Nem kell ahhoz elkötelezett környezetvédőnek vagy a téma iránt kifejezetten érdeklődőnek lenni, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy a bolygónk egyik legnagyobb kihívását az általunk termelt óriási mennyiségű hulladék és annak feldolgozása, elhelyezése jelenti. Az elmúlt évtizedek során ugrásszerűen megnőtt fogyasztás – és ezzel egyidőben a termelés – következtében olyan mértékben termeljük mi emberek a szemetet, hogy a kezelése világszerte komoly problémákat okoz.
Magyarországon is kihívás elé állítja az illetékes hatóságokat az illegális hulladéklerakók felszámolása. Pécsett és környékén is több, nagy port kavaró eset kapott figyelmet a nyilvánosságban az elmúlt évek során. Gondolhatunk itt például arra a város határában, közigazgatási szempontból Cserkúthoz tartozó telephelyre, ahol több ezer használt gumiabroncsot tároltak hosszú időn át a tűzvédelmi és más egyéb hulladékgazdálkodáshoz köthető szabályok betartása és a szükséges engedélyek megléte nélkül.
Szintén problémát jelent hazánkban a külföldről – a legtöbb esetben szabályozatlanul – beérkező, papíron újrahasznosításra váró, gyakorlatilag illegális telephelyeken lerakásra kerülő hulladék is. A Tolna megyei Tamási lakói sajnos saját bőrükön is tapasztalhatják az itt leírtakat, városukban ugyanis, a sűrűn lakott területek közvetlen közelében egy óriási, illegálisan létrehozott szemétlerakó található.
OECD jelentés: a felhasznált műanyag kevesebb, mint 10 százalékát hasznosítjuk újra!
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett legfrissebb jelentés nem fest túl pozitív képet az emberiség által felhasznált műanyagtermékek újra felhasználásával kapcsolatban.
2019-ben a felhasznált műanyag mennyisége elérte a 460 millió tonnát világszerte, a keletkezett műanyaghulladék pedig a 353 millió tonnát. Ezzel szemben az újrahasznosítás mértéke továbbra is elkeserítően alacsonynak nevezhető. A jelentésben leírtak szerint a keletkezett műanyaghulladéknak csupán a 9 százaléka került újrahasznosításra, 19 százalékát elégették, 50 százaléka ellenőrzött lerakókba került, míg a fennmaradó 22 százalékot illegális lerakókban helyezték el, nyílt gödrökben elégették vagy más módon jutott a természetbe.
Az OECD több problémamegoldó javaslatot is felvázolt, mint például az újrahasznosított műanyagok piacának fejlesztése, de felhívták a figyelmet a fogyasztás visszaszorításának fontosságára is.
Mit tehetünk mi?
Ebben a kérdésben a zöld mozgalmak által sokszor hangoztatott „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” idézet jutott eszembe. Nem kell ugyanis nekünk ahhoz világmegváltó missziókat indítanunk és finanszíroznunk – persze, ha a lehetőségeink megvannak hozzá, miért ne – hogy hozzájáruljunk a hulladékfelhasználással kapcsolatos problémák megoldásához.
A legegyszerűbb megoldás az, ha a saját, mindennapos szokásainkat tanulmányozzuk és – ha szükséges – változtatjuk meg. Ha odafigyelünk arra, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot, a vásárlásaink során kerüljünk a felesleges csomagolóanyagok használatát és amikor csak lehet, elkerüljük az egyszerhasználatos műanyagtermékek igénybevételét, azzal máris megtettük az első fontos lépést egy jobb, zöldebb és fenntarthatóbb bolygó megteremtéséért.
Kiemelt kép forrása: Andrew Lichtenstein/Corbis/ Getty Images
