„Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!”
– írta Radnóti Miklós a Himnusz a békéről című versében.
Ugye milyen fantasztikus is lenne ez a világ, ha nem lennének benne háborúk! Ha nem lennének háborúk okozta fájdalmak, sebek és szörnyűségek. Fantasztikus lenne, ha nem lenne szükség fegyverekre, helyette a jólétért, és a boldogságért küzdenének az emberek.
Valószínűleg VI. Pál pápa is hasonló okok miatt kezdeményezte, hogy ünnepeljük minden év első napján a békét szerte a világban. 1968 óta az év első napja figyelmeztet bennünket arra, hogy az előttünk álló új évben igyekezzünk, hogy békében éljünk önmagunkkal, és minden emberrel, hogy fogadjuk el az emberi élet sokszínűségét, és éljünk békében az egész világon.
VI. Pál törekvése az őt követő pápák sorában is támogatásra talált, így minden év január 1-jén évtizedek óta a békére vonatkozó gondolatokkal fordul a világhoz a mindenkori pápa, minden évben konkrét elmélkedési témát adva az embereknek.
Róma püspöke a január 1-i beszédében eddig minden évben olyan, minden nemzet és felekezet számára fontos kérdésekben osztotta meg a gondolatait, mint például az emberi jogok, a nők jogai, az élethez való jog fontossága, mindennapos védelme, valamint a terrorizmus elleni küzdelem.
A béke világnapjára küldött üzenetében a pápa évről-évre felhívja a figyelmet a béke alapvető értékére, és a béke megóvásáért, valamint annak megvalósításáért végzett fáradhatatlan tevékenység szükségességére. VI. Pál pápa tizenegy üzenetet intézett a világhoz, fokról-fokra kijelölve a békéhez vezető út koordinátáit, amelyen mindannyiunknak járni kell ahhoz, hogy sikerre vihessük a béke eszményét.
Nézzük csak, hogy mit is jelent tulajdonképpen a béke szó:
a béke egy olyan harmonikus állapot, amelyet az erőszak- és a félelemnélküliség jellemez. A béke egy nyugalmi állapot, amely ellenségeskedéstől, háborútól, zavargásoktól mentes. A népek egymás közötti viszály nélküli viszonya, az ellenségeskedés nélküli élet, mikor a problémás ügyeket tárgyalások útján, fegyveres erőszak alkalmazása, háború nélkül oldják meg a vitás felek. A békét leggyakrabban a háború ellentéteként emlegetjük. A háború nagy általánosságban az erő uralmát jelenti, a béke pedig mindenkor az elismert jogét, legalábbis elvi értelemben. A gyakorlatban a béke jelenti az emberi jogok teljes tiszteletben tartását. Sajnos nagyon sok esetben pedig mindössze a két háború közötti felfegyverkezés időszakát. A béke jelentheti még a háború befejezését, amit minden esetben békeszerződés zár le a béketárgyalásokat követően. Ezeken a tárgyalásokon a hadviselő felek, többnyire külső bírák, hatalmak közreműködésével egyeznek meg egymás között. A számunkra ideális állapot az egész világon megvalósult béke állapota, ami egyben a világbékét is jelenti. A Föld békéjének megőrzése és elérése a legfontosabbnak kellene lennie a világ minden népének. A folyamatos fegyverkezés viszont veszélyt jelent a békére.
A világbéke mellett minden ember számára fontos a személyes lelki béke megtalálása, az a nyugodt szellemi állapot, amelyben mindenki harmóniát lelhet önmagával és másokkal. Nagyon sok, főként keleti vallásban és filozófiában ezt az állapotot hívják belső békének. Ezt a belső békét pedig minden esetben a meditáció és az önismeret erőfeszítéseinek köszönhetően érik el. Mindehhez a lelki békéhez természetesen a spirituális és mentális egyensúly elérése révén jutnak el. Ennek a leki egyensúlynak a keleti jelképe a lótuszvirág. Aki pedig elért a saját lelki békéjéhez, annak a családi béke is fontos, hiszen ez a legfontosabb a gyerekek nyugodt, békés fejlődéséhez.
