Ezen a hétvégén az elhunyt szeretteinkre emlékezünk. November 1: Mindenszentek napja, november 2: Halottak napja. Mi a hagyományoknak megfelelően mindenszentek napján keressük fel a temetőket, és rójuk le a kegyeletünket virágokkal, mécsesekkel. Most a Pécsi Néprajzi Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának összeállításával vesszük sorra elődeink Mindenszentekhez, illetve a Halottak napjához kötődő szokásait.
Mindenszentek ünnepét Kr. u. 835. óta, Halottak napját pedig 998. óta tartja a katolikus keresztény egyház. – olvasható a Pécsi Néprajzi Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának Facebook oldalán.
Mindenszentek eredetileg azoknak a megdicsőült lelkeknek az ünnepe, akikről sokaságuk miatt a naptár név szerint nem emlékezik meg, halottak napja pedig az elhunyt, de üdvösséget még nem nyert, tisztítótűzben szenvedő lelkek napja. Ez utóbbi ünnep a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége hangulatában fogant, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak, hogy a fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy a sírjaikból kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák az élőket.
Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezte a nép, és hogy semmi ne zavarja az ekkor hazajáró lelkeket, számos munkatilalom fűződött hozzá. Tilos volt például mosni, meszelni. Halottak napján nem végeztek semmilyen földmunkát. Mivel a néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak az elhunyt lelkek, sokfelé szokás volt, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. Ahol szokásban volt a halott etetése, ott – a család bőséges lakomázása, néhol mulatozása után – éjszakára a család halottainak terítettek, mert a fent említett hiedelem szerint úgy vélték, hogy ezen az éjszakán a halottak kikelnek sírjukból, s hazalátogatnak. A magyar nyelvterületen a halott etetésének rítusában leggyakrabban a lélek táplálásáról van szó, sokszor csak jelképes módon, jelképes ételekkel, az ételek sírra helyezésével, vagy a halottat megszemélyesítő gyerekek, szegények, koldusok megajándékozásával, etetésével. A sírok megtisztítása, virággal díszítése éppúgy elterjedt az egész magyar nyelvterületen, mint a halottak lelki üdvéért szóló gyertyagyújtás. Általános szokás szerint halottak napja estéjén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.
Forrás: Facebook/jpm.hu/Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium, Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek, Magyar Néprajz VII., Magyar Néprajzi Lexikon.
