Ahogy egyre inkább a mindennapi életünk és a hétköznapi beszédtémáink részévé válik a környezettudatosság, fenntarthatóság és a környezetvédelem, úgy találjuk szembe magunkat hangzatos, de sokak számára talán ismeretlen vagy legalábbis nem teljesen ismert kifejezésekkel. Valamennyi európai ország és így az Európai Unió is komoly vállalásokat tett az elmúlt évek során a klímaváltozás megfékezésének céljából. Ezen vállalások között szerepel a médiában is rendszeresen visszaköszönő „karbonsemlegesség”. Ebben a cikkben ennek a fogalomnak a jelentését, a konkrét vállalásokat és annak hatásait szeretném egy kicsit körbejárni.
Mi a karbonsemlegesség?
Karbonsemlegesség alatt azt értjük, hogy a szén-dioxid kibocsátás mértéke megegyezik a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxidéval. Egyszerűbben megfogalmazva: nem több a kibocsátás, mint amennyit a Föld természetes és technológiai megoldások útján semlegesíteni tud.
Szénelnyelőnek nevezünk minden olyan rendszert, ami több szenet nyel el, mint amennyit kibocsát. A fő természetes szénelnyelők a talaj, az erdők és az óceánok, amelyek a becslések szerint évente összesen 11 gigatonna szén-dioxid megkötésére képesek. Ez utóbbi adattal a legnagyobb „probléma” az, hogy például a 2019-ben mért adatok alapján a globális kibocsátás mértéke elérte a 38 gigatonnát. Ezekből a számokból tehát már a nem hozzáértők is könnyen kiolvashatják, hogy mennyire komoly problémát is jelent a túlzott CO2 kibocsátás.
További aggodalomra adhat okot az is, hogy bár a fent leírtak alapján az erdők valóban a fő szénelnyelők közé tartoznak, a klímaváltozás és az emberi felelőtlenség által egyre sűrűbben előidézett erdőtüzek következtében a megkötött szén-dioxid ismét visszakerül a légkörbe.
Hogyan tovább?
Bár a technológiai feltételek adottak ahhoz, hogy kémiai eljárással is ki lehessen vonni a szén-dioxidot a légkörből, ennek mértéke sajnos önmagában még mindig nem elegendő a karbonsemlegesség eléréséhez. Ezért van szükség a világ valamennyi országa, illetve a multinacionális nagyvállalatok részéről történő valódi szerepvállalásra.
Elengedhetetlen a kibocsátás csökkentése, az olyan megújuló energiaforrások használata, mint a nap-, szél- vagy vízenergia, valamint ezzel egyidőben a jelentős károsanyag kibocsátással járó gyártóegységek és erőművek lekapcsolása és fenntartható működésre történő átállítása.
Vállalások
Az Európai Unió a szavak szintjén évek óta elkötelezett a klímaváltozás megállítása és a karbonsemlegesség elérése mellett. 2021. áprilisában pedig a képviselők megállapodtak a Tanáccsal arról, hogy az EU-nak 2050-ig klímasemlegessé kell válnia – ezt a vállalást egyébként a magyar Országgyűlés is törvénybe foglalta.
Nem szabad azonban naivan azt gondolnunk, hogy ezek a vállalások önmagukban megoldást jelentenek. Mindaddig, amíg az Európai Unió tagállamai – köztük Magyarország – nem lép fel érdemben a legnagyobb szennyezőnek számító multinacionális nagyvállalatok szennyező tevékenysége ellen, ne várjunk valódi változást ezen a téren.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a klíma- vagy karbonsemlegesség kifejezés az elmúlt évek során egyfajta marketing fogássá vált a nagyvállalatok számára. Egymás után tesznek hangzatos nyilatkozatokat olyan cégek, amelyek működése óriási környezetpusztítással jár.
Kiemelt kép forrása: J.W.Vein, Pixabay
