A mohácsi Busójárás ebben az évben egészen eltér a már megszokottól. Nem özönlenek a turisták, nem szól a zene a főtéren, nincsenek lezárt utcák, kirakódóvásár, programok, felvonulások.

A mohácsi Busójárás 2009 óta szerepel az UNESCO szellemi örökségének listáján, és 2012 óta hungarikum, ami az idei évben a turisták kizárásával zajlik. Jövőre mindenkit újra várnak, majd a mohácsi busók egy kis télűzésre. Addig is használjuk ki a Facebook és az Instagram oldalak kínálta lehetőségeket, ahol a „busojaras” keresőszóval olyan alkalmazásokat használhatunk, amelyek segítségével busómaszkot ölthetünk.

Célja hagyományosan a tél elűzése, elrémisztése, álarcokkal, hangos kereplőkkel, tűzzel, tánccal, tavaszváró jókedvvel. A török idők óta a helyiek a hagyomány eredetét összekötik a török kiűzésével, mondván, hogy a környék mocsárvilágába elrejtőzött mohácsiak maszkokba öltözve és zajt csapva visszatértek, hogy lakóhelyükről elűzzék a babonás törököket.

A sokác hagyományoknak megfelelően a busójárás eredete a poklade, vagyis az átváltozás, átalakulás. Ennek megfelelően az ünnepet áthatja a maszk mögötti megváltozott, ösztönös állapot. A busóknak ilyenkor sok minden szabad, olyan dolgok is, amiket a hétköznapok során nem engedhetnek meg maguknak. Az igazi busó hagyomány ezért is írja elő, hogy az arcnak, a személyazonosságnak ezekben a napokban szigorúan rejtve kell maradnia. A biztos álca kedvéért többen is cserélgetik az ünnep alatt a maszkjaikat. Mindeme látványos téltemető, tavaszváró ünnepi vidámságnak, és jókedvű farsangtemetésnek aztán húshagyó kedd vet véget.

Ennyi rémség után beszéljünk a szépbusókról vagyis a sokác népviseletbe öltözött, arcukat fátyollal eltakaró lányokról. No, de mi ebben az alakoskodás? Bizony az, hogy ezek a „széplányok” alkalmanként férfiak. Reájuk fontos feladat hárul, mert ők irányítják a maszkjuk mögött sok esetben csak csökkent látótérrel rendelkező busókat. Szorosan beléjük karolva vagy pedig mellettük haladva koordinálják mozgásukat, vagyis ők az álarcosok szemei.

Felvonulnak vannak még a jankelék, akik a busókat kísérik és mindenféle ócska ruhákba vannak öltözve, és rongyos zsák van a fejükön. Ők is fontos feladatot látnak el, mert hiszen az utca népét, a csúfolódó gyerekeket kell távol tartaniuk a busóktól. A távoltartás céljából aztán liszttel, hamuval, fűrészporos zsákkal paskolnak meg mindenkit, akit csak érnek, felhatalmazásuk van rá, hogy bárkit, akit csak veszélyesnek látnak. 

A turisták az elmúlt években főleg a busójáráshoz kapcsolódó hétvégi programokat látogatták előszeretettel, nem csoda hiszen farsangvasárnap kelnek át a busók a Dunán, ekkor van a felvonulás, ekkor bocsátják vízre a tél koporsóját, és ezen az estén van a legnagyobb máglyarakás is. Ezek az epizódok a leglátványosabbak, a legvonzóbbak.

Mit ne hagyjunk ki jövőre?

A Széchenyi téren zajló központi eseményeket kirakodóvásárral, műsorral, máglyával, ágyúval, vidám busókkal.

A Duna-parti helyszínt, mert itt farsangvasárnap látható a busók csónakon történő átkelése a szigetről, és itt történik a tél koporsójának vízre bocsátása.

Ne hagyjuk ki a Busóudvart, Mohács központjában! A 2013-ban átadott bemutató udvar célja, hogy a látogató ízelítőt kapjon a nemzetközi hírű mohácsi busójárás páratlan hangulatából. Ez a kiállítás az év minden napján látogatható, és a busók mellett bemutatja a helyi kézművesek tevékenységét. Jelenleg természetesen zárva vannak, de aki kedvet kapott testközelből megismerni az elmaradt ünnepet, az a járvány elvonulása, és a korlátozások feloldása után itt bármikor megteheti.

A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban a környék helytörténetével és néprajzával ismerkedhet meg a látogató. A területen szép számmal élő horvátok, szerbek és szlovének kultúráját őrzik, és bemutatják a tárlók. Sok száz darabból álló páratlan mázas-, és feketekerámia-gyűjtemény mellett megismerheti a múzeum látogatója a Mohácson élő különböző népcsoportok viseleteit, bútorait, használati tárgyait, miközben a várostörténet emlékeivel ismerkedik. A múzeum gyűjteményében 90 darab egyedi busómaszk is megtalálható, ezek között jó néhány olyan darab is van, ami több mint 100 éves.

Ne hagyja ki a Mohácsra látogató, hogy megcsodálja a város épületeit, templomait, a minden évszakban csodás tájat mutató Duna-partot. Ismerkedjen, barátkozzon az itt élő kedves emberekkel, kóstolja meg finomságaikat, egyszerűen érezze jól magát Mohácson!

Fotó: wikimedia.org