A lakhatási moratórium május negyedikén lejár(t), így az önkormányzatok a mai naptól kezdve kilakoltathatják az önkormányzati ingatlanokban élő, ám azért fizetni nem tudó/nem akaró/renitens csoportokat. Ugyan vannak néhányan, akik ezt igazságtalannak, embertelennek, felháborítónak tartják, ám őket ki kell ábrándítanom:

a lakhatás nem alapjog

Ahogy cseperedünk úgy tanuljuk meg a világ működését. Például azt, hogy ha valamit igénybe veszünk, legyen az például egy szolgáltatás, azért fizetnünk kell. Azért van meleg a lakásban, mert mások energiát termelnek, megint mások kiépítik a fűtésirendszert, amit aztán üzemeltetnek. Ez nyilvánvalóan nagyon sok pénzbe kerül, sok alapanyagot kell felhasználni hozzá, rengeteg ember bérét kell kifizetni, ennek okán a gázért, távhőért fizetnünk kell. Azért, hogy a rendszer a jövőben is működjön, legyen olyan vállalkozó akinek megéri üzemeltetni a rendszert, legyen olyan cég, akinek megéri kitermelni a földgázt.

A lakhatás is nagyjából hasonló. Először is, valakinek fel kell építenie a házat. Ehhez rengeteg építőanyagra, munkásokra, engedélyekre van szükség, ami pénzbe kerül. Hogy megérje felépíteni egy házat, arra van szükség, hogy később legyen rá fizetőképes kínálat. A kapitalizmusnak és a piacnak köszönhetően ma széleskörben választhatunk ingatlanok között: vannak olcsóbbak, drágábbak, kisebbek, nagyobbak, belvárosiak, külvárosiak, lehet ingatlant venni, lehet bérelni, lehet egészen rövidtávra bérelni, gyakorlatilag mindenki talál az igényeinek és a pénztárcájának megfelelőt. Azonban még azok sem maradnak lakhatás nélkül, akik a piaciárakat nem tudják kifizetni, ugyanis Pécsett – és sok más városban – vannak önkormányzati lakások, melyeket a piacinál jóval kedvezményesebb áron lehet bérelni. Hangsúly a bérlésen van. Ezek sincsenek ingyen, ugyanis ezeket az épületeket is:

  • 1: fel kellett építenie valakinek
  • 2: valakinek meg kellett vennie,
  • 3: valakinek üzemeltetnie kell,
  • 4: az önkormányzatnak számos kiadása van, amit a bevételekből kell fedeznie, ha a közvagyont áruba bocsájtja akkor azért ellenszolgáltatást (pénzt) kell kapnia.

Vannak viszonylag egyszerű közgazdaságtani szabályok. Például ha a valamiért nem fizetünk, akkor azt a valamit nem is kapjuk meg. A boltokban sem adják ingyen a kenyeret, ahogy a lakhatás sem lehet ingyen, ha csak más nem fizet érte.

Itt jegyezném meg, hogy nincs olyan, hogy ingyenes tömegközlekedés, ingyenes oktatás, ingyenes egészségügy: valaki(k) mindig fizet(nek) érte.

Alapvetően humanitárius dolog az önkormányzati lakás, mint intézmény: rászorulók a valós árnál sokkal, de sokkal olcsóbban juthatnak fedélhez, kis túlzással elég az elfogyasztott rezsiért fizetni, illetve rendben tartani, lehetőség szerint nem lelakni az épületet. Valljuk be, ez nem túl nagy ár azért, hogy ne kerüljünk az utcára. Sőt, horribile dictu ez mindenkitől elvárható minimum. Az élet már csak ilyen „kegyetlen”: dolgozni kell, a fizetésből pedig fizetni kell a számunkra fontos, kedves dolgokért. A lakhatás a legtöbb embernek fontos, így általában a kiadási rovatka elsősorába szokott kerülni.

A kulcs persze a munka.

Ahhoz, hogy az életben boldogulni tudjunk, bizony el kell menni dolgozni. És a munka néha büdös tud lenni, nem mindig olyan, amit élvezettel csinálunk, de ha ez az ára annak, hogy legyen hol laknunk, legyen mit ennünk, akkor nincs mt tenni. Munka pedig szinte mindig van, előbb-utóbb mindig lehet találni lehetőséget arra, hogy tevékenykedjünk. Ha pedig esetleg mégsem, és néhány hónap nem úgy jön össze, ahogy terveztük, akkor lehet írni a pécsi önkormányzatnak, lehet kérni méltányossági alapon kedvezményt, lehet kérni a fizetés ideiglenes felfüggesztését, információink alapján az ilyen ügyekben jellemzően megértőek voltak.

De az nem járja, ha valaki éveken át nem akar fizetni egy fillért se, és elvárja, hogy neki továbbra is JÁRJON az ingyenes lakhatás. Miközben mások fizetnek érte, sokszor sokkal, de sokkal többet. Az ilyen bérlőkkel szemben, akik egyébként akár dolgozhatnának is, de nem teszik, vagy dolgoznak, de a fizetésüket minden másra költik el, nem a lakbérre, az önkormányzat nem lehet örökké türelmes, lévén közvagyonról van szó, illetve akadnának olyan bérlők, akik fizetnének a lakhatásért. Aminek egyébként alapvető dolognak kellene lenni, mindenki számára. Ha valamit igénybe veszünk, azért fizetünk. Kész, pont, nincs kivétel.

Azonban ilyenkor felmerül a kérdés, mi lesz azokkal az emberekkel, akiket most vélhetően ki fognak lakoltatni? Mennek az utcára? Elfoglalnak egy újabb lakást? Ezek azok a kérdések, amelyekre akármennyire is szeretnék, nem tudok jó választ adni. Hiszen az nem lehet megoldás, hogy bizonyos csoportok az alapvető közösségi szabályokat sem betartva, kvázi ingyen lakjanak, míg mások százezreket fizetnek a lakhatásért havonta. Azonban az sem jó megoldás, ha ezeknek az embereknek végleg elengedjük a kezét, és az utcára tesszük őket. Pláne akkor nem, ha kisgyerek is van a családban. Bizonyos, hogy megoldásra szükség van, a jelenlegi helyzet egyrészt nem fenntartható, másrészt azokkal szemben nem igazságos, akik például önkormányzati ingatlanra várnak és tisztességesen fizetnének érte.

Reméljük, hogy a jövő generációja számára már magától értetendő lesz, hogy az életben dolgozni kell, a kapott szolgáltatásokért pedig fizetni, mert semmi sincs ingyen, semmi sem alapjog, ami másnak pénzbe kerül.