A kék vércse a magyar puszták legszínpompásabb ragadozómadara az elmúlt években egyre növekvő számban költ a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben található Baksi-pusztán. Idén ötven pár költött a kihelyezett mesterséges fészekládákban, ami az elmúlt évtized legkiemelkedőbb adata – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (ME) Csongrád megyei helyi csoportja.
A kék vércse Magyarországon fokozottan védett, kis termetű – 30 centiméteres testhosszú – sólyomfaj. Tipikus síkvidéki madárfaj, bokrokkal, facsoportokkal tarkított síkságokon, erdőszéleken fordul elő. Nyugati elterjedési határát jelenti Magyarország – az Alföld, főleg a Hortobágy jellegzetes fészkelő madara -, keletre egészen a Bajkál-tó régiójáig megtalálható. Afrika déli részén telel. Elsősorban rovarokkal, főleg szöcskékkel, sáskákkal és szitakötőkkel táplálkozik, de kisebb gerinceset is elejt.
Eredetileg vetésivarjú-telepeken költött, azonban az 1990-es években az intenzív varjúmérgezés miatt az állomány 90 százaléka kipusztult és a 2006-os védetté nyilvánítás óta sem állt vissza.
A Baksi-pusztára kihelyezett vércseládákban idén a Kiskunsági nemzeti Park munkatársai és az MME önkéntesei ötven pár kék vércsét és 75 pár vörös vércsét találtak. A gyűrűzések során 52 kékvércse-fióka kapott a fémgyűrű mellett színes gyűrűt is, amely segíti a madarak azonosítását a távolból.
A természetes, harkályok vájta odúk mellett a mesterséges, D-típusú odúkban költő szalakóták idén rekordszámban költöttek, nagy meglepetésre hét vércseládát is szalakóták foglaltak el. A költőládák ellenőrzése során még egy erdeifülesbagoly-fióka is gyűrűt kapott.
Az egyik vércseládában ritka látvány fogadta az önkénteseket, egy kékvércse-fióka mellett egy vörös vércse fiókája nevelkedett, láthatóan mindkét madár jól táplált és egészséges volt.
