Felfoghatatlan a hír: Büki Laci nem jön többet Pécsváradra. Nem találkozhatunk már vele. – számol be a tragikus hírről Pécsvárad honlapja.
Nemcsak egy sikeres vállalkozót, Pécsvárad 27 éven át meghatározó, a város hírnevét országosan, sőt Európa-szerte terjesztő vállalatának, a legnagyobb foglalkoztató és kiemelkedő adófizető cégének alapítóját és vezetőjét, a közösségi-civil élet nagylelkű támogatóját, sportembert veszítettünk el, hanem Pécsvárad őszinte barátját, egy igazi jó embert. – írja a pécsváradi önkormányzat.
Pécsváradon született, itt járt iskolába. Mivel családja több generáció óta az építőiparban tevékenykedett, Laci is erre indult. A Pécsváradi Hírmondó 1991 májusi számában még szabad kapacitását ajánlja kőműves, asztalos, üveges, víz, villany és egyéb építőipari szakmákban, decemberben már az ismert logóval kíván minden jót vásárlóinak. 1991 január 1-jén jegyzik be a céget, de valójában már az előző évben megkezdték a sütést Pécsváradon. Hamar ez lett a főtevékenység, néhány év alatt a térség meghatározó pékségévé vált az Aranycipó. Akik ismerték Lacit, tudják, mennyi munka, mennyi tanulás, mennyi átdolgozott éjszaka volt a siker mögött.
Hatfős garázsvállalkozásként indultak – ma mind a termelt mennyiség, mind a minőség alapján a kenyerek és a pékáruk piacán az ország első 20 vállalata közé tartoznak. Ez mindenekelőtt Laci óriási lendületének, munkabírásának, tenni akarásának, „legyünk mindig jobbak”-szemléletének köszönhető. 1997-ben vásárolták meg a pécsváradi sütőüzemet; 2004-ben nyitották első szaküzletüket, ahol egy újdonsággal, a fagyasztásos technológiával rukkoltak elő; 2010-ben az Aranycipó országos beszállítója lett több élelmiszerkereskedelmi láncnak; 2011-ben ők sütötték első alkalommal a „Nemzet Kenyerét”, melyhez a búzát több mint 300 településről adták össze; 2016-ban franchise hálózatot kezdtek építeni; 2019-ben csatlakozhattak az Okos Élelmiszereket kínáló rendszerhez a Vitajó brand-del, az „okos kenyérrel”. 2018-ban a régi pécsi kenyérgyár megvásárlásával közel 10 ezer négyzetméternyi fejlesztéssel folytatódott a termelési volumen növelése. Ekkor sajnos elhagyta a cég Pécsváradot, de nem a pécsváradiakat, hiszen többen ma is, néhányan évtizedek, sőt akár a kezdetek óta az Aranycipónál dolgoznak.
De Büki Laci nemcsak az Aranycipó. Ezt a Pécsvárad város által adományozott kitüntetések is kiemelik. 1996-ban Pécsváradért Emlékplakettet kapott sikeres vállalkozói, önzetlen sport- és kulturális szponzori tevékenységért. 2000-ben Pécsváradért díjjal ismerte el a városvezetés az általa létrehozott cég gazdasági jelentőségét, magas szakmai minőségét, megemlítve az osztrák, budapesti és párizsi nemzetközi szakkiállításokon elért dobogós helyezéseiket, és kiemelve, hogy Büki László nagylelkű támogatója a helyi rendezvényeknek, városi eseményeknek, alapítványoknak, egyesületeknek, kluboknak.
Lacinak a munkához a családja adott erőt és támogatást. Feleségével, Timivel három gyermeket neveltek. A legkisebb, Timike gimnazista, a fiúk, Laca és Tomi pedig néhány éve a családi cégben dolgoznak. Közgazdászként és élelmiszermérnökként komoly szaktudással és még nagyobb elkötelezettséggel vesznek részt a munkában – ami végtelen büszkeséggel töltötte el édesapjukat. Az Aranycipó 30 éves jubileuma kapcsán több interjúban is hangsúlyozták a fiúk, hogy a generációváltás jelenleg van folyamatban, vannak önálló döntéseik, de a stratégiai kérdésekben a család együtt határoz.
Felfoghatatlan, hogy Laci már nem vesz részt a döntésekben és nem is dőlhet hátra, figyelve, hogy hová fejlődik élete munkája. Nem segítheti fiait és nagylányát útjukon. Nem büszkélkedhet a sikereikkel.
Felfoghatatlan, hogy nem hallhatjuk jellegzetes, gyors beszédét, nem látjuk többé jellegzetes mosolyát.
Legalábbis nem a világunkban. De valahol, odafent bizonyosan. Nyugodj békében, Laci!
