A tekvondósok 67 kilogrammos súlycsoportjának olimpiai bajnoka Márton Viviana
Márton Viviana, a tekvondósok 67 kilogrammos súlycsoportjának olimpiai bajnoka szerint lépésről lépésre, mérkőzésről mérkőzésre haladt előre pénteken és a nap végére minden tökéletesen alakult a számára.
A Madridban élő 18 éves versenyző az eredményhirdetés után, egy órával megnyert döntőjét követően is széles mosollyal az arcán állt a magyar újságírók elé a Grand Palais-ban. Ahol azzal kezdte, hogy álma vált valóra az olimpiai diadallal. Az ötkarikás diadal ikertestvérével közös céljuk volt gyerekkoruk óta. S ezt közösen élték át, mivel a tavaly világbajnoki címet nyert Luana a helyszínen szurkolt és segítette őt.
„Luana minden meccs előtt elmondta, hogy figyeljek oda, legyek erős és gyors, végig koncentráljak és azt, hogy én vagyok a legjobb”. Ezt mondta Márton Viviana, aki a döntő utáni ünneplésére is kitért. „A tánc ösztönösen jött. Nagyon szeretem, ha mindenki megőrül és táncol velem. Főleg ebben a pillanatban. Ebben táncolni kellett.”
Az egész napos menetelésével kapcsolatban az MTI kérdésére elárulta, hogy az első mérkőzésén az elefántcsontparti Ruth Gbagbi ellen nagyon kellett koncentrálnia. Kemény csata volt, de a legnehezebbnek az amerikai Kristina Teachouttal szembeni negyeddöntőt, illetve a belgák első kiemeltjével, Sarah Chaarittal vívott elődöntőt nevezte.
„Mindegyik meccs nehéz volt. Az első sem volt könnyű, figyelni kellett, de a második és a harmadik mérkőzés volt a legkeményebb és a harmadikon fáradtam el a legjobban. Az amerikai lány hasonló stílusú volt, mint én, a belga elleni elődöntőben pedig nagyon fontos pillanatok voltak és nem hibázhattam egyet sem”. Elevenítette fel a napját az UTE sportolója, aki elárulta azt is, hogy a fináléban érezte, hogy erősebb szerb riválisánál, aki nem tudott vele mit tenni. „A finálé volt a legkönnyebb, de oda kellett állnom rendesen és nem nyugodhattam meg egy pillanatra sem.”
Reggel, amikor felkelt, még nem tudta, mi fog történni, de bízott magában
Megjegyezte azt is, hogy reggel, amikor felkelt, még nem tudta, mi fog történni, de bízott magában.
„Csak odamentem, csináltam és menet közben éreztem, hogy minden jól megy és ez megvan” – jegyezte meg a Tenerifén született, ezért a magyar mellett a Kanári-szigetek zászlajával ünneplő Márton Viviana, aki azért is örül a sikernek, mert így Magyarországon is növekedni fog a tekvondó népszerűsége.
A sportág első magyar olimpiai érmesének testvére, Luana az MTI-nek elárulta, hogy lényegesen jobban izgult Vivianánál a nap során.
„Minden meccse után iszonyatosan fájt a fejem, a hangom pedig már teljesen elment, annyit kiabáltam, de nagyon boldog vagyok. Los Angelesben én is megcsinálom”. Arra utalt, hogy a mostani játékokról lemaradt, de a 2028-as olimpián már ott akar lenni, sőt, aranyat szeretne.
Márton Viviana edzője, Suvi Maarika Mikkonen szintén boldogan és elégedett értékelt a nap végén. Amint az MTI-nek mondta, kemény meccsei voltak tanítványának, aki végig nagyon koncentráltan és remekül küzdött. Arra a kérdésre pedig, hogy egy nappal ezelőtt gondolta volna, hogy aranyéremmel zárul a péntek, egyértelmű igen volt a válasza.
„Vivianán már régóta látszik, hogy nagyon sok van benne. Tehetséges és jó értelemben vett őrült”.
Márton Viviana a magyar tekvondó történetének első olimpiai érmét nyerte. Egyúttal a párizsi magyar küldöttség 15. dobogós és ötödik első helyezését érte el. Pénteken ez volt a hatodik magyar medál a párizsi játékokon, ilyenre legutóbb a 2000-es, sydneyi olimpia zárónapján volt példa.
forrás: mti
