Évközben a folyamatos dugók, nyaranta az útfelújítások, közmű javítási munkálatok miatti lezárások következtében nehéz a városban autóval közlekedni. Pécsett sem kell senkinek bemutatni, hogy mennyire lehetetlen küldetés az úgynevezett „csúcsidőben” eljutni A-ból B-be vagy ha megérkeztünk a célálommásunkhoz, akkor parkolóhelyet találni. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy nem a folyamatos útlezárások és dugók az egyéni autós közlekedés legnegatívabb következményei, a tevékenység következményeképp okozott légszennyezés ugyanis súlyos egészségügyi kockázatot rejt magában.
Persze megoldást jelenthet egy bizonyos mértékben az egyre népszerűbb elektromos meghajtású autók vásárlás és használata. Ezen járművek a mindennapi működésük során – mivel nem rendelkeznek belsőégésű motorral – nem szennyezik az adott város, esetünkben például Pécs levegőjét. Ugyanakkor hiába furikázunk zöld rendszámos járművekkel, attól még nem lesz több parkolóhely – esetleg akkor, ha a települések zöldfelületei kárára alakítjuk ki azokat – és a dugók mértéke sem fog csökkenni. A felsorolt háromból tehát csak egy problémát oldunk meg, még akkor is, ha ezek közül a rövidtávon is legkárosabbnak számító légszennyezés csökkentésében érünk el eredményeket. Arról pedig még szót sem ejtettünk, hogy sok ember számára jelenleg még mindig a megfizethetetlen kategóriába tartoznak az elektromos autók.
A sétán, rollerezésen és kerékpározáson túl tehát egy értelmezhető alternatíva marad: a tömegközlekedés. Teljesen jogosan csaphatna az asztalra most bármelyik olvasónk és kezdhetné el sorolni például a Tüke Busz, a Volán vagy a MÁV szolgáltatásaival kapcsolatos problémákat – még egyet is tudnánk érteni – de mivel egy ilyen cikknek terjedelmi korlátokra is tekintettel kell lenni, ezért játsszunk el a gondolattal a továbbiakban, hogy a tömegközlekedési rendszerek, amikről szót ejtünk, azok ideális körülmények között működnek.
A tömegközlekedés tehát elméleti szinten megoldást jelenthetne, jól szervezett szolgáltatás esetében gyorsítaná a városon belüli utazást és megspórolná nekünk az autózással együtt járó kellemetlenségeket. Ennek ellenére mégsem azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek tömegesen váltanának tömegközlekedésre és tennék le az autókat sem Pécsen, sem az ország más területein. Ennek viszont csak az egyik oka a szolgáltatás tökéletlensége – mint már említettem, ennek a cikknek a keretein belül ennek a részletes kibeszélésére nem kerül sor – van ezzel párhuzamosan más ok is, ez pedig a tömegközlekedés ára.
Németország példája alapján az LMP-Magyarország Zöld Pártja hónapokkal korábban itthon is javasolta az úgynevezett klímabérlet bevezetését, ami a zöldek javaslata szerint havonta ötezer forintba került volna és minden tömegközlekedés eszközre érvényes, beleértve a távolsági és helyi járatokat is. Ez már csak azért sem rossz ajánlat, mert gondoljunk bele, hogy bármilyen kedvező fogyasztású is az autónk, bármilyen olcsó is a parkolás egy adott településen – a nagyobb városokban egyébként nem nevezhető annak egyáltalán – kicsi a valószínűsége, hogy napi használat mellett valaki ki tudja hozni a havi autózás költségét ötezer forintból.
Klímabérlet végül nem lett, olyan, amit a zöldek javasoltak legalábbis biztosan nem, de jött helyette a kormány által bevezetett vármegye- és országbérlet, amik nem csupán nem használhatóak a helyi járatokon – így például a Tüke Buszon sem – de jóval drágábbak is az említett klímabérletnél. Az irány ettől függetlenül rossznak semmiképp nem nevezhető, hiszen ha nem is a legjobb formában, de az intézkedés egyértelmű célja, hogy átterelje az autósokat a tömegközlekedésre, ezáltal pedig tisztább, élhetőbb és zöldebb környezetet, városokat teremtsen.
Egy másik módja lehet a közlekedési szokásaink megreformálásának az a fajta városvezetői gondolkodás, amit Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere alkalmaz, aki nyaranta a rakpart és most véglegesen a Lánchíd autómentesítésével egy jóval „agresszívabb” módját választja a tömegközlekedés népszerűsítésének. Az agresszív szót jelen esetben nem úgy kell érteni, hogy ez egy rossz és erőszakos módszer, csupán arra szerettem volna utalni vele, hogy ebben a felfogásban a Főváros vezetése nem feltétlenül az emberekre bízza a döntés meghozatalát, ha ez egyelőre még csak bizonyos útszakaszokra terjed is ki.
Az nem kérdés, hogy rövidtávon nagyon komoly változtatásokat kell eszközölnünk társadalmi szinten a közlekedési szokásaink terén és főként a városokban a légszennyezettség és a károsanyag kibocsátás csökkentése érdekében le kell tennünk az autókat, a köztereket, utakat pedig a tömegközlekedési eszközök, gyalogosok és kerékpárosok előtt kell megnyitnunk. Ami viszont egyelőre még mindig kérdés, hogy vajon mi az ide elvezető leghatékonyabb út.
Önöknek mi kellene ahhoz, hogy a hétköznapokban letegyék az autót és tömegközlekedésre váltsanak? Mondják el a véleményüket kommentben!
