Az eset, amiről írok, 2 hete történt velem. Ahogy sokan mások, úgy én is gyakran veszem igénybe az éttermek ebédmenüit, mert az embernek nincs mindig ideje munkanapokon otthon ebédelni. Ezek az általában 1.200-1.600 forint körüli ebédek ritkán a gasztronómia csúcsai, de az esetek többségében finomak és laktatóak. Viszont én nem egy étterem állandó vendége vagyok, hanem a környékbeli vendéglők étlapja alapján döntöm el, hogy épp hol és mit választok. Így történt meg, hogy egy olyan helyen jártam, ahol eddig soha. Ezúttal szándékosan nem írom le az étterem nevét, mert úgy vagyok kíváncsi a véleményetekre, hogy nem tudjátok, hogy melyik helyről van szó (úgy is befolyásolná az embert a vélemény alkotásban).
Szóval adott egy átlagosnak mondható menü étlap, egyféle leves, háromféle főétel, amiből lehet választani. A főételekből én az „A”-t szeretném választani, szeretem, és szerintem illik is a leveshez. A „C” opció se rossz, nem a kedvenc ételem, de azért egy ebédre meg tudom enni. A „B” viszont nagyon nem tetszett, ugyanis van az ételben egy olyan összetevő (belesütve/belefőzve az ételbe, tehát nem köretként), amit képtelen vagyok megenni. Mivel már csak fél óra van a menüztetési időszakból fel vagyok készülve arra, hogy valami elfogyott már, de mivel a krétával írt táblán mindhárom étel szerepelt, azt gondoltam, hogy van még minden, mert nem nehéz letörölni, ami már nincs.
Bemegyek és a pincér rögtön megkérdezi, hogy ebédelni jöttem-e. Mondtam, hogy igen, mire már ültetett is le az asztalhoz, hogy hozza a levest. Meg sem kérdezte, hogy mit szeretnék, de én sem mondtam külön, úgy voltam vele, hogy majd megkérdezi, amikor a levest kihozta. És valóban, jött a leves, letette elém, majd közölte velem, hogy már csak a „B” menüből van. Az egyetlenből, amit képtelen lennék megenni. Közöltem vele, hogy ne haragudjon, de az nekem nem jó, mire újra mondta, hogy nincs más, de egyem meg a levest, kitalálnak valamit.
A levest elkezdtem kanalazni, és azt kell mondjam, hogy kifejezetten ízlett. Sűrű, fűszeres, zöldségekben gazdag leves volt, viszont egy picikét csípett, ami nekem nem volt zavaró, mert én ezt pont így szeretem, de lehet, hogy valakinek, aki nem szereti a csípős dolgokat, már kevésbé lett volna örömteli. Szóval kellemes volt minőségben és mennyiségben egyaránt. Azért közben gondolkodtam, hogy vajon ezt a helyzetet hogy oldják meg? Megpróbálják elkészíteni az ételt az ominózus alapanyag nélkül? Vagy csak a levest számlázzák ki? Esetleg kiteszik elém az ételt, hogy ez van, edd meg?
A megoldás végül nem az lett, amire számítottam. A pincér kijött és mondta, hogy egy adagot az „A” menüből tudnak adni, ha az megfelel. Mivel eredendően is az „A” főételt kértem volna, tökéletesen megfelelt. Pár perc múlva jött a pincér az étellel, de hozzátette, hogy elnézést kér tőlem, de ezt az ételt már melegíteni kellett, ugyanis ezt elcsomagolásra tették félre valakinek, aki fél kettőre ígérte az érkezését, de azóta már több mint 20 perc eltelt (valóban, 13 óra 53 perc volt), ezért úgy döntöttek, hogy inkább nekem adják. Érdekes gondolataim voltak, mert tudtam, hogy az én pillanatnyi örömöm miatt lehet valaki anyázni fog. De egy olyasvalaki, aki talán hibásabb a dolog alakulásában, mint én. És olyasvalaki, akit talán nem zavar az az ominózus elem a „B” menüben…így hát megettem az ételt.
Te, aki olvastad a cikket, mit gondolsz? Ki hibázott? Én, hogy nem szóltam már érkezéskor, hogy mit akarok enni? A pincér, amikor nem hívta fel a figyelmem már az elején arra, hogy csak egyféle étel van? Elfelejtette mondani, vagy szándékos volt? Mit gondoltok a megoldásról? Jól tette, amit tett, vagy mást kellett volna csinálnia? Kérlek, írd meg a Bahír.hu cikkhez tartozó FB bejegyzésébe, hogy mit gondolsz!
Ui.: A cikkhez csatolt képek illusztrációk, különböző pécsi éttermekben készültek, nem lehet belőlük következtetni, hogy hol jártam.
