A párizsi olimpia hivatalos oldala összeszedett emlékezetes nyilatkozatokat, amelyek a vasárnap véget ért ötkarikás játékokon hangoztak el.
Volt, aki arról beszélt, hogy elsőre mi lehet a legvonzóbb a sportágában.
„Sokan azért akarnak vívni, mert olyanok akarnak lenni, mint Zorró vagy Jack Sparrow, de miután belevágsz ebbe a sportba, már nem igazán jut eszedbe a kalózkodás” – mondta Blake Broszus kanadai tőröző.
A 40 éves Damir Mikec szerb sportlövő a légpisztoly vegyes csapat versenyszámában nyert aranyérme után arról beszélt, hogy édesanyjához kapcsolódó kedvező jeleket kapott a verseny előtt. A sportolót édesanyja inspirálta a sportlövészetre, aki 19 éves korában elhunyt.
„Egy nappal az indulás előtt kimentem édesanyám sírjához, és biztos voltam benne, hogy kapni fogok valamilyen jelet. Az első ilyen az volt, amikor az akkreditációs kártyám száma megegyezett a születésnapjával. Erre még azt mondtam, hogy ok, ez még lehet véletlen, majd 19.56-kor pillantottam rá az órára, ami pedig a születési éve. Innentől kezdve már tudtam, hogy ő is velem van és ezt az aranyérmet neki szereztem.”
A 61 éves luxemburgi asztaliteniszező, Ni Xia Lian nem a korával, hanem testi adottságaival magyarázta a világelső kínai riválisától elszenvedett vereségét:
„Régebben azt mondták, nincsenek elég hosszú karjaim és lábaim, de mit csináljak, ha egyszerűen nem tudom megnöveszteni őket?!”
A holland evezős, Marloes Oldenburg komoly kerékpárbalesetből felépülve nyert aranyat a négyeseknél, s szerinte ez mások számára is motiváló lehet:
„Ha bárkinek inspirációra lenne szüksége: eltörheted a nyakad és utána is nyerhetsz olimpiai aranyérmet. Sok fájdalmon mentem keresztül, nem tudtam járni – de ez már két évvel ezelőtt volt.”
A lengyel férfi röplabda-válogatott edzője, Nikola Grbic szokatlanul őszintén tette egyértelművé, hogy elégedett az ezüstéremmel:
„Ha valaki előzetesen felajánlotta volna nekünk az ezüstérmet, azt hiszem mindannyian aláírtuk volna. Vérrel…”
Az ausztrálok olimpiai bronzérmes ökölvívója, Caitlin Parker szavaiból kiderült, hogy számára a győzelem és smink egyaránt fontos.
„Ha csinosnak akarod érezni magad, miközben képen törölsz valakit, az csodálatos.”
Jahmal Harvey amerikai bokszoló, aki az 57 kilósok negyeddöntőjében búcsúzott, különleges zoknijairól beszélt:
„A Crunch Kapitányos zokni van rajtam, és mindegyik mérkőzésre különböző müzlis zoknival készülök, úgyhogy figyelj, mert nem tudhatod, melyik következik.”
Az ausztrálok olimpiai ezüstérmes magasugrója, Nicola Olyslagers elárulta, mit jelent számára a magasugrás:
„A magasugrás számomra olyan, mint templomba járás. Csak az imádatomat nem énekléssel fejezem ki, hanem azzal, hogy átugrom a lécet.”
A párizsi játékokon ötödik, Tokióban pedig bronzérmes San Marinó-i birkózó, Myles Nazem Amine is a sportágáról elmélkedett:
„Lényegében hat percen keresztül halálos küzdelmet vívsz egy másik emberrel. Ez áll a legközelebb a gladiátorsporthoz. A birkózó kultúrával rendelkező országok látják ezeket az értékeket, amik remek embereket nevelnek.”
A német női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányának találó hasonlata volt arra a csoportra, amelyben együttese szerepelt:
„Ha létezik rosszabb a halálnál, az ez a csoport.”
A norvég férfi kézilabda-válogatott játékosa, Kristian Saveras a franciák elleni csoportmérkőzésen aratott 27-22-es siker után úgy fogalmazott:
„Amikor öt góllal mész és hétezer francia dühöng a lelátón, hát annál nem hiszem, hogy van jobb érzés.”
Patty Mills, az ausztrál férfi kosárlabda-válogatott játékosa szerint már kisgyerekként is olyan élményekért kezdett kosarazni, mint amikor két másodperccel a vége előtt bedobta a hosszabbítást jelentő kosarat a Szerbia elleni negyeddöntős mérkőzésen.
„Ezekért a pillanatokért élünk. Ausztráliában kisgyerekként a hátsó kertben játszva a ruhaszárító kötelek alatt, elképzeled, hogy majd egyszer az olimpián képes leszel egy nagy dobásra” – mondta a végül elveszített összecsapást követően.
Forrás: mti.hu
