Mi sem bizonyítja jobban, hogy a tél, a hideg, a sötét múlóban van, mint a tény, hogy virágba borult az öreg mandulafa a Havihegyen. Európa egyik, ha nem a legszebb fájáról van szó, nekünk pécsieknek biztosan a legszebb.
A pécsi havihegyi mandulafa, mely Janus Pannonius püspök 1466-ban, egy mandulafáról írt verse óta az örök megújulás és a műveltség szimbóluma. A fát, már száz évvel ezelőtti újságcikkek is említették, 1916-ban említették először a napilapok: „a mandulafa-sorban kezdődik az élet…”. Később, egy 1926-ban megjelent cikkben olvassuk: „A Havihegyre vezető utat valamikor szép mandulafák árnyékolták, dacoltak az északi széllel, valahogyan olyan meleggé, olyan kedvessé tették a templom megközelítését. Tavasszal virágban pompázott az oldal, nyáron enyhe árnyékot nyújtottak az arra járóknak, ősszel meghozták a rájuk szánt fáradozás gyümölcsét.” 1990-ben elismerően írtak a fákról: „…néhány példány több száz éves, és megélte a török időt.” – írja a Magyar Kurir.
