A közösségi oldal tett közzé egy felhívást a Párbeszédet a járványkezelésről nevű Facebook-oldal. A szöveg több helyen is elgondolkodtató, aláírói között pedig nagynevű színészek, újságírók, zenészek, orvosok és közéleti szereplők vannak.
„2020-21, de talán a következő évek, évtizedek legfontosabb kérdése, hogy mennyiben voltak hatékonyak, indokoltak és helyesek a járványra adott válaszok. Egy betegség is lehet veszélyes, azonban egy félrekezelt járvány a teljes társadalom számára okozhat alapvető és sok esetben visszafordíthatatlan károkat.
Itt az ideje új mederbe terelni a járványkezelésről szóló párbeszédet!
Első lépésként szögezzük le az alábbiakat.
1. Lehet és kell vitatkozni a járványkezelésről!
Nem tagadjuk, járvány van. De hogy mennyire súlyos, és milyen intézkedéseket követel, nem csak hogy vita tárgya lehet – az lenne a kívánatos, ha folyamatos társadalmi közbeszéd tárgya lenne. A diskurzusban, az érveken alapuló vitában hiszünk. Senki sem az igazság egyedüli birtokosa. Az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás sem a tudomány hangja, hanem a szektáké.
2. Ne nézzük kiskorúnak egymást!
Az elmúlt másfél év intézkedései aggasztóan infantilizáló hatásúak. Az egyéni felelősségvállalás és a tudatos cselekvés felől egyfajta kiskorú-alattvalói viselkedés felé terelik az embereket: egy olyan világba, ahol meggyőzés és meggyőződés nélkül kell betartani a szabályokat, kell „jól viselkedni”, s ahol a világ – ugyancsak kiskorúsítva az embereket – azt ígéri, hogy aki „jól viselkedik”, azt nem érheti baj. Mi nem ilyen világban szeretnénk élni.
3. Elég az ítélkezésből!
Az egyéni erkölcsösség permanens fitogtatása azt a benyomást kelti, mintha a Covid-járvány kezeléséről szóló vita „jók” és „rosszak”, „felelősségteljesek” és „felelőtlenek” csatája lenne, gyermeteg és indulatos moralizálásba fojtva a közbeszédet egy olyan helyzetben, amelyben komplex társadalmi kérdésekről kellene komplex válaszokat ütköztetnünk.
4. Nem csak a járványnak, de a járványkezelésnek is vannak áldozatai
Számos alkalommal hallhattuk, hogy mindenféle intézkedés indokolt, mert emberéletekről van szó. Ez azonban figyelmen kívül hagyja, hogy minden korlátozó intézkedés hatása is kifejezhető emberi években és életekben. Túl a nyomasztó gazdasági hatásokon, a kijárási korlátozások és az intézmények bezárása komoly és tömeges mentálhigiénés problémákhoz vezetett.
Az egészségügy folyamatos készültségi helyzete miatt elmaradó orvosi kezelések hozzájárultak a magyar lakosság egészségügyi állapotának további romlásához, miközben hazánk kedvezőtlen halálozási mutatói minden bizonnyal sokkal inkább az egészségügyi rendszer krízisének és a lakosság egészségügyi helyzetének tudhatók be, mintsem annak, hogy nem hoztunk még korábban, még hosszabb időre, még drasztikusabb intézkedéseket.
5. Fejezzük be a szellemi polgárháborút!
Veszélyes pillanatban vagyunk, amikor a járványkezeléssel kapcsolatos végletes viták a politikai közösség, a társadalom teljes szétesésével fenyegetnek. Az „egyik oldalon állók” nem is értik, hogy mit nem ért a „másik”. Pedig nem leszünk jobbak vagy rosszabbak attól, hogy mit gondolunk a járványkezelésről. Ennek figyelmen kívül hagyása az emberi együttélésre és együttműködésre alkalmatlan helyzetet teremt.
6. Gyakoroljanak önkritikát a járványról nyilatkozók!
Az elmúlt másfél évben számos olyan előrejelzést, jóslatot, tervezett intézkedést hallhattunk, melyek aztán nem váltak valósággá. Valós idejű információkból helytelen következtetést levonni természetesen lehet, azonban az őszinte és tárgyilagos párbeszédet csak az segíti, ha van visszacsatolás, ezekről a téves előrejelzésekről kimondjuk, hogy tévedések voltak, és ennek elmulasztásával nem tápláljuk a riogatáslicitet. Különösen fontos ebben a sajtó felelőssége.
Hiszünk a tudományban, a tudomány azonban nem tévedhetetlen. Legfőképpen pedig nem vallás. Folyamatosan keresi az útját – egy éve még amellett érveltek a tudósok, hogy a hamarosan megérkező vakcina megold mindent, ma már a harmadik, sőt a negyedik oltás mellett törnek lándzsát. Egy éve még az „emberéletekkel játszott”, aki tömeges átfertőződés útján elért nyájimmunitásról beszélt, mára – tömeges oltások ide vagy oda – ez lett az új
mainstream.
7. Itt az ideje használni, amit eddig megtanultunk a koronavírusról!
2020 kora tavaszán a sajtó és a kormányzat a szigorúság mellett állt, mert nagyon kevés volt az információnk. Ez most, 2021 őszén többé nem igaz: felfoghatatlan mennyiségű tudományos ismeret gyűlt fel ez alatt az idő alatt, amely nemcsak a vírus működésével, de a járványintézkedések várható társadalmi, gazdasági és az egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban is hasznos tanulságokkal szolgál. Ideje ezt a tudást az újságíróknak, a nyilvánosan megszólalóknak felelősen használniuk. Senki ne használjon önkényesen kiragadott adatokat politikai vagy üzleti pozíciója megerősítésére. Az újságírói tájékoztatás nem merülhet ki véletlenszerű statisztikai adatokkal való riogatásban, hanem képesnek kell lennie társadalmi folyamatokat elemezni és magyarázni.
