Finnország az Európai Unió tagja, a Skandináv-félszigeten fekszik, fővárosa Helsinki, területe 338 145 km², a lakosságainak száma 5.4 millió fő. Államformája parlamentáris köztársaság, hivatalos nyelvei a finn és a svéd. Az egy főre jutó GDP 49621 dollár, amivel a világ 15. leggazdagabb állama. Ezúttal Finnország oktatási rendszerét szeretném bemutatni Önöknek.
Finnország oktatási rendszere világhírű. A finn diákok a PISA teszteken évek óta a legjobbak között vannak világszinten is. 2000-ben és 2003-ban a 35 ország részvételével lebonyolított nemzetközi felmérésben a finn 15 évesek messze a legjobb teljesítményt nyújtották. A felmérés a szövegértési, matematikai-logikai készségek és a természettudományi tudás szintjét mérte. A finn oktatásnak van néhány alapelve.
- egyenlő esély a tanulásra, tekintet nélkül a lakóhelyre, nemre, gazdasági helyzetre vagy az anyanyelvre;
- az oktatás megbízhatósága, ezzel együtt az iskola biztonsága;
- az oktatás regionális elérhetősége (vagyis lehetőleg mindenki a lakóhelyéhez legközelebb eső iskolában tanuljon);
- ingyenes oktatás (ideértve a tankönyvet, az étkeztetést, az utazást stb.);
- támogató és rugalmas adminisztráció – központi irányítás, helyi alkalmazás;
- minden szinten interaktív és kooperatív munka; a partneri viszony elve;
- a tanulók egyénre szabott szellemi és anyagi támogatása;
- fejlődésorientált értékelés a tesztelés, rangsorok kialakítása helyett;
- magasan képzett, autonóm tanárok;
- befogadás és nem kirekesztés.
Finnországban gyakorlatilag nincs szegregáció, fokozatosan eltörölték az elit iskolai rendszereket és a speciális tantervű intézetek is. Ez által a legjobb és a leggyengébb képességű gyerekek között jóval kisebbek a különbségek, mint például Magyarországon. Az oktatás és a vele járó költségek (utazás, étkezés) mindenki számára ingyenes az országban, így a szegényebb családokból származó diákok is nyugodtan járhatnak iskolába. Többek között ezért is van, hogy a finn diákok 93%-a érettségit szerez, és kétharmaduk pedig felsőoktatásban tanul tovább a középiskola után. A diákok rengeteget tanulnak csoportosan, jellemzően kis létszámú csoportokban segítik egymás munkáit, vagy éppen a természettudományos órákon kis csoportokban van lehetőségük kíséretezni. Jóval gyakorlatiasabb módja ez az oktatásnak, mint az itthoni példa. A gyengébb képességű tanuló pedig egyénre szabott szakértői segítséget kap, amivel a diákok 30%-a él is, kilencedik koráig. Így ők nem maradnak le a többiektől, és megkapják az esélyt, hogy tovább tanulhassanak. Egyébként bár a buktatás nem tilos ezekben az iskolákban, szinte egyáltalán nem élnek ezzel a lehetőséggel a tanárok. A finn diákok mindössze 2%-a ismétel osztályt, a magyar diákoknak ugyanez az arány több, mint a duplája: 5%!.
A rendszer alapja az úgynevezett komprehenzív iskolarendszer, ami összeolvasztja az általános iskolát és a középiskolát egy kilencéves alapiskolába, amiben minden diáknak tanulnia kell, függetlenül az anyagi, illetve családi háttérbeli problémáktól és különbözőségektől, az esélyegyenlőség fényében. Az osztályok létszáma 15 és 30 fő között mozog. Érdekesség, hogy az alapfokú oktatás első hat évében az egyetemen képzett „általános tanár” (class teacher) foglalkozik a gyerekekkel, a továbbiakban szaktanárok (subject teacher) tanítanak. Egyébként is: Finnországban rendkívül megbecsült szakmának számít a tanári pálya. Az egyetemeken nagyjából ötszörös a túljelentkezés, messze ez a legnépszerűbb szak az országban, ami nem is csoda: 2008-ban a kezdő tanárok fizetése 540 ezer forint volt, és a társadalom igen megbecsült tagjainak számítanak. Egyébként naponta maximum négy órát tölthetnek tantermekben, szóval egyáltalán nincsenek túlterhelve. Az OECD adatai szerint a finn pedagógusok átlagosan 600 órát tanítanak éves szinten, azaz napi négy, vagy kevesebb tanórájuk van.
