1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnököt. Emiatt október 6. nemzeti gyásznap, amely során a szabadságharc vértanúira emlékezünk.
Bár a magyar honvédseregek csak augusztus 13-án, Világosnál az oroszok előtt tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. A méltán rettegett „bresciai hiéna”, azaz Haynau táborszernagy a császári hadsereg új főparancsnokaként vezette ezeket. Kezdetben főleg a civil lakosság ellen irányultak az akciók, mivel még tartott a háború, de Világos után megkezdődhetett a teljes felelősségre vonás.
Az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyrészt mindegyikük a császári hadsereg tisztje volt, így könnyen árulóknak minősülhettek. Másrészt mind a 13-an önálló seregtesteket vezettek, így a felelősségük is nagyobb volt. Ez egyébként Lázár Vilmos esetében néhány napot jelentett csak, de ő sem kerülhette el a sorsát.
Kimondhatjuk, hogy az eljárás számos szempontból koncepciós jellegű volt, hiszen Haynau körében már a tárgyalások előtt döntöttek a halálos ítéletről. A vádak jogi szempontból is aggályosak voltak: a felségárulás azért volt vitatható, mert Ferenc József a törvények értelmében nem volt legitim király. A vizsgálat során a vádlottak nem részesültek méltányos eljárásban sem, az ítéletet például csak két nappal a végrehajtás előtt tudták meg. Először mindenkit akasztásra ítéltek, de végül 4 fő „kegyelmet” kapott, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
A honvédtisztekkel párhuzamosan gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszterelnöke ellen is eljárás indult. Az ő esetében is előre borítékolt döntés született, őt is kötél általi halálra ítélték. Ezt végül felesége segítségével sikerült megakadályoznia, ugyanis ő becsempészett egy tőrt a börtönbe, amivel Batthyány olyat sebet tudott ejteni magán, hogy az ítéletet nem tudták végrehajtani.
A miniszterelnök és a tizenhárom, Aradon fogva tartott tiszt kivégzését Haynau szándékosan október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette, amivel egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú és nem az igazság volt.
Aradon hulltak le először a Ferenc József által követelt fejek: Haynau rendelkezése nyomán – hajnali fél hatkor a négy golyó általi halálra ítélt tiszttel kezdték a sort: Lázárt, Dessewffyt, Kiss Ernőt és Schweidelt végezték ki először. A sort hat órakor folytatták Poeltenberg Ernővel, őt Török Ignác, Láhner György, Knezic Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. A legszörnyűbb büntetés így Vécsey Károly grófnak jutott, hiszen neki végig kellett néznie a többiek halálát. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivégzőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.
Forrás: Rubicon