8. Csak szükséges és arányos korlátozásokat fogadjunk el!
A korlátozó intézkedések meghozatala térjen vissza a jogállami keretek közé! Várjuk el és követeljük meg, hogy csak olyan korlátozások léphessenek érvénybe, amelyek elkerülhetetlenek és arányosak az egészségügyi veszély mértékével. Ezzel az igazolással nemcsak Magyarország, de az országok többsége adós maradt az elmúlt másfél évben – ez azonban nem lehet ok arra, hogy már az igényét is feladjuk olyan jogaink gyakorlásának, amelyek a demokratikus társadalmakban eleve megilletnek bennünket.
9. Ne ragadjunk örökre a veszélyhelyzetben!
Az elmúlt húsz hónap intézkedései, a hírek, a rémhírek és az összeesküvés-elméletek súlyos változásokat idéztek elő a világgazdaságban, a kultúrában és a közösségek életében. Ennek az időszaknak a tapasztalatait elemezni kell, mégpedig a lehető legszélesebb körben, a legtöbb véleményt meghallgatva, a legtöbb tapasztalatot összegezve. Fontos levonni a következtetéseket. Ha ezt nem tesszük meg, beletörődünk, hogy a világ örökre a veszélyhelyzetben ragad. Ezt pedig nem akarjuk.
dr. Feldmár András pszichoterapeuta
dr. Letoha Tamás MD. PhD kutatóorvos
Lovasi András zenész
Réz András filmesztéta
dr. Sándor Judit jogász, bioetikus
Thuróczy Szabolcs színész
Bakó Beáta jogász, újságíró
Czukor Balázs színész , rendező
Czutor Zoltán dalszerző-előadó, biológia-kémia szakos tanár
Henri Gonzo zenész
dr. Hont András újságíró
Hudák Anett biológus
Kispál András zenész
dr. Krémer Balázs szociológus
dr. Marton Balázs belgyógyász szakorvos
dr. Matyijcsik Sándor traumatológus orvos
Nagy Zsolt színész
Németh Juci énekesnő
dr. Réz Anna filozófus
Roszik Hella színész
dr. Salamon Eszter gyermekjogi szakértő, oktatáskutató
dr. Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő
Seres László újságíró
Simkó Katalin színész
Szandtner Anna színész
Szeifert Natália író
Szinetár Dóra színész
Szűcs Krisztián zenész
dr. Totok Zsuzsanna neurológus főorvos
dr. Urbán László közgazdász
Antlfinger Edvárd informatikus, blogger
Balázsy István fejlesztőmérnök
Balogh Gábor újságíró
Básthy Ágnes szociológus
Bereczky Dávid látványtechnikus, előadó
dr. Binszki Olivér jogász
Boudny Ferenc hangmérnök, zenész
Bukovics Martin újságíró, szőlősgazda
Dióssy D. Ákos zenész
Forgó Erika biológia-kémia szakos tanár
dr. Gáti Sándor traumatológus orvos
Hágai Katalin táncművész
Hartay Csaba író
Herskovits Eszter rádiós újságíró
Horváth-Koczka Beatrix Random Shooting Day művészeti vezető
dr. Isztin Péter közgazdász
dr. Iván Ildikó műfordító
Janovics Zoltán filmproducer, filmrendező
Kárpáti Iván rádiós műsorkészítő
Kerekes Viktória színész
dr. Konok Péter történész
Kovács Ákos Dadan zenei menedzser
Kovács András biológus
Kovács Krisztián színész
Kramer Dániel programozó informatikus
Laár Lakatos Dávid zenész
Lakner Dávid újságíró
dr. Láng Judit szemész főorvos
Láng Orsolya doktorandusz (MOME)
László Luca politológus, oktatási szakértő
Lendvay Domonkos jogász-nyelvész
Ligeti György zenész
Makranczi Zalán színész
dr. Menyhért Zsuzsanna állatorvos
dr. Miklós Anna gyerekorvos
Mirkó Anna szociológus, újságíró
Moldvai Kiss Andrea színész
Nagy Szabolcs zenész-zeneszerző, zeneelmélet-tanár
Nefelejcs Gergő kockázatelemző
Németh Róbert zenész, író-újságíró
Ónody-Molnár Dóra újságíró
Ózdi Rezső zenész
P. Szabó István író
Pálfi Balázs közgazdász
Pataki Márk kommunikációs szakember
Pintér Krisztián informatikus, vegyészmérnök
Pritz Péter műfordító, zenei újságíró
Pulius Tibor zenész, zenetanár
Purosz Leonidasz költő
Rátosi Milán zenekritikus
Réti János szerkesztő
Rozsonits Tamás zenész, újságíró
Selmeci János szerkesztő, műsorvezető
Szabó Zoltán bortermelő
Szabó Zsuzsanna közgazdász
dr. Szamos Gyöngyi csecsemő- és gyermekgyógyász
Szarka Károly író, szerkesztő
Szegő Andor idegenvezető
Tamás Gábor technikus
Tóth Sándor színész
dr. Tóthné Agárdi Szilvia mentőtiszt
Vándor Ágnes újságíró
Váry Zoltán zenész, menedzser
Vicky Sunday zenész
Zsendovits Ábel, a „Szimplás”
