a felhasznált szilvafajta beltartalmi értékeivel.
Az aszalt szilva a bőséges cukortartalmának köszönhetően a sportolók kondicionálását is elősegíti. A benne található szerves savak pedig az emésztésre előnyösek. Magas étkezési rost tartalma miatt enyhe hashajtó hatású. Az legújabb etnobotanikai kutatások során kiderült, hogy egyes vidékeken a rák kezelésére is használják.
A hagyományos és népgyógyászati felhasználást tekintve a XVII.-XVIII. században a patikaszerek között szerepelt a gyógyszertárakban az aszalt szilva-Prunum siccorum és a belőle készített szilvakása-Pulpa prunorum, amit hashajtóként ajánlottak, a népi hagyományos alkalmazása tehát valószínűleg innen ered.
Az aszalt szilva emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásai közt tartják nyilván az emésztést javító, székrekedés ellenes hatását, a csontritkulás, csontgyengülés ellenes hatását, de a magas vérnyomás, érrendszeri betegségek kezelésére is jótékony hatást gyakorol a rendszeres fogyasztása.
Mindezek mellett áldásos lehet a keringési rendszert támogató hatása, és a rák megelőző, sejtosztódást gátló hatása, ami nagyban elősegíti szervezetünket az egészségünk megőrzésében.
Mindezekből megállapítható, hogy a sokáig csak nosztalgiából vagy éppen az élvezeti értéke miatt fogyasztott aszalt szilva a tudományos bizonyítékok tükrében értékes funkcionális élelmiszerünkké lépett elő. Mint mindent természetesen az aszalt szilát is mértékletesen fogyasztva sokirányú előnyös hatást gyakorol a szervezetünkre. Ezenfelül pedig jól beilleszthető bizonyos betegségek speciális diétájába is.
Forrás: gyszt.hu
Fotó: pixabay.com