Ma 85 éves korában örökre elaludt Marosi Paula olimpiai bajnok és olimpiai ezüstérmes, világbajnok, vb ezüst- és bronzérmes, 8x-os országos bajnok tőrvívónő.
1936. november 3-án született Budapesten, 1950-ben Dömölky Lídiával együtt kezdett vívni, testvéreik invitálására, mivel mindkettőjük bátyja piarista diák volt, akik már javában sportoltak a Semmelweis utcai Bp. Haladás (ma OSC) teremben (Marosiék a ház 4. emeletén is laktak). Első edzőjük Ganzmann Ferenc volt, majd Marosi Paula Forró Sándornál folytatta, hamarosan átigazolt a Honvédba, 1960-ban pedig az Újpesti Dózsában, ekkor már Hatz József volt a mestere.
1961-től 1970-ig szerepelt a válogatottban, ez alatt olimpiai arany- (1964) és ezüstérmet (1968) szerzett, világbajnokságokon szintén két érmet nyert: aranyat (1962) és ezüstöt (1966), mindannyiszor csapatban. Igazi csapatember volt, technikás és megbízható versenyző, akire mindig számítani lehetett, és nem utolsó sorban örökké jó kedélyű.
1972-ben fejezte be a vívást, ekkortól a Belügyminisztériumban dolgozott gazdasági területen (a Veres Pálné Gimnázium elvégzése után Közgazdasági technikumot végzett), emellett 1980-ig az Újpesti Dózsa elnökségi tagja is volt. A BM-ből vonult nyugdíjba, ahogy akkor fogalmazott, ekkortól főfoglalkozású nagymama lett.
E sorok íróját különösen megrázta Paula (vagyis Bocs, ahogy barátai hívták) halálhíre, hiszen szüleim gyerekkori barátja volt az örökifjú, mindig derűs és vidám vívó legenda.
Nyugodjék békében, barátai, vívótársai, és minden sportszerető híven őrzi emlékét.
Forrás: facebook/ vívómúzeum
