Ezeket a bájos vadmacskákat még június elején, aprócska kölyökként találták a somogyi Szenna település határában, és innét vitték őket a Fővárosi Állat- és Növénykertbe.
A vadmacska kölykökön azért kellett segíteni, mert valahogy elkeveredtek az anyjuktól, viszont ahhoz még túl fiatalok voltak, hogy egyedül is boldoguljanak.
A Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársai az elmúlt hónapokban segítették őket felkészülni a vadonbeli életre. A múlt héten pedig, megtalálási helyüktől kicsit távolabb, Zselickisfalud mellett, Kardosfánál, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve visszaengedték őket a zselici rengetegbe.
Ezzel a két állattal együtt 5 év alatt összesen 9 mentett vadmacskát engedtek vissza a természetbe a sikeres rehabilitációt követően. Akit érdekeltek a vadmacskák, azok többet is megtudhattak róluk, akik az október 19-én, azaz most szombaton részt vettek a Fővárosi Állat- és Növénykertben rendezett nagyszabású Vadmacska Gála és Forgatagon, amelynek Fővárosi Állat- és Növénykert volt a házigazdája.
A vadmacskák hazai elterjedéséről azt írja a Természetvédelem hivatalos oldala, hogy:
Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható. A legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, és ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából. A második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik. Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi. Délen pedig a Vajdasághoz, illetve a Duna árteréhez kapcsolódó mecseki terület helyezkedik el. A felmérések a faj areájának beszűkülését mutatják. A faj eltűnt az észak-nyugat és közép magyarországi részekről. Stabil populációk találhatók jelenleg a Dráva síkon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, továbbá az Alföld néhány ártéri erdejében.
Élőhelyükről:
A sűrű, jó takarást biztosító és emberi zavarástól mentes erdőket (fenyves, öreg tölgyes) és bozótosokat kedvelik, amelyek mellett azonban mindig lennie kell nyílt területnek, ahol vadászhatnak. A jelenleg telepített aljnövényzet nélküli erdőket (akácos, nyaras) azonban elkerülik. Általában elkerülik a lakott területeket és a zavart élőhelyeket (pl. mezőgazdasági táblák), ez alól csak a szaporodási időszak kivétel, amikor a kandúrok akár a házimacska nőstényeket is felkereshetik a tanyák közelében. Ez azonban csak olyan helyeken fordulhat elő, ahol nagyon lecsökkent az állomány sűrűsége.
Életmódjukról:
Éjszakai állat, a nappalt takarásban, faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti. A kotorékként a rókák elhagyott üregeit használják. A vadmacskák magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban (pacsmagolás) keresik fel a nőstényeket egy rövid időre a kandúrok. A kifejlett állatok mozgáskörzete 100-500 ha között van, ivartól és kortól függően. A területükhöz hűek, bár a nőstények jobban ragaszkodnak hozzá, mint a hímek. A kandúrok között vannak ún. nomád életmódot folytató egyedek is, amelyek valószínűleg alárendelt egyedek a domináns kandúrokkal szemben. A mozgáskörzeteik átfedhetnek, bár a nőstények szigorúbban tartják a területüket egymással szemben. A területüket megjelölik vizelettel és ürülékkel, de inkább a vadászhelyeken, a belső részeken, és nem a határokon. Sok esetben elássák az ürüléküket. A terület-tulajdonos jelöléseinek gyakorisága megnövekszik akkor, amikor egy nomád egyed áthalad a mozgáskörzeten. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a vadmacskák nem territoriálisak, viszont a mozgáskörzetük nemcsak térben, hanem időben is létezik, azaz amikor a házigazda nem tartózkodik huzamosabb ideig a területe egy részén, csak akkor mehetnek be oda más egyedek.
Természetvédelmi megítélésükről:
A vadmacska Európában sokfelé veszélyeztetett faj, bár elterjedési területe Nyugat-Európában nőtt a visszatelepítési akcióknak köszönhetően. A magyarországi állománycsökkenés elsődleges okai az élőhelyek degradációja, feldarabolódása és a házimacskával történő hibridizáció, illetve esetleg a házimacskák által terjesztett betegségek. Ezek mellett gondot jelenthet a házimacskával való esetleges kompetíció is, mind a területekért, mind a táplálékért. A vadmacskák védelme érdekében vadmacska rezervátumokat célszerű létrehozni azokon a területeken, ahol még van tiszta genetikai állományú populáció. Ezeken a helyeken, amelyek legalább 100 km2 kiterjedésűek kell, hogy legyenek, meg kell akadályozni a házimacskák bejutását, illetve az ott található házimacskákat el kell távolítani. Törekedni kell továbbá a természetszerű erdőgazdálkodás erősítésére, és az úthálózatot úgy kell kialakítani, hogy a vadmacskák élőhelyeit elkerüljék az utak.