Egy átlagos amerikai pedagógus ehhez képest 1080 órát tanít egy évben, ami napi átlagosan hat tanórát jelent. Amikor a finn tanároknak nincs órájuk, nem elvárt, hogy az iskolában legyenek. Így előfordulhat, hogy a tanároknak szabadok a délelőttjei, vagy délutánjai, éppen ezért a tanároknak bőven van idejük megtervezni az órájukat, vagy arra, hogy újszerű módszereket dolgozzanak ki. Egyébként főleg az általános iskolákra jellemző, hogy viszonylag kevés tanár van, egy-egy pedagógus akár 6-7 éven keresztül is tanítja ugyanazt az osztályt. Ez több szempontból is előnyös: egyrészt a diákok és a pedagógusok kölcsönösen megismerhetik egymást, a pedagógus figyelemmel követheti a diákok fejlődési pályáját. Emellett pedig szabad kezet kap a pedagógus, hogy a diákok számára legmegfelelőbb tempóban tudjanak haladni, ugyanis nem kell egy anyagrészt letudni, mire jönne egy következő év, egy következő tanárral. Mivel Finnországban elit szakmának számít a pedagógusi pálya, így a szülők is nyugodtak lehetnek: az a tanár, aki akár 6-7 éven át tanítani fogja gyermekét, egészen biztosan jól felkészült szakember.
A finn diákok 7 éves korukig nem járnak iskolába, utána pedig minden gyerek kötelezően részt vesz egy 9 éves komprehenzív alapfokú oktatásban, a továbbtanulás ezután opcionális. A diákok az alábbi lehetőségek közül választhatnak:
– Középiskola: A három éves középiskola elsősorban az érettségire és az egyetemi tanulmányokra készíti fel a diákokat. Jellemzően a finn tanulók 40%-a választja ezt az utat.
– Szakképzés: A diákok ebben a rendszerben is tehetnek (és tesznek is) érettségit, viszont mellé valamilyen szakmát is elsajátítanak. A szakképzést választó diákok nagy része is továbbtanul, jellemzően műszaki pályán. A szakképzés és szakmai gyakorlat fejleszti a munkaerő készségeit, kiszolgálja a munkaerőpiac igényeit és támogatja az élethosszig való tanulási modellt. Jelenleg 119 szakképzési program közül lehet választani. A tanulásnak ezt az irányát választja szinte mindenki, aki nem gimnáziumban tanul tovább.
Ahogy a tanárok, úgy a diákok sincsenek leterhelve. Jellemzően kilenc és tíz óra között kezdődik az oktatás, és délután kettő, háromnegyed három körül végeznek. Átlagosan 3-4 tanórájuk van egy nap, sok szünettel. Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy a diákok és a tanárok is kipihenten készülhessenek az óráikra. A tanárok egyébként ilyenkor egy úgynevezett teacher roomban töltik a szabadidejüket, ami egy kanapékkal, kávéval, harapnivalókkal felszerelt szoba, ahol a pedagógusok tapasztalatot cserélhetnek, és nyugodtan felkészülhetnek a következő órájukra.
Finnországban kevesebb tesztelés van, mint például hazánkban. Egyrészt így a diákok sincsenek túl nagy stressznek kitéve, másrészt a tanárok is szabadabban haladhatnak az anyaggal. A folyamatos tesztelés hiányában a finn tanárok szabadabban vállalnak kockázatot, és alakítják át a tanrendet, úgy, hogy az minél izgalmasabb, inspirálóbb legyen. E mellett nagyobb szabadságuk van az átadni kívánt tartalom kialakításában, és több időt tudnak szánni a készségfejlesztésre. Nem is igazán sietnek egy-egy témakör miatt, alaposabban ismételnek, mint máshol. Így biztos, hogy egy diák sem fog lemaradni, a csoport hasonló tempóban tud haladni. Amíg egy amerikai diák hetente 220 percet tölt matematika órán, addig egy finn mindössze 156-ot. Továbbá jól mutatja, hogy mennyire nincsenek leterhelve a finn diákok, az az OECD adat, miszerint a világon a finn diákok kapják a legkevesebb házi feladatot. átlagosan kevesebb, mint napi fél órát töltenek vele és tipikusan nem járnak különórákra sem az iskola mellett. A finn tanárok megelégednek azzal, amit az órán megtanulnak a diákok, és nem éreznek nyomást, hogy több feladatot végeztessenek velük, mint ami szükséges az adott készség elsajátításához. Ez azt eredményezi, hogy Finnországban a 10-14 évesek kétharmada, a 15-19 évesek fele tagja valamilyen ifjúsági vagy sportegyesületnek. A finn diákok körében az iskolai stressz is minimális, mindössze 7 százalék mondta azt, hogy idegeskedik például a házi feladat miatt. Ugyanez Japánban 52 százalék.
