A N-Eozin Grillteraszról és az Eozin Corsóról már készítettünk bemutató cikket, azonban a pandémia miatt nagyon rég jártam mindkét helyen. De két héttel ezelőtt úgy döntöttem, kipróbálom újra az ebédmenüjüket, régen kóstoltam már, korábban viszont jó tapasztalataim voltak vele. Az Eozin Corso ebédmenüi kicsit eltérnek az átlagostól. Heti menüt kínálnak, amelynek a levese naponta változik, főételek közül ötből, desszertből pedig kettő közül lehet választani (ezek állandóak az adott héten). Az ára két fogásos menü esetén 1.690 forint, három fogásnál 1.990. Ez valamivel drágább, mint a városban lévő menük többsége, ám ehhez még egy pohár szódavíz vagy szörp is jár, és azért mennyiségben sem utolsó, amit adnak.
Egy pénteki napon mentem, amikor csülkös bableves volt a menüleves, ami eléggé kiadós. Hozzá egy pljeskavica tálat kértem, amit már kóstoltam ott menüben, akkor ízlett ízlett, ezért ismételten ezt kértem. A desszertek közül ezúttal a kenyérpuding és a répatorta volt a két opcióm, ez nálam elég egyértelmű, mivel nagyon szeretem a vaníliás-pudingos desszerteket, a kenyérpuding pedig minden egyszerűsége ellenére egy igaz tradicionális desszert (még ha nem is annyira hazánkban, inkább Angliában), a mellett döntöttem.
A levest viszonylag gyorsan megkaptam, kevesebb, mint 10 perc telt el, és máris az asztalomnál volt az étel. Nem extrém nagy adag, de egy ilyen tápláló levesnél ez nem is lenne szerencsés (amikor gyümölcslevest ettem, akkor többet kaptam), hiszen nem lehetne megenni a főételt utána. Az nagyon tetszett, hogy sokféle zöldséget tettek bele, húst is jó nagy mennyiségben tartalmazott a leves, ami meg külön pozitívum a felszolgálásban, hogy bár csak menüt kértem, ugyanúgy adták hozzá külön a sót, borsot, és egyéb fűszereket, mint egy A’la Carte rendelőnek. Ez nálam nagy piros pont, nagyon szeretem, ha ilyen téren nem tesznek különbséget vendég és vendég között. Egy kis erős paprikát tettem még bele, szeretem, ha picit csíp a leves, így még jobban ízlett. Ami viszont némi kritikám, hogy kicsit el lett sózva a bableves, lehet, hogy szerelmes a szakács. Talán ha egy kis tejföl is járt volna hozzá, az visszafogta volna a sós ízt, ezt picit hiányoltam. Összességében azért így is finom.
A főételt 1-2 perccel az előétel elfogyasztása után már szervírozták is. Az étel megváltozott a legutóbbi kóstolásom óta. Múltkor egy viszonylag vékony és kis szelet, ám annál ízletesebb húst kaptam, jó sok krumplival, hagymával és egy kevés házi lepénnyel. Ezúttal a hús sokkal nagyobb és vastagabb volt, szaftos, fűszeres, nagyon ízlett. A krumpliból valamivel kevesebbet kaptam, de ezt nem éreztem gondnak, inkább azt mondanám, hogy ez a mennyiségű köret volt elég ahhoz a húshoz, ami a tányéron volt. Hagymából valamivel több járt, mint legutóbb, én egy kicsit meg is hagytam belőle, de aki sok hagymával szereti, annak garantáltan be fog jönni. A lepény sajnos kimaradt ezúttal, helyette viszont volt ajvár és bár nagy kedvenceim a frissen készült lepények, összességében jobban szeretem, ha egy köret és egy mártás van egy ételhez, mintha két köretelem. Ízben itt semmibe nem tudok belekötni, minden finom, fűszeres, abszolute érződnek a balkáni ízek és mennyiségben is igencsak tisztességes. Ezzel a két fogással is bőségesen jól lehet lakni. De még volt egy hátra.
A harmadik ételre picit többet kellett várnom, kb. 10-15 perccel a főétel befejezése után kaptam meg, de ez még belefér. Igazából maga a kenyérpuding egy viszonylag kötött recept, nem az a tésztaétel, amiből világmegváltó csodákat lehet kreálni, itt maga a krém és a kenyértésztába tett további töltelékelemek határozzák meg az ételt. Ezek szerencsére itt nagyon működtek. Mazsolával és aszalt gyümölcsökkel töltötték meg a tésztát, méghozzá jó sokkal, ez a kis édes-savanyú íz nagyon passzolt az édes tésztához, a vaníliapuding pedig rajta lágy és krémes, nagyon ízlett. Annak külön örültem, hogy kanalat is tettek hozzá, hogy a végén a maradék mártást is meg tudjam enni. Tökéletes desszertnek éreztem, a 300 forint, amit extrában kértek érte, gyakorlatilag nem pénz.
Összességében, ami a mennyiséget illeti, a kétfogásos menü bőven elég a jóllakáshoz, a három fogás már az eltelítődés határát képezte nálam (munkaközi szünetben kérdés mennyire jó ez, de na, én imádtam). Mindent egybevetve a kicsit sós levest kivéve semmi kivetnivalót nem találtam sem az ételek ízében, sem a felszolgálásban, sem a gondoskodásban. Minden tökéletes. Azt már mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy megér-e a harmadik fogás és ez az átlagon felüli minőség a városi 1.300-1.500 forintos menüknél kicsit magasabb árat, de azt garantálom, hogy aki ezt választja, az biztosan nem fog csalódni benne.
A hely elérhetőségei:
Cím: 7621 Pécs, Király utca 14.
Telefon: (30) 383 4531
Facebook: https://www.facebook.com/eozincorso/
