Ahogyan korábban írtuk, a Rejtélyek Pincéje egyik szabaduló szobája – a Bates Motel – megújult, amiben az az örömteli, hogy így olyan csapatok is játszhatnak egy újat, akik már egyszer részt vettek rajta. Én is ezt tettem, igaz, nem a szokásos csapatommal, hanem egy csapatnyi 14-15 éves erdélyi leányzóval. Kicsit féltem, hogy nem lesz-e nekik túl sok az új pálya, mert a tulajdonos a korábbinál nehezebb és sötétebb, ijesztőbb pályát ígért. De azt mondta, hogy szerinte ebben a korban – ha van velük ez felnőtt kísérő – már nem lesz baj, a gyerekek meg szerettek volna horror pályát, így végül is úgy voltam vele, hogy vágjuk bele!
Ami azt illeti, a nehezebb és ijesztőbb kettősségből én azt éreztem, hogy az egyik fele abszolute bejött, a másik fele kevésbé. Bevallom én nem éreztem nehezebbnek az új pályát, mint a régit, nagyjából azonos mennyiségű segítség kellett, és viszonylag gyorsan teljesítettük. Igaz, ebben talán az is benne van, hogy Krisztina elmondása alapján 70-80%-ban újult meg a pálya feladataiban, és az a maradék 20-30% azért visszaköszönt annyira, hogy jópár helyen sejtettem, hogy mit kell tennem. Lehet emiatt éreztem azt, hogy nem nehezebb.
Meg ezúttal nem gondoltuk túl a feladatokat, ami az első kalandnál jelen volt, hogy sok esetben bonyolultabban próbáltunk rájönni megoldásokra, mint amilyenek valójában voltak. Itt viszont már tanultam az első játékból, ráadásul a mostani csapatom közel sem rendelkezett akkora tapasztalatokkal a szabaduló szobák terén, mint akikkel általában járok, ami az egyszerűbb feladatoknál nem feltétlenül baj.
Az viszont tény, hogy a pálya sokkal ijesztőbb lett. A legutóbbi alkalommal egy olyan emlékezetes momentum maradt meg, ami kicsit ijesztőleg hatott. Hát ez most nagyon nem így volt, legalább 6-8 ilyen effektet kaptunk (a poénokat most nem lövöm le), és tényleg volt bennem egy olyan érzés, hogy én innen ki akarok szabadulni. Persze nem olyan szinten, hogy pánikolok, vagy rosszul érzem magam, sokkal inkább egy olyan érzés hogy itt tényleg bármikor történhet bármi és vajon mi lesz itt az utolsó meglepetés, ha esetleg nem jutunk ki (nem tudom, van-e ilyen). Ezzel együtt is strapabíróbb gyerekeket felnőtt kísérettel azért bőven be lehet vinni, a lányok, akikkel én voltam, is azt mondták, hogy nem ijedtek meg…mondjuk ezzel azért tudnék vitatkozni. 🙂
Összességében azoknak, akik szeretik a horror-tematikájú pályákat nagyon tudom ajánlani, akik voltak az elsőben, azoknak is, van benne annyi új kreatív elem, hogy legyen értelme kipróbálni, de akik közönyösek a horror-műfajjal kapcsolatosan, szerintem azoknak is egy jó kaland lesz. A három pályából szerintem továbbra is ez a legkönnyebben teljesíthető, így első kalandnak – azok számára, akik nincsenek kifejezetten rosszul a horrortól – ezt merem ajánlani.
Tervezek egyébként a jövőben írni egy TOP 5-ös listát írni a kedvenc pécsi szobáimról, de mivel most még elég sok van, amit nem próbáltam ki (a Parapark detektíves pályája, az IQ bázis táskás játéka és a Szabadulópark Nagy gyémántrablása még hátravan nekem), ezért ezzel még várok egy keveset. De ami késik, az nem múlik J.