Házi feladatok helyett a finn diákok gyakran dolgoznak feladatokon a tanórán, ami a tapasztalatok szerint azokat is leköti, akik a tananyag „előadása” alatt nem figyeltek a tanárra. A csoportos feladatokra is bőven jut idő, hiszen egy finn osztály általában csak 20 fős, szemben a magyar, vagy az amerikai nem ritkán 30-35 fős osztályokkal.
Mindehhez persze szükség van pénzre. Méghozzá nem kevés pénzre. Hiszen jobban belegondolva, rengetegbe kerül ez az egész. Persze a finnek áldoznak is rá. Amíg 1999-ben a GDP 5.9%-át költötték az oktatási rendszerre, addig 2012-ben már 7.2%-ot. Összehasonlításként: Magyarországon 2012-ben a GDP csupán 4%-a ment oktatásra, és ami még fájóbb: a finn gdp nagyjából duplája a magyarénak. Ez a 7.2% még a fejlett országokhoz képest is magas szám. Íme, néhány fejlett ország adata arról, hogy a GDP hány százalékát költik oktatásra:
Németország 4.9%
Izland 6.5%
Japán 3.8%
Hollandia 5.5%
Norvégia 7.4%
Svédország 7.7%
Dánia 7.9%
Svájc 5.1%
USA 4.8%
Egyesült Királyság 4.3%
Ebből a listából egyértelműen látszik, hogy a régió többi országa (Izland, Dánia, Norvégia, Svédország) is jóval többet költ oktatásra, mint más fejlett vagy fejlődő országok. Ennek magyarázata lehet, az úgynevezett „Skandináv modell”. A skandináv jóléti modell elvei lutheránus alapértékekre épülnek, amelyek alapján minden állampolgár jogosult az ellátásokra, függetlenül munkaügyi vagy családi állapotától. A rendszer univerzális, nem hagy ki senkit. Emellett individuális alapú: a feleség a jóléti rendszerben például férjéről függetlenül rendelkezik a jóléti rendszer jogaival, ahogy a férj is a feleségtől függetlenül.
A skandináv országokban az állam jóval nagyobb szerepet vállal a polgárok számára elérhető jóléti ellátások finanszírozásában és megszervezésében, mint más európai országokban. Ehhez az adórendszernek is alkalmazkodnia kellett: az adók széles bázisúak és magasak.
Ez alól Finnország sem kivétel: az adók meglehetősen magasak (nagyjából a teljes jövedelem 60%-a, de ez függ a bérviszonyoktól) ám az emberek felől igen magas a bizalom a kormány felé: viszonylag ritka az adócsalás, mert tudják, hogy a befolyt összeget hasznos dolgokra költik (infrastruktúra-fejlesztés), például haszontalan beruházások helyett…
Finnországban a felsőoktatási rendszer is kiemelkedő. A finn felsőoktatás két szektorban zajlik: az egyik a tudományegyetemeken, a másik pedig az alkalmazott tudományok főiskoláján. Tudományegyetemből 17, Főiskolából 27 van az országban. Úgy, hogy az ország lakossága mindössze 5.4 millió fő. Az alkalmazott tudományok főiskoláin folyó tanítás és képzés célja a magas szintű szakmai készségek elsajátítása, megismertetése és a munkaerőpiacon való helytállás biztosítása, a tudományegyetemeken tudományos kutatói munka és hagyományos akadémikus oktatás folyik. Viszont nagyon nehéz bekerülni a finn felsőoktatásba. 2011-ben tudományegyetemekre 60.000 diák jelentkezett, közülük csupán 17.000-et vettek fel. Főiskolai képzésre ugyanebben az évben 70.000 diák adta be a jelentkezését, közülük 22.100 diák nyert felvételit. Ez alapján kijelenthető, hogy Finnországban nem csak a tanári pályára van nagyjából tízszeres túljelentkezés, hanem más szakokon is. Éppen ezért Finnországban a munkáltatók biztosak lehetnek abban, hogy a diplomával rendelkező személyek kivétel nélkül magasan képzett, jó szakemberek. Érdekesség egyébként, hogy az országban nem csak az általános és középiskola, hanem a felsőoktatás is teljesen ingyenes mindenki számára.
