A húsvét előtti nagyhét nagycsütörtökétől egészen ma nagyszombat estig, Sárokon egy újra feléledt, régi szép hagyományt, a kerepelést idézik a helyi fiatalok, gyerekek. A harangok helyett ezekben a napokban a gyerekek jártak körbe a településen és naponta háromszor kerepelve verseltek, hogy ezzel jelezzék az idő múlását.
BaHír: A hamvaiból feléledt hagyomány újjászületését elindító, Smilja Henke asszony beszélt nekem, ennek a szép hagyománynak a megvalósításáról. Hogy kezdődött és milyen volt a fogadtatás?
Smilja Henke: Én bezedeki születésű lány vagyok, ott nevelkedtem születésemtől fogva. Gyermekkoromban Bezedeken élő szokás volt, hogy mentünk gyerekként kelepelni nagycsütörtöktől-nagyszombat estig. Szülőfalumban mai napig tartják a gyerekek ezt a szép hagyományt. 21 éve élek itt Sárokon, de az elmúlt években nem tapasztaltam meg, hogy a gyerekek indultak volna kerepelni. Úgy gondoltam, hogy a ezen a húsvéton egy próbát teszek. Hiszen kíváncsi voltam az itt élők visszajelzéseire. Vásároltam kereplöket és a gyerekeket összehívtam, meséltem nekik erről a szép hagyományról. Mikor felkértem őket a három napos kerepelésre, nagyon szívesen fogadták a megkeresésemet, és örömmel indultak neki a játékos feladatnak a faluban. A sároki gyerekek és a felnőttek körében kedvezően fogadott hagyományt szeretném a következő években is folytatni, remélem, ezután minden évben akadnak majd fiatalok akik ezt az újjáélesztett, kedves hagyományt folytatják.
A keresztény hagyomány szerint nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor egykor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól, és felkészült a húsvéti áldozatra. Jézus ezen az estén valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig a harangok hallgatnak, ezért nincs harangozás. Ezt nevezi a úgy a közismert szólás, hogy: „A harangok Rómába mennek.”