Az elmúlt napokban olyan kegyes volt hozzánk az időjárás, hogy a természetet szépséges téli pompájában csodálhattuk meg. Hófehér lepelbe burkolóztak Pécs közkedvelt kirándulóhelyei a Mecsekben. Csodás képet mutatott a városiak és a városkörnyékiek egyik talán legtöbbet látogatott kirándulási célpontja is, a pálos kolostorrom és környezete.

Minden évszakban előszeretettel keresik fel a családok, hiszen a gyermeki fantáziát megmozgató romok mellett kilátó, és játékra kiválóan alkalmas nagy zöld terület padokkal, kijelölt tűzrakó hellyel várja a túrázók szerelmeseit.
A Nyugat-Mecsek déli oldalán keressük a Kővágószőlős fölötti Jakab-hegyen a sokat látott kolostor romokat. Falai többnyire már csak vállmagasságig érnek, de a fákkal körülölelt tisztásnak mégis a mai napig mágikus vonzereje van. Ne is csodálkozzunk, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok éppen ezen a helyen hozták létre első kolostorukat.
Árpád-korban létrehozott falu nyomait is őrzi a hegy, amely az egykori településen lévő templom védőszentjéről Szent Jakabról kapta a nevét. A félköríves szentélyű, karzattal ellátott templom és a körülötte elhelyezkedő temető már évszázadok óta csendes.
Bertalan pécsi püspök 1225-ben ide gyűjtötte össze a Mecsekben szétszóródva élő remetéket. Ellátásukra kolostort épített a templom mellé. A kolostor alapításának történetét Gyöngyyösi Gergely pálos rendi generális XVI. századi feljegyzéseiből ismerjük. Az ő feljegyzései alapján tudható, hogy ez a rendház volt a pálosok első kőből épült háza. Tehát ezt követte a többi hasonló kolostor Bükkszentlélek, Budaszentlőrinc, Pilisszentlélek, Klastrompuszta, Toronyalja, Márianosztra, Salföld, Nagyvázsony, Gönc térségében.
Az 1330-as évek rablótámadásai elől a Jakab-hegy lábánál lévő Patacs településre menekültek az itt élő szerzetesek. 1369-ben íródott oklevelek már ismét lakott helyként emlegetik a kolostort, olyannyira, hogy később nyugat felé meg is hosszabbították. 1500 körül az apszisa mögé új, poligonális záródású, támpilléres szentélyt emeltek.
AXVI. század török terjeszkedései idején a szerzetesek ismét elhagyták a rendházat. A 200 évig elhagyatottan álló kolostor templomának sekrestyéje és tornya ekkor elpusztult.
Fonyó Sándor nagyprépost, 1736 körül a megmarad falakat és csonkokat is felhasználva remeték számára állíttatta helyre az épületet. Az aránylag nyugodt években a kolostor reneszánszát élte.
1780-ban II. József rendeletével feloszlatta a szerzetesrendeket. Jakab-hegyet végleg elhagyták a pálosok.
1846-ból származó rajzokból ismert, hogy a tornyok emeletesek, a körbe futó falakon pedig lőrések voltak. A terület közepén gáttal védett mesterséges tó állt, amelyhez csatorna és víztároló rendszer csatlakozott, biztosítva a kolostor vízellátását. A kolostorkert sarkában boltozatos pince állt a torony mellett.
1927-ben még felújíthatónak látták a romokat. Turistaszállót terveztek az egykori kolostor falai közé. Sajnos csak álom maradt, és a falak romlásnak indultak. A század közepére az épület összeomlott.
Az erdő rejtekében megbúvó romokat 1976-ban tárták fel a régészek és végeztek rajta állagmegóvást. 2006-2007-ben romkonzerválásra és hitelesítő ásatásra került sor a területen.