Mindez nem volt mindig így. A második világháború után Finnország romokban hevert, és az oktatás is katasztrofális állapotban volt. Akkoriban a finn diákok maximum 6-7 évig tudtak iskolába járni, de ők is csak a nagyobb városokban, vidéken erre nem igazán volt mód. Ez az állapot 1959-ig állt fent, mikor egy új törvénnyel a finn kormány elérte, hogy létrejöjjenek a a kilencéves, települési komprehenzív iskolák, azaz a peruskoulu-k. Akkoriban még nagyon merev volt a finn oktatási rendszer, az egyetemekhez és a szakmákhoz vezető út teljesen elkülönült, nem volt átjárás a két út között. Sokan féltek az új oktatási rendszertől: attól tartottak, hogy a tehetséges diákok lemaradnak, ám 1963-ban a finn parlament mégis a bevezetés mellett döntött, és 1972-ben el is kezdték az új iskolák felállítását. Tehát a mai oktatási rendszer alapja a XX. század második felében épült ki. Éppen ezért meglehetésen modernek nevezhető, sok más európai országhoz képest nyoma sincs a „poroszos szigornak” és az ahhoz köthető nevelési módszereknek.
Ahogy a beadandómat kezdtem, úgy is fejezném be. Ahogy írtam a finn diákok évek óta remekül teljesítenek a PISA-teszten, aminek az eredményeit közölném.
Matematikában a Távol-Keleti országok a legerősebbek, hagyományosan. 2012-ben az első hét helyen, hét Távol-Keleti ország végzett (Sanghaj, Szingapúr, Hong-Kong, Tajvan, Dél-Korea, Kína, Japán) Finnország itt a 12. helyet szerezte meg, miközben Magyarország a 39. lett.
Természettudományokban a legjobb európai országként az ötödik lett (Sanghaj, Hong-Kong, Szingapúr és Japán mögött) ami elképesztően erős eredmény, Európában mindenkit maguk mögé tudtak utasítani, de több Ázsiai országot is legyőztek. Egyébként Magyarország ebben a 32. helyen végzett.
Szövegértésben szintén a legjobbak lett az európai országok között, a hatodik hellyel. Az első öt helyen ismét öt Távol-Keleti állam végzett (Sanghaj, Hong-Kong, Szingapúr, Japán, Dél-Korea) viszont Finnország olyan államokat előzött meg, mint Tajvan, Kanada, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Németország, Ausztrália, és még sorolhatnám. Magyarország itt a 30. helyen végzett. A PISA teszten 2012-ben egyébként 65 állam vett részt.
Érdekesség, hogy 2012-ben először fordult elő, hogy a svédnyelvű finn iskolák ugyanolyan jól szerepeltek, mint a finn nyelvűek (ahogy említettem, az országnak két hivatalos nyelve van), illetve általánosságban a lányok értek el jobb eredményeket, mint a fiúk. Persze azt is muszáj megemlíteni, hogy ez a kiválónak tűnő 2012-es eredmény, nem annyira jó, mint várták. Ugyanis 2009-ben jóval jobban szerepeltek a finnek. Akkor matematikában a hatodik, természettudományokban a második, szövegértésben pedig a harmadik helyet szerezték meg. A visszaesésnek persze elsősorban az az oka, hogy a Távol-Keleti országok oktatási rendszere elképesztő ütemben fejlődik. Közvetlenül nem tartozik ide, de sajnos muszáj megemlítenem, azt, hogy Magyarország milyen ütemben csúszik egyre hátrébb a PISA teszteken: 2009-ben matematikában a 29, természettudományokban a 22, szövegértésben pedig a 26. helyet értük el. Rá három évre mindhárom kategóriában a 30. hely mögé kerültünk. A finnek is rontanak, de közel sem ilyen ütemben, mint mi. 2006-ban matematikában és szövegértésben másodikak, természettudományokban elsők voltak. 2003-ban és 2000-ben is az első ötben voltak még, mindenben.
Összességében a finn diákok az elmúlt években, ha nem is sokat, de rontottak a PISA-teszteken, ennek ellenére is az országban az emberek többsége elégedett az oktatási rendszerrel, és továbbra is nagy a bizalom a pedagógusok, és az iskolák irányába.
