Családja, barátai, pályatársai és tisztelői kísérték utolsó útjára Balázsovits Lajost, a nemzet színészét, színházi rendezőt és színigazgatót, érdemes művészt kedden Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.
„Láttuk az ifjút, ki a miénk volt: szomszéd és barát, fiúgyermek és iskolatárs, tőle is búcsúzunk most” – hangsúlyozta búcsúbeszédében Balogh László, Nagykanizsa polgármestere, aki szerint egy bölcs emberért, a nagyformátumú, halhatatlan színészért, rendezőért és színházigazgatóért, a nemzet színészéért, egy érett emberért is szól most a harang.
A polgármester kiemelte: Balázsovits Lajos művészalakja él tovább fiatal kollégái generációinak sokaságában, „hangjuk dallamában, formát adó mozdulataiban. Szelleme él tovább filmjeiben, Jancsó Miklós, Mészáros Márta és Sára Sándor alkotásaiban.”.
Balogh László hozzátette: őrizni kell e nagyívű, halhatatlan színészi pályát és a rendezői munkát, „a csínytevő fiatalt, és az elismert díszpolgárt és a függöny mögött álló embert”.
„Ez eddig a legnehezebb közös munkánk, drága Lajosom. Nem is bírok vele! Fel kéne nőni ehhez is, mint annyi mindenhez az életben…” – fogalmazott Cserhalmi György Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze, aki a pályatársak és barátok nevében búcsúzott Balázsovits Lajostól.
„Már 54 éve ismerkedünk, főiskolán, munkában, civilben, kamerák előtt és mögött és itt-ott az országban.” – emlékezett vissza több mint fél évszázados barátságukra, számtalan közös munkájukra Cserhalmi György, aki felidézte az Élve vagy halva című film forgatását is, ahol Balázsovits Lajos Noszlopy Gáspárt alakította és saját maga vállalta a kaszkadőr munkát is.
Cserhalmi György emlékeztetett arra, hogy Balázsovits Lajos számtalan díjat kapott és emellett szülővárosa díszpolgára és a nemzet színésze is volt. „Fantasztikus neveket előztél meg a szavazáson és hidd el Lajos, könnybe lábadt a szemem, annyira büszke voltam rád” – hangsúlyozta.
„Vagy, vagy nem vagy? És te vagy, mert voltál és leszel – mert vagy. A magam részéről én folytatom az ismerkedést veled. és csak a következő viszontlátásig búcsúzom, de addig is ölellek drága Lajosom. Isten kísérjen utadon” – búcsúzott Cserhalmi György a színésztől.
Balázsovits Edit Jászai Mari-díjas színész édesapjától búcsúzva hangsúlyozta: amerre csak járt, nyomott hagyott maga után.
„Az én apukám volt az Éliás királyfi, a palacsintás király, a Kalmár tanárúr az Abigélből, a Feldobott kőből a Pásztor Balázs, a Fényes szelekből a Fekete Laci, az Őrjárat az égenből a Dávid Gyula és ő a Béla király és a Husz János a színházban. És sorolhatnám, itt állhatnánk napestig, hogy mennyi minden az én apukám az embereknek” – fogalmazott Balázsovits Edit.
„Azon gondolkodtam a napokban, hogy vajon Jancsónak, Sára Sándornak, Makk Károlynak, Cavaninak, Pasolininek, Fellininek, Viscontinak, milyen voltál” – mondta, kiemelve, hogy édesapja nem akart Olaszországba menni, ő magyar színész akart lenni a Madách Színházban és a Vígszínházban.
Felidézte, hogy később a Játékszín igazgatójaként is nagyon szerették. „Akik veled dolgoztak, tűzbe mentek volna érted. Tudtál valami olyat a színházról, amit kevesen…” – hangsúlyozta Balázsovits Edit, aki édesapja utolsó naplóbejegyzésével zárta sorait: „az élőket hívom, a halottakat megsiratom, a villámokat megtöröm”.
Balázsovits Lajos hetvenhat éves korában, július 19-én hunyt el.
Forrás: mti.hu
