2021 októberének elején, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, egy pénteki, a közrádiónak adott interjújában adta közhírré, hogy 2022 év elejétől húszszázalékos fizetésemelésre számíthatnak a közel 90 ezres dolgozói létszámot foglalkoztató szociális ágazat munkásai.
Az érintett szociális dolgozók ma már egyszerű átverésként élik meg a tavaly beígért húszszázalékos béremelést. Mostanra ugyanis kiderült, hogy a húsz százalék nagy részét a minimálbér, valamint a garantált bérminimum év eleji emelése teszi a ki, és amit pluszként kapnak, azt pedig egyszerűen felemészti az infláció. Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy továbbra is jelentős munkaerőhiánnyal küzd a terület.
A betegek, elesettek és az idős emberekről gondoskodó ágazatban, az utóbbi időszakban ez már a harmadik alkalom, amikor hasonló módon állítanak be, ágazatra vonatkozó béremelést.
Migács Tibor, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete (SZTDSZ) elnöke például az Indexnek adott interjújában többek közt azt is elmondta, hogy például már a két évvel ezelőtti, 14 százalékos béremelés jelentős hányadát is az akkori minimálbér-emelés tette ki, amit szintén utólag korrigáltak egy ágazati pótlékkal.
A szociális ágazatban dolgozók közül most ismét sokan csalódottan, és átverve érzik magukat, melynek folytán a pályamódosítás lehetőségét fontolgatják magukban. A változtatás pedig adott, hiszen a területen dolgozóknak döntő többsége, úgy 70-80 százaléka középfokú, vagy annál is magasabb iskolai végzettség birtokában végzi a munkáját, így nem éppen a leghátrányosabban indulnak a munkaerő piacon.
A változtatásra azért is gondolnak így az év elején az alkalmazottak, mert már látják, hogy a bérük idén is alig haladja meg a bruttó 260 ezer forintra emelt garantált bérminimumot.
A szociális dolgozókat tömörítő szakszervezetek egy ötvenszázalékos nagyságrendű ágazati bérrendezéstől remélik a felzárkózást, és a méltó körülményeket, hogy a szociális szférában dolgozóknak ne okozzanak a hétköznapok filléres problémákat.
A szociális ágazat dolgozóinak körét a legnagyobb mértékben az idősek ellátására, gondozására létrehozott bentlakásos intézményekben, idősotthonokban vagy éppen az otthoni, házi segítségnyújtásban tevékenykedők teszik ki. Természetesen ide tartoznak még a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, családsegítők, szociális munkások, nem is beszélve a betegellátásban dolgozókról.
Ungár Péter, LMP-s országgyűlési képviselő pedig nemrég arra hívja fel a figyelmet, hogy a szociális dolgozók a magyar állam egyik legrosszabbul kereső, alulfizetett dolgozói rétege. Sőt az állami szférán túl szinte az összes piaci szektorban magasabbak a bérek, mint a hazai szociális szférában dolgozók bérei.
Az állandó jelleggel jelentős munkaerőhiánnyal, és folyamatosan erős fluktuációval küszködő, és hivatalosan is közel tízszázalékos, és néhol már ötven százalékos szakemberhiányt magáénak tudó ágazat helyzete nem hogy nem javul, inkább folyamatosan romlik.
Mindezek a problémák természetesen az ország úgynevezett alsóbb társadalmi osztályába tartozók helyzetét nehezítik. Az egészségügyben már privatizáció kapcsán megfigyelhető volt, hogy a felsőbb társadalmi osztályok számára megfizethető ellátásnak létjogosultsága van. Ugyanez a tendencia a magánintézmények megjelenése kapcsán, amely ugyanolyan intenzitással zajlik a szociális szférában is. A privatizáció mellett pedig egyre inkább megfigyelhető, hogy az állam egyre több szociális intézményét adja egyházi kezelésbe.