Egy francia felmérés szerint a közvélemény Franciaországban és a nagyobb nyugat-európai országokban is egyre inkább jobbra tolódik.

„A bal-jobb tengelyen a politikai önpozicionálás az európai választók jobbratolódására világít rá”

— állapította meg kedden közzétett tanulmányában az Alapítvány a Politikai Innovációért (Fondapol) elnevezésű francia kutatócsoport.

A tanulmány szerint az elmúlt öt évben azon franciák aránya, akik a politikai színtéren magukat jobbra helyezik, folyamatosan növekedett, a 2017-es 33 százalékról a jelenlegi 38 százalékra. Ugyanezen időszakban a magukat baloldalinak vallók aránya stabil maradt, öt évvel ezelőtt 25 százalék volt, jelenleg 24 százalék.

A migrációt illetően

a franciák 63 százaléka ellenez minden nyitottabb politikát, 62 százalékuk pedig egyetért azzal az állítással, hogy „az iszlám fenyegetést jelent a köztársaságra”.

Ezt a félelmet a jobboldali szavazóknak 81, a baloldaliaknak 45 százaléka osztja.

Azonban a jobboldaliság messze nem csak a migrációt illetően mutatkozik meg, sőt a „nyugati jobboldal” sok esetben merőben eltér az itthoni mintáktól.

Ugyanis a társadalom jobbratolódásának megállapítása ez esetben azt jelenti, hogy a választók olyan jobboldali kulturális értékeket vallanak, mint például – a kutatócsoport megfogalmazásában –

„az identitási kérdésben és a gazdasági liberalizmusban megnyilvánuló nacionalizmus, és az indvidualizmusra épülő politikai liberalizmus”.

Tehát a jobboldaliság és a szabadság iránti vágy, legyen az gazdasági (liberalizmus de akár neoliberalizmus), vagy társadalmi, egyre inkább formálja a jobboldali gondolkodást, a jobboldaliság és a klasszikus liberalizmus találkozik egymással, szemben a baloldallal ami sok esetben a társadalmat helyezi előtérbe, nem az egyént, illetve nem feltétlenül szabadság, hanem sok esetben egyenlőségpárti. A kettő pedig egyre inkább ellentettje egymásnak. Amíg Magyarországon az önmagát jobboldalra pozícionáló Fidesz esetében gyakorlatilag alig beszélhetünk gazdasági és társadalmi liberalizmusról, addig a nyugat-európai jobboldali szavazók individualisták és gazdaságilag is szabadságpártiak.  

Eddig sem volt értelmetlen a jobboldali-liberális kifejezés, de látva a trendeket ez a jövőben hatványozottabban fogja megállni a helyét.

A tanulmány szerint a jobbratolódás minden vizsgált nagyobb európai társadalomban megfigyelhető: az olaszok 44 százaléka helyezi magát jobbra és 31 százalékuk balra, a britek 40 százaléka vallja magát jobboldalinak és 25 százalékuk baloldalinak, míg a németek 36 százaléka jobboldali és 26 százaléka baloldali.

A Fondapol megbízásából a felméréseket az Opinion Way francia közvélemény-kutatóintézet január 20. és február 10. között 7603 nagykorú megkérdezésével készítette Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában.

Tegyük hozzá, nem újszerű jelenségről van szó. Korábban már mi is kifejtettük, hogy Franciaországban a korábbi hagyományos baloldal az elmúlt években teljes egészében erejét veszítette, és nagyjából az esélytelenek nyugalmával készülhetnek a jövőévi választásokra, ahogy Németországban sem az SPD a CDU/CSU kihívója, hanem a Zöldek. Könnyen elképzelhető, hogy a hagyományos – munkások jogaiért – küzdő baloldali pártok a jövőben tovább fognak erodálni, és helyüket inkább globalizáció-ellenes, zöld mozgalmak fogják átvenni.

Mi lehet az oka annak, hogy a baloldali mozgalmak, pártok és maga a baloldali ideológia is gyengülni kezdett Nyugat-Európában?

Sok esetben az újbaloldal nem is igazán tud releváns társadalmi problémákra választ adni. Amíg a XX. század elején a munkások jogaiért érdemes és szükségszerű volt küzdeni, addig ma rengeteg neomarxista csoport foglalkozik olyan témákkal, ami vagy csak egy nagyon szűk csoportot érint, így széles társadalmi támogatottság nem áll mögötte, vagy kifejezetten kontraproduktív. Érdekesek egyébként ezek a trendek, ahogy a régi hagyományosan a munkásokért küzdő baloldali mozgalmak eltűnnek vagy minimum átalakulnak, és egyfajta zöld, globalizáció ellenes, már nem feltétlenül a munkások jogaiért küzdő, újhullámos progresszív baloldali csoportosulások jönnek a helyükre. Csúnyán fogalmazva a kőbányai/balatoni világost és a május elsejei felvonulást felváltja a laktózmentes latte. Avagy az Internacionálé már nem trendi, de a progresszió igen.

Tegyük hozzá: 2021-ben politikai értelemben a jobb-baloldali tengely egyre kevésbé állja meg a helyét, ám ettől függetlenül is érdekes jelenségről van szó.